(Joyce aranyos jelenség, de ez a kép sikít a beállítottságtól - beültetettségtől.)

Ugyan miért nem publikus a szerző? (No nem mintha nem sejthetnők.)
Beethoven megorrol a jó Haydnra - vagy fordítva. Csak címszavakban: Haydn a Beethoven bécsi tartózkodását finanszírozó bonni választófejedelemnek örömteli előrehaladásról számol be, de a zeneirodalmilag művelt választó lehűti. A Haydn által dicsért, Beethoven által megoldott "házi feladatokat" (pl. Oktett) már odahaza megírta és bemutatta - neki... Mikor Beethoven befejezte az op.2-es szonátasorozatot, Haydnnak akarta ajánlani, ám Haydnt felkavarta és megdöbbentette az ő stílusával szöges ellentétben álló, nyersebb és kiegyensúlyozatlanabb új hang, és eltltotta a lépéstől Beethovent, aki mit sem hallgatott rá. Haydn számára igen kínos volt az eset.

Túl a központozás problémáin, meg azon, hogy a Gólem a cikkben "nagyon nagyot" akar jelenteni, mi a fene a végén ez az irodalmi okoskodás?