Köszönöm, megnézem:-)

Más-más szavakkal, de hasonlóan látjuk, és nem tudom, tisztelt bnagy, ráklikkeltél-e a linkre, amit betettem, de PONTOSAN azt a Bach-részletet tettem be, amire a második mondatodban utaltál...

Amit tegnap este hallottunk Anderszevskitől, nehezen körülírható. Mennyei muzsikálást földi szavakkal csak eldadogni lehet. Ezért csak annyit,hogy, Bach interpretációja lélegzetelállító, felemelő, bámulatos, katarktikus és soha nem felejthető volt. Nincs értelme az ismert legnagyobb Bach tolmácsolásokhoz hasonlítani. Amderszewski új kategóriát teremtett. Köszönjük...

Kedves Zsölény!

Haha, rettegsz, ez helyes! Azt egyébként nem tudnám megmondani, mennyire A. és mennyire Sch. hibája, de azért én nem éreztem annyira mesterinek ezeket a darabokat (bár másodszori megszólaltatásuk jobban tetszett). Igaz, töredelmesen bevallom, sosem hallottam még őket, sőt a létezésükről sem tudtam, de gyanítom, hogy továbbra sem lesznek a kedvenceim...

A 6. angol szvit előadása viszont teljesen lenyűgözött. Ez akár így egy-az-egyben mehetett volna lemezre, és azt hiszem, nem sokan bánták volna meg, ha megveszik.

Kedves Doktorom, http://www.youtube.com/watch?v=bD1XEMOy5uc , igen, legközelebb gyere el rá, és legalább a halkabb részeknél csitísd harsány mizogün indulataidat.

Kedves Zsölény, itt olyan szépet írtál, hogy én meg sem értettem. Amióta a Varsó koncsertó a kedvencem, én nagyon oda figyelek a zongoristákra. Tehát akkor ennek az Andropovics vagy mi el kell menni Pesten amikor zongorál?

Szép nyitány egy remélhetőleg igen "erős" sorozathoz.

Anderszewski továbbra is földre szállott angyal, de visszavágyó - az élettől oly mértékben vonatkoztat el, hogy az már helyenként párlat (desztilláció). A Hölderlin-Schumann-Anderszewski mély belső rokonságú mesterhármas műve, azaz Schumann op.133-mas Hajnali énekei (ez a kései, nagyon érdekes darab, hogy mesterinek ne is mondjam pigortól való félelmemben) a második félidő elején ezért siklott ki medréből: bár Anderszewski koncertvégi magyar nyelvű önbevallása szerint az utolsó két tétel "nagyon rossz" volt, problematikusabb volt a 2. és a 3. Mert noha Anderszewskit valóban nagyfokú lelki rokonság fűzi Schumannhoz, ez nem terjed ki a zeneszerző mániákus periódusaira. A kicsattanások nem csattannak Anderszewski billentyűin. Ugyancsak kicsit éteri volt a Hat kanonikus etüd op.56. Bach viszont a maga fegyelmező "lítiumkeménységével" csodákra inspirálja Anderszewskit, amit leginkább a váratlanul betett 6. angol szvit mutatott. Cinikusan: soha rosszabbat! Komolyabban: az egyéniséget jobban inspiráló műsorválasztást szeretnék :)