Esetleg történelmi sci-fi?

Mellesleg én csak 2 film műfajt engedélyeznék.

1. Történelmi, megtörtén eseményeken alapuló.

2. Történelmi fikció (ebbe beleférne a mitológia is)

1. Csak klasszikus zene intelligens válogatása a kísérőzene.

2. Zseniális kortárs zeneszerzők programzenéje.

Kérdezted kedves vörösbegy, hogy mit tartok jónak, milyen fejleményt a XX. századi zenében.

A zeneszerzők, a nagy géniuszok (mégha az adott témát lopták is mint jelen esetben Mozart) a lelkük mélyén mindig tudták mi a fajsúlyos (sokkolóan expresszív?) zene receptje.

A magvető Gluck volt. A "Danza degli spettri e delle furie" a Don Juan-ból annyira megijesztette a közönséget (ilyenre nem volt példa korábban), hogy többen elhagyták a nézőteret. Majd az Alceste nyitánya, Michael Haydn c-moll Requiemjének Dies Irae-je, Mozart Don Giovanni-jának számos jelenete, Mozart Requiem-jének Dies Irae-je, majd a kolosszális Verdi Requiem Dies Irae-je.

Érdekes Beethoven, aki a zenetörténet legfajsúlyosabb melódiáit vetette papírra példát a heroikus és érzelmes vonalon adott.

Visszatérve a Requiem vonalra. Hogyne lenne ilyen zene, manapság. A Psycho kísérőzenéje, vagy a Cápa főtémája önmagában is élvezhető remekmű.

A Psycho témáját hangjegyről hangjegyre lehet elemezni.

http://www.youtube.com/watch?v=DDtJUSYoLDE&feature=related

Fantasztikus, ahogy a disszonáns vonóskar festi a gyilkos eszköz csapásait. Majd Herrmann egy mesteri csavarral úgy manipulálja agyunkat, ami a horrornak teljesen új irányvonalat adott. Nem vagyok benne biztos, hogy tudatos megoldás, lehet, hogy csak a kontraszt érdekében használja, de beilleszt a kromatikus kitörések közé diatonikus lágy szakaszokat. Ezzel két fontos áttörést ér el.

Ad 1. A 2. diatónikus témával végleg formába önti a horror ciklikus zenei forgatókönyvét. Ez lesz az alapja, korábbi tétova kísérletek után az idegrendszer regenerálását biztosító, eufórikus szakaszoknak.

Ad 2. Az 1. diatónikus téma hömpölygő, komikus, légvezénylésre serkentő vonala lett a gyilkolást művési szintre emelő Hasfelmetsző Jack psychopaták zenei megragadásának eszköze. Ezzel kapcsolatban nyitott Tomás zseniális topicot. 

Azért érzékelhető esés a friss Pergolesi-élményekhez képest, és a Requiem mélysége messze van Verdiétől.

Mindkettő elérhető a Youtube-on. Kellemes ínyencségek vannak az utóbbiban.

Te Deum

Chantal Santon-Jeffery, soprano

Erwin Aros, haute-contre

Thibaut Lenerts, ténor

Benoit Arnould, basse

Le Concert Spirituel

Conducted by Hervé Niquet

Requiem

- Post Communion

Céline Sheen: soprano

Salomé Haller: tenor

Emiliano Gonzalez-Toro: tenor

Robert Getchell: tenor

Matthew Brook: bass

Les Eléments conducted by Joël Suhubiette

Les Talens Lyriques

Conducted by Christophe Rousset

Nem hittem, hogy még nincs témája, de mégis így alakult.

A Te Deumát hallgattam épp, fúvósokkal, dobbal erőteljesen alátámasztott zene.

André Campra (Aix-en-Provence, 1660. december 4. – Versailles, 1744. június 29.) francia barokk zeneszerző, a francia opera első jelentős megreformálója.