Vonósnégyesek: XII. (F-dúr), XIII. (G-dúr) és XIV. (Asz-dúr)

Prague String Quartet (DG)

Bizony.

Emlékezetem szerint a VI.-ja hasonlóan pasztorál jellegű, mint valaki másé; érdekes egyezés. De már rég hallottam, lehet, hogy nincs is igazam.
(De egy hosszú í-t meg egy á-t olyan jólesett volna látni a fórumcímben...)

Nekem Dvořáktól pillanatnyilag az f-moll románc a kedvencem, ennél dvořákabb hangvételt nem is tudnék említeni hirtelen, különös tekintettel a rabulejtő siciliano-ritmusú klarinét tercmenetekre.

Antonín Dvořák (1841 - 1904)

hegedűverseny, a-moll, Op. 53

Maxim Vengerov, New York Philharmomnic, Kurt Masur

Warner Classics

Ez tényleg így van. A zenekari brácsás a végére óriássá nőtte ki magát és beléphetett a legnagyobbak közé.

Dvořák "kegyeiért" olyan nagyságok versengtek, mint Csajkovszkij és Brahms, miután megírta csellóversenyét. Dvořák mesterének vallotta Brahmsot. Brahms a korai szimfóniáira közönyösen tekintett, mígnem aztán kibontakozott előtte Dvořák valódi nagysága.

Ma elővettem az E-dúr szerenád felvételét. Csodálatos remekmű, ritka érzéseket kelt bennem. Szerintem Hogwood (Wiener Philharmoniker) pálcája alatt szól a legjobban. Hogwood alaptempója is egy kicsit gyorsabb, mint az átlagos (úgy, mint Kocsisnál) és ez kellemes frisseséget ad az E-dúr szerenádnak.

Úgy érzem, Dvořak eléggé el van hanyagolva a fórumon és általában. Pedig Dvořak egyszerűen megkerülhetetlen. Ha az lenne a feladatom, hogy objektíven (amennyire ez lehetséges) jelöljem ki azokat a zeneszerzőket, akik tényleg kiemelkednek az egész zenetörténetből (nem a legnagyobbak, hanem a NAGYOK, függetlenül, hogy kinek fehér, kinek fekete esetleg szürke; orosz vagy német esetleg lengyel), akkor azt mondanám: Bach, Beethoven, (Brahms,) Csajkovszkij, Dvořak. (mondhatnátok: és hol az opera? stb. Ez műfajtól független "abszolút" lista)

Rendkívül izgalmas az egész életműve, itt is végig lehet követni a briliánssá csiszolódás menetét, mint Csajkovszkijnál, Beethovennél. Vagy ott van a Brahms - Csajkovszkij - Dvořak háromszög ( idő hiányában nem fejtem ki, hiszen olyan tájékozottak vagytok, hogy fölösleges).

Annyira élvezem a csodálatos, zseniális, egyedien temperamentumos zenéjét. Egyszer Csajkovszkij is azt találta mondani, hogy "...mennyire szeretnék olyan temperamentumos zenét komponálni, mint Dvořak..."; "...mindig lenyűgöz..." Ez azért óriási dolog Csajkovszkijtól, aki még Beethovent sem ismerte el igazán soha (bár amikor megismerte a Missa Solemnist, azért megváltozott a hozzáállása és valahol azt olvastam, hogy még az is kicsúszott a száján, hogy : "zseniális" vagy "lenyűgöző"). Tudom, hogy Lisztről, Berliozról stb. is mondott nagyokat, de akkor is. Vagy amikor Brahms megismerte az V. szimfóniát, azt mondta: "bárcsak egyszer nekem is olyan főtéma jutna eszembe, mint Dvořaknak". Sőt a gordonkaverseny után azt mondta: "Miért nem tudtam eddig, hogy így is lehet gordonkaversenyt komponálni?" Ez azért nem semmi Brahms szájából, hiszen tudjuk milyen volt. SŐT, a másodikat írásba is adta!!

Én most hallgattam meg a VIII. szimfóniát, kicsit mérges is vagyok magamra, mert már régen hallgattam és az jut az eszembe, hogy milyen "buta" voltam, hogy eddig megfosztottam magam ettől, de annyi csodálatos zene van, hogy hála Istennek a bőség zavarával küszködünk. (Ugyanígy éreztem tegnap Schumann gordonkaversenye után.) Holnap a Requiemet fogom meghallgatni, az is óriási, lenyűgöző.