Igazad is van, jól csinálod. Én viszont olykor átmegyek a Blaha aluljáróján. Nem dickensi-schilleri, íróasztalban tartogatott, illúziót keltő rothadt alma szagolgatása céljából, hanem mert kényszerűen arra visz az utam :(

(6) Ez tény, de én kirekesztőként, könyvek és lemezek barrikádja mögé bújva, csak belövések formájában találkozom a pergőtűzzel.

Fánkot melegházban, na ez is bizarr.

Hát amíg egy-egy vadhajtást az ember elnéz a FÁNK melegházában, az lehet szimpla érdeklődés, de egy olyan világban, ahol a vadhajtás lett a szabály?...

A következő hír színvonala az "aranyozott dildóval hokizó hírességek között" lesz.

Hát igen, Zsölény ráthvéges vonzódása az emberi szellem bizarr vadhajtásai iránt. 

Igen, sajnos jelentős az elmaradás. De nem kizárólag szimfonikus téren. És viszonylag ritka a tudós, értő kritika, mint amilyent A paradicsom és a périről olvashattunk, inkább lila szubjektivitások kerülnek előtérbe ("még sosem hallottam...", "nem tudom miért, az volt az érzésem..." stb.).

Lehet, hogy az egész földkerekség csak egy pénz darab. Szomorú leszek, ha a zenei életet elénk táró Fidelio is beáll ebbe az elviselhetetlen sorba. Egyre kevesebbet ir a szimfonikus zenei életünkről.

Az általam meghallgatott koncertekről hétről hétre elfelejtenek beszámolni, azokat elemezni, méltatni vagy ledorongolni. Kár!

Ez az aranyozott hegedű még annál a lefele fordított hegedűnél is gusztustalanabb, amivel BEETHOVEN Hegedűversenyének ősbemutatóját megzavarták.



A cikkentyű vége adja meg a magyarázatot.



"aki maga is a McGill padjait koptatta, igaz, gazdasági szakon"