Csodálatos a műsor, többször is érdemes meghallgatni! Egy óriási vers az Óriásról, szintén érintve lesz...

BARTÓK AMERIKÁBAN

 
Estélyiben-frakkban
Urak-Hölgyek, hölgyek-urak,
zongoraszónál szebb
zongorafödélen a lakk,

gyémántbolygók keringenek,
csiribirivalcer -
- pucér füleknek szól,
veszett ez a hangszer!

Kicsi ember, tudsz-e
szépeket hazudni,
szép álságot hinni?
Van-e erőd: utolsóig
minden poharat kiinni?

Kin veszed meg végül,
hogy nem alhatol?
Ten bűnöd az is, ha
megszaggattatol.

Fáj az otthon, ki megtagadott. 
Fáj az otthon, a megtagadott.

Halál elől meghalásba menekül, aki él -
út-e az út, mely nincsen?
Kevés helye az életnek ott, hol túl sok a vér,
kevés helye az embereknek, hol túl sok az isten.

Akit sorsa meg akar tartani:
síriglan-reményben ég el.
Akit sorsa el akar veszteni:
megveri tehetetlenséggel.

Gond a pénz is, míg szabadságot ad,
gond a csönd is, ha nincs.
Hogy mindent megértesz, ne áltasd magad,
a lélek végül rádpirít:
hisz nem olyannak ismer, ki az alázatra is ráér 
körömfeketényi szabadságért.

Mert a lélek, a lélek, a lélek
már semmiségnek örülni sem átall -
ó, boldogság az is,
ha Mount Vernonben barátságot kötsz egy cicával.

Marinka, Margitka,
hamvasság hamvvedre,
ajkadból rózsa nő,
rög tapos kezedre,
jó Ráduj Péternek
szeme-szép-menyecske,
Marinka, Margitka,
hamvasság hamvvedre.

Távol a gyűlölet, a szeretet is távol -
akad-e, ki a sohatöbbéig kísér a
West Side Hospitalból?
Egy fájdalom sem mérhető mással -
megértik-e, mennyire megérte
kimondani az óriás keserűséget úgy,
hogy a legtörpébb is értse?!

Jaj istenem a világ
kinek szoros kinek tág
jaj be szoros a világ
csontig hatol velőt vág
hogy kitágul a világ  
ha egyszer jobb időt lát.
Fából faragott fájdalom,
kőbe kalapált gyűlölet,
allegro-barbaro-jelen,
polifón álom, ó, jövő,
rezdülj végig,
a megismeréstől a fölismerésig,
a céltudatos húrokon!
Rezdülj végig,
a végestől a végtelenségig,
tudatos, ésszerű varázs -:
     mert csak az igaz, ami végtelen, 
     minden véges: megalkuvás. 

Tűz-víz-föld-ég
Basa Pestát megölték
fű-füst-zöld-kék
tűz-víz-föld-ég
Basa Pestát megölték
tűz-víz-föld-ég
fű-füst-zöld-kék
hívó hűség -
a természet zenévé szerveződik
figyeljetek
hangjaira
(dúdol a mélybarna szemű -
      itt csak Mr. Bartók 
      amerikaiak közt egy európai 
      felhőkarcolók közt az elemek rokona.) 

Könnyel áztatott, jajszóval sulykolt idegeken
világot lépik az értelem -
aj -
múló élet múlhatatlan hangjainál
pusztuló vörösvértestekben gondolkodik a halál.

Van-e jogod elítélni
- hisz benne s belőle is élsz -
a jelent,
mert kínjában kérész-éltű fogalmakat teremt? 
Aki alkot, visszafele nem tud lépni -
s ha már kinőtt minden ruhát,
meztelenül borzong a végtelen partján,
míg fölzárkózik mögé a világ.

A gondolat végül széttör minden káprázatos formát, - keserves út
ez az egyszerűség felé.
Keserves és hosszú az út a bizonyítástól a kinyilatkoztatásig,

az okolástól az axiomatikáig, - keserves, hosszú út, mert: élet. S az élet a 
bizonyíték. Lehetnek szégyenei a logikának az axiómák: de az igazságnak
     remekei. 
Keserves és hosszú az út a léttől a megismerésig, a megismeréstől a
    fölismerésig. 
A megismerés üdvözítő módja nem a megfogalmazás, hanem

    a teremtés. 
A fölismerésé a küzdelem.
Így születik a nyugalom: nyugtalanságok egyensúlya.

Semmi sincs hiába: a természet nem pazarol, s ha pazarol is:

szükségszerűen. 
Nem szavaid: magadat pazaroltad - sokszor nemcsak a konyha-
pénzt: a szabadságot is be kellett osztanod, hogy holnapra is maradjon.
A beosztás kényszerű volt; magad pazarlása szükségszerű: céltudatos.
Mindig utáltad azokat, kik bizonyos dolgokat csak azért találnak ki,
hogy ellentétei legyenek meglevőknek.

Vigasztal-e, ha szükségszerűen pazarlod magad?

"s a világot bármikor újraköltöm"
(Lászlóffy Aladár)

Szereti a világ, ha újraköltik:
hisz objektív valósággá válik az
újraköltés is -:
így lesz a világ halhatatlan.
Mit számít a Te, az Ő, az én halhatatlanságom -
egyedül küzdelmünk számít az egyetemes megmaradásért.
Értetlenül él-hal, ha ki az érzelmek dialektikájához nem ért.
Sajnálhatod a hímnős fajokat - kettős: tehát
kettőzött magányukért,
kik sose tudják fölfogni, hogy az élet, a
reménytelenül szeretett:
egymásra-utaltság -, s az egymásra-utaltság
legmagasabb fokon szervezett
formája a szeretet.

Minden élőre ezer halál jut -
könnyezik a kő is.
A borzalom napjaiba
belefárad az idő is.

Dolgos állat az ember;
a cél: remény is egyben.
Így hát a félt halál sem
oly kérlelhetetlen.

Éjek zuhogó titkát
engeszteli a nap.
Ki messze fényekig ellát
az a boldogabb.

Az a boldogabb s fájóbb.
Már nem áltatja semmi.
Unokák szeme tükrén
 jó lesz elpihenni.

/Szilágyi Domokos/

Csak kedvcsinálónak, mert most hívták fel a figyelmemet, hogy újból jön a nagyszerű kettős, akikről
2008. január 13-án már meg kellett emlékezzek egy remek előadás után a Fidelio A lélek hangja... Érdi Tamás c.témájában. Megyek megint.
 
"Tegnap este másfél órára remek művészek kapcsolták össze nekünk a zenét és a költészetet, ezáltal minket is, a MÜPA Fesztivál Színházába szervezett előadáson.Korhecz Imola előadóművész és Érdi Tamás zongoraművész Bartók Béla és József Attila alkotásait hozták közelebb fiataloknak és idősebbeknek a "Gondolkodó" koncertek sorozat első programjában, Fenyő Gábor bevezetése után."A semmi ágán...", idézve József Attilát a Reménytelenül c. verséből, remekül válogatott és szerkesztett műsorban váltogatta egymást zene és vers, ill. próza, megtöltve a levegőt a két óriás gondolataival, és egyéniségükből adódóan a mi lelkünket is.A zenei keretet indításként Bartók Tíz könnyű zongoradarabjának 5. része, az Este a székelyeknél /1908/ és zárásként az Allegro barbaro /1911/ adta, míg az Improvizációk magyar parasztdalokra /op. 20, 1920/ 8 tétele bontotta részekre a részben vagy teljességükben elhangzott József Attila és a róla és Bartókról írt Nagy László és Szilágyi Domokos verseket, szövegeket.A 450 fő befogadó, és kb. 3/4 részben megtelt teremben 2 db 12 ágú tartóban égtek a gyertyák, és egy kb. 10 m2-es vásznon a fiatalkori József Attila és Bartók Béla képe jelent meg. /A későbbiekben a művészek mondandója szerint válogatott képeket vetítették./ Fenyő Gábor egy megjegyzésére előzetesen reagálok. Hivatkozott egy iskoláskorúak közti felmérésre, amelyben a megkérdezettek két legkevésbé nem szeretett dolga a spenót és a komolyzene lett, majd reményét fejezte ki, hogy az ilyen előadásokkal szeretnének ezen változtatni. Szerintem a kb. 330 hallgató között csak olyan, kb. 200 fiatal volt, akik a felmérésben nem a fenti véleményt hangoztatták, a helyzet tehát tragikus. Ha nem az alapfoktól kapnak a gyerekek magasszintű zenei és egyéb nevelést, akkor egy ilyen remek sorozattól nem várható változás.Az est műsorát, az előadásról alkotott véleményemet, és az elhangzott szövegeket holnaptól fogom feltenni de addig is néhány szövegre felhívom /újból/ a figyelmet: a Zeneköltészet,.. fórumtéma éppen a programban szereplő Nagy László versekkel kezdődött /Bartók és a ragadozók, Bartók/, de a József Attila versek közül is tettem fel korábban vagy néhány napja néhányat, míg Szilágyi Domokos Bartók Amerikában és Nagy László József Attila! című versét szintén az elmúlt napokban emeltem be, vagy jelöltem meg a netes elérhetőségét."Előzetesen tehát ennyit erről a nagyszerű és mindenkinek tetsző estről.