A tűzről pattant énekesnő gyógyít is
Színvonalas és társadalmilag elkötelezett világzenét játszik a Rupa and the April Fishes, akik május 31-én érkeznek a Müpába. MAGAZIN
A témához csak belépett felhasználók szólhatnak hozzá.
Kattintson ide a belépéshez! Regisztrálni itt lehet. A Fidelio.hu fórumszabályzata itt olvasható
Kattintson ide a belépéshez! Regisztrálni itt lehet. A Fidelio.hu fórumszabályzata itt olvasható
Kiemelt cikkeink
Eltemették Seregi Lászlót
A Kossuth-díjas művésztől a családja, balettművészek, énekesek, színészek búcsúztak az Opera előcsarnokában és a Farkasréti temetőben.FOTÓRIPORTTAL
Szűz kéz
A Budapesti Wagner-napokon június 3-án és 19-én a Müpában látható a Tannhäuser. A darab rendezőjével, Matthias Oldaggal beszélgettünk. INTERJÚ
Belvárosi design Majális
Az Erzsébet téren május 25-28. között lesz design vásár, fotókiállítás, családi program és koncert is az Urbitális Majális részeként.
Érdi Tamás: "Ezekért a pillanatokért érdemes élni"
Nemrég tért haza a Prima Primissima-díjas zongoraművész svájci turnéjáról, ahol többek között Chopin és Liszt műveit szólaltatta meg. INTERJÚ
Sötét idők
A kínai közelmúlt egy még mindig elhallgatott időszakáról, az 1959 és 1961 közti éhínségről huszonévesek készítettek megrázó előadást. KRITIKA
És mégis megszólal a pálca
Az idén 70. születésnapját ünneplő Medveczky Ádám és Simon Erika írónő beszélgetéséből a Kairosz Kiadó jelentetett meg könyvet.
Friss cikkek
Nem is annyira a kávéházi kultúra, mint a kávéházi zenélés kultúrája élt. Egyébként egyetértünk.
Az 1950-es években - persze megnyomorítva és „presszósítva” - még élt az a kávéházi kultúra, amely a 18-19. századtól egészen addig folyamatosan működött. 1956 után egy-két kivételtől eltekintve ezeket teljesen megszüntették, s másfél generáció után most próbálják újjáéleszteni. (Egyelőre kevés sikerrel.) Néhány műintézményben (Dália stb.) valóban volt jazz, lehet, hogy erre próbálnak rájátszani a mostani kísérlettel.
***
A második világháború utáni két évtized USA-ja szerintem kevéssé vonzó hely lehetett, s még a mainál is jóval messzebb állt a –tényleg szép – elvektől.
/8/
Ki mondta,hogy téged az nem érdekel?
Ostobaságod felvidít.Köszönöm.
Ja!
"minőségi kiszolgálás" - ez meg egyenesen viccnek hangzik az 50-es évekből...
"És-még Bam-bi-is-kap-ha-tóóóó!"
Broááff!!...
Bocsánat, hogy belemormogok: mintha ezt olvastam volna:
"...egy kávéházat is kialakítottak, ahol estéről-estére az ’50-es évek kellemes környezetében és minőségi kiszolgálás mellett élvezhetik a vendégek a kisszínpad jazz koncertjeit, színielőadásait."
Azon túl, hogy kissé perverznek érzem az "50-es évek kellemes környezete" megfogalmazást (könyörgöm: kinek volt az kellemes?!), azon túl kávéházról, jazz koncertekről, színielőadásokról, és nem az amerikai kúltúráról esett szó (hál'istennek!).
Egyébként eléggé szerencsétlen beharangozó, hiszen az "50-es évek" mindenhol a világon a félelem jegyében pergett le. És ez akkor is igaz, ha a múlt megszépítő messzesége, és az átértékelő utókor hajlamos a lényeg mellett elsikkadni.
Miért gondolod, hogy engem nem érdekel a saját hazám történelme?! Csak azért, mert más is érdekel, még a magyar kultúrát is szeretem! Néha elég ostoba hozzászólásokat tudsz ideirkálni.
Én azért mégis inkább a saját hazám történelméről nézek meg egy kiállítást,mintsem egy maszlagot.
Na, azért Amerikából sem kizárólag rossz dolgok jönnek.
Engem minden más jobban érdekel,mint az amerikai mézesmaszlag.
Troy, remélem nem az lesz ott-egy diktatúra bennem csak rossz emlékeket ébreszthet.
Viszont ha az ötvenes évek amerikai kultúráját képviseli, akkor jó ötlet szerintem.
Á, biztos nem értjük, Troy -- RETRO!! - lehet....
Ezt hogy értsem? Rákosi- és Gerő-portrék a falakon, az üzenetrögzítő zenéje pedig a "Vörös Csepel indulj a harcba..."? :)
"ahol estéről-estére az ’50-es évek kellemes környezetében " - hát ezt látnom kell...