Én Manna vagyok (Molnár Anna)!
Szia! :)

Rita. Hát te? Miért?

Én feledtébb örülök a kórus győzelmének, mind újabb és újabb eredményekkel dicsekedhet, egyenletesen magas a teljesítménye, ami az egykori nagy kórusmozgalmak elsorvadása után roppant nagy szó. Akik itt torzsalkodnak ennek kapcsán, rosszul teszik.

Ki vagy, Kórustag?

Kedves Leander!
Nem tudom, milyen mentalitás süt át az írásaimból, de hát én eccerű vagyok, ezt nem is érthetem.
Ami a mondanivalójának 2. részét illeti, jó téma lenne, valahol erre is próbáltam célozni azzal, hogy a néhány kórus mögött nincsen nagyon hátország - valahogy úgy, mint az élsport/tömegsport esetében.
Pedig nagyon sok iskola van az országban, zenei tagozatos is - bár ez utóbbiak száma már 100 alatt van - és van még néhány zenei gimnázium is. Ha ehhez a számhoz képest nézzük, akkor ez a 4-5 bizony kevés. Egyébként a Magnificatra, a Cantemusra, az Angelicára, a Jubilate kórusokra gondoltam, mint ifjúsági kórusokra. Meg volt még pár éve egy Miskolcon is, annak nem tudom a nevét.
Kedves Kórustag!
Bocsánatot kérek Öntől/Tőled is, ha megbántottam/talak örömében/örömödben! Azért nem kell engem lesajnálni, van elég dolgom, hogy izgalmakat találjak, nem az effajta vitákra szoktam beindulni...
Megint félre lettem értve, sosem zavart mások sikere. Nem azt nem értem, hogy miért nyert az Angelica kórus - ez ugyanis egyértelmű: mert megérdemelte - hanem azt, hogy sok versenygyőzelem után miért hiányzott még egy(?). De nem kell megmagyarázni, mert ez nyilvánvalóan felfogásbeli különbség köztünk, amit aligha fogunk tudni áthidalni e fórum keretei között.
Az együttesalapítási ötletet köszönettel félretenném nálam e célra alkalmasabb embereknek. Mondjuk olyannak, aki karvezető.

Kedves Mindenki!
Nagyon köszönöm a kórus nevében is Leander hozzászólását, kinek közben kiléte számomra kiderült, a véleményem az, hogy Eccerű hozzászóló napjait valószínűleg izgalmassá teszi az effajta vitatkozás, valószínűleg csak jobban beindulna, ha újra vitába szállnék vele, így nem szeretnék többet ilyen módon kellemes perceket szerezni azzal, hogy megvédem a kórusomat az ilyen – teljesen más témába tartozó – megállapításoktól.
Annyit még: az athéni verseny meghívásos alapon működött, ha ez, és a hazai zenei élettel kapcsolatos esetleges negatív tények nem tetszenek Eccerűnek, javaslom, hogy alapítson olyan együttest (esetleg többet is), aki áttöri a belterjesség falait, vagy pedig – ha már ennyire komolyan aggasztónak találja, hogy bizonyos kórusok és együttesek több helyen ott vannak, akkor a megfelelő felsőbb intézményekben tegyen panaszt.
A probléma pedig bizonyára nem nálunk van: vajon Eccerű sikerét nem keserítené meg az, hogy valaki próbál ürömöt csempészni az örömbe, és a gratuláció után azt mondja, hogy mi értelme a sikernek, mikor már volt része benne eleget…
A probléma ott lehet, nem pedig itt…
A hozzászólás értelmetlen, nem itt kell erről vitatkozni (persze ha máshol nem mer, akkor a probléma talán itt lelhető fel).
Nagyon köszönöm.

Bocs, lemaradt: a bocsánakérést nagyra értékelem, borona. A motívációkról a szöveg beszámol, azokat is felejtsük!
De érdekelne, melyik az a 4-5 jó kórus? És az azért nem csekélység, ha tényleg ennyi jó van, ráadásul egy "korosztályban".

Kedves Eccerű!
Nem szeretném személyes beszélgetésre használni ezt a topicot (sem), ennek az Angelicáról és az ehhez kapcsolódó ügyekről kellene szólnia. Önnek csak annyit: az írásából átsütő mentalitása zavar, és az is csak azért, mert nem egyedi. Pl. írásban nem lehet arra hivatkozni, hogy azét nem érti az olvasó, mert nem hallja a hangsúlyokat, és ön másképp gondolta. Ez sandaság, éppolyan, mint a korábbi, általam kifogásolt megjegyzései. Irritáló, szokjon le róla! És hiteltelenné, következésképp érdektelenné teszi azokat a megjegyzéseit is, amelyekre esetleg érdemes lenne odafigyelni.
Vissza az Angelicához: a kórus, és örvendetes sikereinek kapcsán érdemes lenne arról diskurálni, hogy milyen a "nagyhírű" hazai kórusélet, milyen annak valós helyzete, valós nemzetközi megítélése, milyen az utánpótlás, milyen a karvezetőképzés, a finanszírozás, stb. Keveset olvasni, hallani erről, pedig rengetegen énekelnek kórusban, nagyon sokak számára a kórus jelenti a zenélést, és sok az értékes kortárs mű is. Vajon helyén van ma Magyarországon a kórusélet? Íme a Fidelio adta inkognitó lehetősége: hátha felszínre kerülnek olyan kérdések, amit a szaksajtóban nem mer senki megírni. Egyáltalán van ilyen? Ilyesmiről szívesen olvasnék.

Kedves Leander!
A leírt szövegben nem hallhatók hangsúlyok, így nem tudhatja, hogy a gratulációm udvarias-e, vagy nem. Mindenesetre arra felhívnám a figyelmét, hogy senki sem kényszerített gratulálásra, így azért mégiscsak kell benne lennie elismerésnek!
Nem vagyok karvezető, így nincs mire irigykednem, ha netán erre akart célozni.
Mindösszesen egyetlen dologra szeretném felhívni a figyelmet, ezt megteszem most is, és ezerszer is, ha kell: nagyon szomorúnak tartom, hogy 4-5 kóruson kívül nem tudunk felmutatni semmit ebben a korosztályban, és ezen a 4-5 kóruson pedig külső szemlélőként azt látom, hogy egymást belelovalva indulnak versenyről versenyre, ha egyik kap egy díjat vagy kitüntetést, akkor a másik dörmög a bajsza alatt, - már ha van neki - hogy miért az kapta, stb. Szerintem pedig egy kórus életének nem az együttes vezetőjének személyes karrierjéről kellene szólnia, noha ez is benne van, és kétségtelenül nagy rá a kísértés.
Az is igaz, hogy az emlegetett 4-5 kórus vezetője közül messze Gráf Zsuzsáról mondható el legkevésbé ez a mentalitás - hálistennek. Ha pedig kórustagként ez a versenyzősdi nem látszik, az csak jó.
És ha valaki még most is úgy érzi, hogy megbántottam, akkor most ünnepélyesen bocsánatot kérek tőle!
Kedves Leander, azt azért hadd kérdezzem meg Öntől, hogy csak a "savanyú a szőlő" effektust tudja elképzelni az ebben és más topicokban tőlem tapasztalható állítólagos "kötekedések" okaként?
Egyéb motiváció lehetősége fel sem merül Önben?

Kedves Eccerű!

Mi ez a demagógia, hogy mi a probléma? A gratuláció udvarias formulája után csak kötekedés olvasható kegyed soraiból. Akárcsak más Fideliós topicokra írt megjegyzéseiben. Kegyed szintén kórusvezető, csak kevésbé sikeres? Egyanez csak más hangról indítva az előző hozzászólás utolsó mondata is. Kegyeddel van nagy baj, ha ártatlan képet vág az ártani szándékozó megjegyzéseihez.
Ez nem változtat azon a tényen, (sajnálattal közlöm, hogy ez sem kegyed forradalmat indító bátor megállapítása) hogy a zenei élet belterjes. Mintahogy egy ekkora országban minden "élet" az. Bárcsak ott tartanánk, hogy az Angelicát állandó túlzott jelenléte miatt lehetne bírálni. Egyébként csak az a fontos mindebből, hogy káprázatosan énekeltek Athénban. Közvetítették a neten.

Kedves Kórustag!
Azt hiszem, nagy félreértésben vagy! Olvasd el az első hozzászólásomat.
Azzal kezdtem, hogy egyetértettem a "gratulálok, nagyon megérdemelték" kijelentéssel. Innentől kezdve nem értem, mi a probléma?!
Ha pedig az én állítólagos rosszindulat megjegyzéseim képesek megkeseríteni a versenygyőzelmet, akkor ott valami nagy baj van...

Kedves Eccerű!
Nem értem, miért keseríted meg a győzelmünket! Kórusversenyekre az mehet el, aki csak akar. A belterjesség itt nem azt jelenti, hogy mindig ugyanazok mennek el, hanem azt, hogy egyszerűen nincs más, aki elmenjen.
Ezen a versenyen 50 kórus volt, voltak nagyon jók, és voltak kevésbé jók. Nem hiszem hogy össze kéne hasonlítani ezt más versenyekkel, ahol más magyar kórusok nyertek. Nem tehetünk róla, hogy erre nem jöttek el Szabó Dénesék, vagy a Magnificat (amit egyébként nem érdemes összehasonlítani az Angelicával, ugyanis az egy gyerekkar). Jöttek volna el, és akkor lenne miről beszélned.
Nem beszélve arról, hogy Nyíregyházán egész más támogatottságnak örvend a kórus, mint az Angelica.
Nem értem tehát, hogy miért kell annak kevésbé örülni, hogy mi nyertünk- most mindegy hányadik díjunkat- mint annak, hogy akármikor egy másik magyar kórus nyert.
Ha egy magyar sportoló nyer az olimpián, akkor is azt mondod, hogy hát szép és jó, de mi értelme annak, hogy megnyeri a harmadik aranyát is?
Szerintem a magyar zenei élet nem belterjes, hanem csak nem ismerik eléggé a szépségeit, és nem támogatják annyira, mint más művészeteket. Ezért inkább örülnöd kéne, hogy akár az Angelica, akár más kórusok elviszik a magyar zenét nemzetközi nyilvánosság elé.

Eccerű, én nem értek ennyire hozzá, ha nem kórusolimpia volt, bocs. De szerintem jó, ha az egyik legjobb magyar kórus megnyeri akár a 30. díját is... ugyanúgy jó, mint ha valamelyik magyar focicsapat egyszer csak a döntőig jutna a BL-ben...:)

Most látom, hogy kimaradt két hozzászólás. Lehet, hogy ezt is kórusolimpiának hívják, de nem volt annyi kategória és résztvevő, mint a nyáriban, ahol a Magnificat volt, meg a tavalyi Szöul-iban, ahol Szabó Dénesék voltak. (Nem mintha ez bármit számítana.)
Mi az, hogy a magyar zenei, jelen esetben kórusélet belterjes? Mondok néhány példát: ugyanaz a pár, talán egy tucat ember ül a különböző zenei szervezetek elnökségében, ugyanazok szerepelnek a meghatározó kóruseseményeken, ugyanazok mennek a hasonló kategóriájú versenyekre, stb.

Abakusz!
Athénben nemzetközi kórusverseny volt, meg a nyári olimpia, kórusolimpia nem...
Miért nem lehet csakúgy örülni?
Visszakérdezek: mi örömteli van abban, hogy a legjobb magyar kórusok egyike a 28 díja mellé nyer egy 29.-et is?
Egyébként azzal kezdtem hozzászólásaimat, hogy csatlakoztam a gratulációhoz.

Eccerű, én sem értem, mi köze van a HAZAI zenei élet belterjességének egy ATHÉNI kórusolimpiához. Ja, és azt sem, hogy miért nem lehet ennek a győzelemnek csak úgy "eccerűen" örülni. :)

mi az hogy a magyar zenei élet belterjes? és hogy jön ez ide?

eccerű-nek üzenem: a kórusfesztivál hivatalos neve: X. Athéni Nemzetközi KórusOLIMPIA. Gráf Zsuzsa tehát erre (is) rászánta magát.
Üdvözlettel: egy kórustag

Az a helyzet, hogy túl sok zenész van a családban, így elég átfogó képem van a magyar zenei élet belterjességéről... :(((

Jól érzem, hogy kis szarvacskák nőttek a fejeden...? ;)