Meghallgattam Uchidával is a D959-et. Bár ő jött volna Szokolov helyett...

Pigor !
Van masik Csalog is.

Kedves Mira, megtisztelő a szándékod és jobbulást! Remélem, nincs komolyabb baj!

Kedves Zsoleny,
meghallgatom, amint ujra hallok mindket fulemmel :)

Beethoven esetében szóbajön az op.6, 45 és 134. Az op.45 3 induló, az op.134 a Nagy Fúga letétje -az eredeti hangszeren sem zavaró a keménység, a moderneken sem. Az op.6 már finomabb. Azt agyon lehet csapni felesleges keménykedéssel.

A nekem tulajdonított "szabály" NEM szabály, erős túlzásként hoztam fel némileg elborzadva a Britten-Rihter-felvételtől, viszont hallgasd csak meg Schiffel és Malcolmmal -rögtön világos lesz, miről beszélek.

Kedves Zsoleny,
Mozartnal ezt meg elfogadom, de mi a helyzet Beethoventol kezdve? baj, ha kiugrik az a "kalapacszongora"-jelleg? Ne ertsd felre, nem azt tamogatom, hogy kalapaljanak a zongoristak. Mindossze eleve ellene vagyok barmifele sablonoknak, eroltetett szabalyoknak, plane a zeneben. "Negykezest fele akkora hangerovel kell jatszani, mint ketkezest." Be kell latnod Zsoleny, hogy ez nem egy altalanos ervenyu szabaly. Sot.

Kedves Mira!

Hasonlítsunk össze egy kétzongorás darabot egy négykezessel: Mozart esetében prímán megtehetjük. Egy tőkére négy kéz már nagy erejű rezonációkeltőként hat -jól érezhető a különbség a két megoldás között. Négy kéz, ha nagy erővel játszik nem két, hanem egy zongorán, furcsa zörejek is hallhatók, mintegy kiugrik a "kalapácszongora"-jelleg.

Kedves Zsoleny, ha a "korhuseg" kedveert jatszunk a modern hangszeren ilyen vagy olyan hangerovel....
akkor tulajdonkeppen semmit sem jatszhatnank "teljes erobedobassal" hiszen egy Pleyel sem ugy szolt Chopin kezei alatt, mint teszem azt egy Steinway D vagy egy jo Yamaha (Bosendorfirol nem is szolva ugye) Pollini es a tobbiek (XX. szazad nagy zongoristai) keze alatt. Megsem fogta magat vissza egyik sem. Amennyiben a 18-19. szazadban a negykezeseket fele akkora erovel jatszottak, mint a ketkezest, akkor ez ma is kovetendo. Meggyozodesem azonban, hogy a zeneszerzo a ketszerannyi mancs nyujtotta hangerotobbletet is orvendetes "mellektermekkent" konyveli el egy negykezes megirasakor. De tevedhetek is.

Köszi zenebolond - ebből is látszik milyen kevés felvételt készít (és milyen régen jelent meg az utolsó... :(

Leó!
Ugye te nem sok Luput hallottál?

Nagyon jól belehelyezkedem abba, ha valaki zseniálisan figyelmen kívül hagyja a korhűség normáit. Bizonyos esetekben a távolságot az eszményitől fájóan nagynak érzem. Négy kéz modern zongorán erőbedobással: szerintem itt a legnagyobb a távolság.

Richter-Britten ölég jó, általában (bár pl. a Grand duóban nem minden egyes hang hallható külön-külön), és nem hiszem, hogy volna efféle hangerő-szabály. Nekem f-moll fantáziában kivételesen a Rohmann-Schiff a(z egyik) kedvencem, de valóban a Lupu-Perahia is gyönyörű. Ahhoz képest, hogy Luput nem igazán tartom nagyra. Na, ő aztán unalmas a javából, ha valaki.

S most nézzük azt, kedves Myra, mit gondolok komolyan én és kedves névadód, Myra Hess.

Természetesen megvan az ideje, hogy hangerővel menjünk a billentyűzetre. (Mondjuk épp ott ül egy villásfarkú fülbemászó.) De a négykezes műfaj alapvetően arra a korszakra jellemző, amelyikben a legnagyobb hangerejű hangszer az Erard volt. Bösendorfert csépelve négy kéz Mozartot miszlikbe aprítja.

huh Zsoleny, ugye ezt nem gondolod komolyan? letezik egy "standard" hangero, amit nem szabad felulmulni? talan a negykezesekben egy szerzo szamara csak az a plane, hogy tobb fele hangot lehet egyszerre leutni, mert tobb kez jatszik? mi a helyzet az unisono szakaszokkal (barhol a negykezes irodalomban)? ott is azt kell elerni, hogy csak ket keznyi ero szabaduljon fel? es mi a helyzet ha ketzongoras muvet jatszunk? ott mar szabad "hangosabban znogorazni"? vagy pl a Bartok hegeduduokat is csak fele-fele hangeron jatszhatjak a "jatekos-felek"?
Nem, ezt te biztosan nem gondoltad komolyan.

Iván, nem "cifrálkodni" akarok, de én a Rihter-Britten-féle Mozart-négykezestől enyhe refluxot kapok. Maga Rihter sem szerette. Nagyon egymásra érez a két lángelme, önfeledten dolgoznak a billentyűkön, keményszántás folyik, motorizáltan, dübörögve. Négykezest fele akkora dinamikával kell játszani, mint kétkezest...

Jaj, Schubert f-moll fantázia a kedvencem, Richter-Britten előadásában!

Nem bizony. Az is megvan, nagyon szeretem is, de nem jobb - szerintem.

Hát nem tudom.Azért Richter-Britten sem rossz

Kedves pigor!
Egyik kedvenc lemezemen Lupu és Perahia játsza Mozart kétzongorás D-dúr szonátáját (K. 448) és Schubert négykezes, f-moll fantáziáját (D. 940). Még nem hallottam jobb előadását ezeknek a műveknek, s nem is hiszem, hogy létezik (létezhet) ilyen.
Folyamatosan frissített Lupu-diszkográfiát találsz ezen a címen:
http://www.internazionale.it/pagine/blognote/lupu.htm

Kedves zenebolond!

Erről nem tudtam...
Nagy kár, hogy teljesen kiszámíthatatlan a fazon (Richter is megemlékezett róla...) és nem nagyon szeret koncertezni. Lemeze is elég kevés van, de azok kitűnők (a Schubert-lemezek mellett nagyon ajánlom Schumann lemezét, amelyen a Gyermekjeleneteket, a Humoreszket meg a Kreisleriánát játsza!)

Igaziból én jót nevetek Cziffrán,jó napot szerez nekem értelmével.De mindegy.

Én hallottam Luput egyszer,talán Brahms d-mollban,de az nem volt vmi jó..