Bár a vége nem rossz a Stokowski félének

http://www.youtube.com/watch?v=Nn0pkXyp97Q (a kiállítás képei Stokowski hangszerelésében)



Minden elfogultság nélkül:



Stokowski < RAVEL



http://www.amazon.com/gp/recsradio/radio/B000000AYU/ref=pd_krex_listen_dp_img?ie=UTF8&refTagSuffix=dp_img# 

(a kiállítás ashkenazy hangszerelésében) én nem tudtam mmegnyitni





29-re

http://www.amazon.com/gp/recsradio/radio/B000000AYU/ref=pd_krex_listen_dp_img?ie=UTF8&refTagSuffix=dp_img# 



29-re

    ime: 29-re

Kedves Ravel, az, amit ma "orosz kolorit"-nak nevezünk, a XIX. századi orosz zeneszerzők "műve", nagyrészt az "Ötöké". Amit népiesnek hallunk benne, nem sokat tükröz az autentikus orosz népzenéből.

Az orosz ötök legfőbb feladdata volt, hogy csillogó szinben mutassájk be az orosz népi zenét. Ezért olyan cintányéros, csörgődobos kompoziciókat irtak. Bár nem mélyültem beléjük nagyon, s még kezdtén tartok a zeneismergeetésben, kedvenceim:



1. Muszorgszkij :éj a koprár hegyen (rimszkij hagszerelésében)

2. kiállítás képei

3, polovec táncok

4, Borogyin 2. szimfónia

5, Balakirev: Iszlamej - zenekari verzió

27  Próbálkoztál már az Ashkenazy- és a Stokowski-féle hangszereléssel? Úgy emlékszem, előbbi nagyon tetszett; utóbbit nem ismerem, de vélhetően hálivúdosabb.

A zongorás verzió erőteljesebbnek, mondhatni "sátánosabbnak" tűnik, különösen a Baba Yaga kunyhója: hozzá képest a hangszerelt verzió Hollywood, persze a jobb verzióból.



Ugyanakkor, a műnek létezik zongoraversenyes változata is, tudtommal...

19 - nem szólom le Muszorgszkij, és amikor a zongorabverziót hallgatom , meg párhuzamosan (tételenként összemásolt kazettán) hallgatom a hangszerelttel, úgy érzem, ezt nem lehetett olyan jól meghangszerelni, hiába RAVEL ide-oda, ezt nem lehetett jobbra csinálni. Csak népszerűbbre. ..

Kedves musicus2, köszi a helyreigazítást, így, ilyen stílusban már szót értünk egymással:). Csajkovszkij valóban külsős volt, nem jelentett tehát semmilyen "iskolát", ugyanakkor stílusa meghatározó befolyást gyakorolhatott az őt követő zeneszerző-generációra.



Szabó Ferenc? Ez érdekes történet, ugyebár ő írta a "felszabadulás utáni első munkásindulót", "Munkásoké a jövő" címmel. Ugyanakkor, egyik darabját (Air) jómagam is játszottam, tinédzserkoromban, egész jó kis cucc volt...

Visszaolvastam a hsz-t, ez így tényleg képtelen állítás volt részemről. Pontos fogalmazás: attól, hogy valaki később élt, még nem feltétlenül a korábban élt alkotó epigonja.

Azt hiszem, hogy abban megegyezhetünk, hogy más az epigonizmus, és más az, ha valaki egy bizonyos iskola (zenei) nyelvezetét használja. Az epigonizmus puszta utánzás, erős személyiség híján, általában szellem nélkül, legfeljebb közepes minőségben.

Az Ötök közt ilyen szerző nem volt. Ők iskolát teremtettek, a "külsős" Csajkovszkival.

Bizonyos szempontból minden orosz zeneszerző az ő kabátujjukból ( no meg Glinkáéból) bújt elő. Iskolateremtők és magányos farkasok, szorgos mesteremberek és szikrázó zsenik egyaránt.

Kabalevszkij gyerekdarabjait amikor játszottam, nagyon szerettem, később utáltam, most már ismét kezdem megszeretni őket - hja, a megszépítő messzeség, az ifjuság kék madara stb. Átlagosan jó, használható repertoárdarabok. De mást is írt, sokkal érdekesebbeket. Ahogy Hrennyikov, vagy Dessau, vagy Weill, vagy Szabó Ferenc stb is.

Kedves kenyeres pajtásom, te szó szerint azt írtad, hogy "azért nem lehetett epigon, mert utána élt", ami, mint állítás, logikai értékét tekintve nonszensz.



Mint mondtam, jómagam hallottam Mjaszkovszkij darabját (ha jól emlékszem, az egyik szimfóniája volt) koncerten, számomra erős Csajkovszkij-utánérzés jött le. Miután idézted alább a Wikipediát, érdemes lenne utánanézned a Mjaszkovszkij címszónak is, ahol ez az utánérzés konkrétan szerepel.



Kabalevszkij a zeneiskolák zongoristanövendékeinek hálás darabokat írt.



Mellesleg, ajánlom szeretettel (szerintem már megtettem) a www.sovmusic.ru weboldalt, ahol a Moszkva parti estéktől a Poljuskáig letölthetők a testvéri internacionalista korszak gyöngyszemei...

Wise, akkor Szkjábin is lehetne Csajkovszkij epigon, mivel ő is később élt, de nem volt az. A zenei életben számos stílus, irányzat működik párhuzamosan, nem föltétlenül lehet és kell levezetni egyiket a másikból. Illetve a kapcsolatok sokszor összetettebbek, mint ahogy elsőre látszik, hallatszik

Mosonyit úgy - egészében - wagneriánusnak könyvelték el, pedig ez csak zenepolitikusi nműködésére igaz, arra is csak kisebb részben, mert inkább lisztiánus volt. Erkel Dózsáját a korabeli ítészek a Wagner előtti behódolás zenei monumentumának tekintették, ami a mű zenéjét meghallgatva képtelenség.

Egyébként ez úgy ahogy van, off, mert sem Mjaszkovszkij, sem Csajkovszkij nem volt az Ötök tagja.

Hrennyikov Fehér éjszaka c. szocreál (inkább szacromantikus) operettjét bemutatta a Magyar Rádió (még nem mr), ld. a Café m...s Operett a Magyar Rádióban topic 4. sz. hsz-ban, csodálatos szereposztással. A zene olyan, amilyen, nyilván ezt sokan hallották. De ennek alapján nem lehet megítélni zeneszerzői működését, hiszen ez szándékoltan "gügyögő", népszerű stílben írt slágerszirup a la Dunajevszkij.

Ahogy Kabalevszkijről, mint zeneszerzőről, sem lehet fogalmat alkotni száraztakarmányként ránk tukmált gügye gyerekdarabjai alapján. Hallottam a III. szonátáját Earl Wild amerikai csodazongorista előadásában, milyen jó zene! És kit érdekel hogy Prokofjeves, ha szellemes.

Kedves Wise, szegény Sztalin maga is rettegett attól, hogy a testőrei egyszercsak lelövik. Úgyhogy ő maga is a sztalinizmus áldozata. Meg persze Rákosi elvtárs is, igazságtalan lenne kihagynunk. Péter Gábor pedig különösen! 1953. január elsején maga Rákosi vetette őt börtönbe.



"a nagy Sztáálin szahaváhára..." - ez az a bizonyos Sztalin-kantáta, Rákosi idézte is a beszédeiben ("ahogy A kantáta mondja..."). Gyakran hallgatom.

Hrennyikov...valamit hallottam tőle, jó régen, de nem fogott meg....Alexandrov: persze, a himnusz, ki ne ismerné, de ez alakján nem lehet megítélni egy szerzőt, ezért van a passz...
Mjaszkovszki-tól még semmit sem hallottam. Igazából ez a kor nem nagyon vonz.

Pontosan azért lehetett epigon, mivel később élt (jómagam az Avery Fisher Hallban hallottam egyik művét, Leon Botstein vezényletével, érdekes koncertsorozatot hozott létre szovjet zeneszerzők műveiből).



Hrennyikovról egyébként  kiderült (legalábbis, a műsorfüzetből), hogy ugyanolyan egzisztenciális rettegésben élt - a kegyvesztettségtől való félelem miatt - mint bármely korabeli potentát a sztálini birodalomban.



Alexandrov nevéhez a himnusz mellett a Sztálin-kantáta is fűződik, jó hangos, populista mű (ebben kicsit hasonlít a Puccini által szerzett Inno a Roma kantátához, amelyet a fasiszták népszerűsítettek igazán - tényleg, hallgattátok már Gigli előadásában a Giovinezzát?)

6-ra. Ravelkém, ne szóld le Muszorgszkijt. A Kiállítás képei zongoraműként is zseniális alkotás. Operái és zenekari művei megállják a helyüket Rimszij-Korszakov frizírozása nélkül is.

De a Muszorgszkijt átdolgozó Rimszkij-Korszakov sikeres és jelentős zeneszerző volt, ellentétben azokkal, akik bele merészeltek rondítani Erkel operáiba. Förtelem.

Cezar Antonovics Kjui, avagy franciásan César Cui, francia-litván eredetű volt. Liszt megtisztelte azzal, hogy zenekari (és négykezes) Tarantelláját átírta zongora két kézre, mit átírta, újraírta. Hallottam az eredetit és és az átiratot is. És Kjuié se rossz. A zongoraművet Székely István vette fel még LPre, de CDn is kiadta a hungaroton. Az eredetit játssza a mr nagyritkán és szerencsével elkapható.

Ha jól tudom, az orosz Ötök többi tagjának nem volt ilyen szerencséje Liszttel, bár működésüket nagyra becsülte.

http://en.wikipedia.org/wiki/C%C3%A9sar_Cui

Ejnye! Alekszandr Vasziljevics Alekszandrov írta volt a szovjet himnuszt. Ami a maga nemében nem is rossz tömegdal. Sztalin kedvence volt. ld:

http://en.wikipedia.org/wiki/Alexander_Vasilyevich_Alexandrov

Tyihon Nyikolajevics Hrennyikov életrajza különleges, ajánlom olvasásra. Zenei stílusa a sztalinista operettől a szerializmusig mindent magába foglal, akár kitüntetései (Sztalin díjtól az UNESCO éremig). A zeneszerző szoövetség elnöke volt 1948-tól a SZU összeomlásáig (elég strapabíró ember lehetett, 94 évet élt). Mindazonáltal fajsúlyos zeneszerző volt, nem csak abban az értelemben, hogy visszaemlékezések szerint legalább három tokával rendelkezett. Érdemes lenne öregkori műveit megismerni. Életrajz: (kissé sajátos ortográfiával)

http://en.wikipedia.org/wiki/Tikhon_Khrennikov

Mjaszkovszki nemigen volt Cs. epigon, mert hiszen később élt. hegedűs Endre felvette összes zongoraszonátáját négy CD-re a Naxosnak. Igen komplex, sűrű, fülledt későromantika, amit én hallottam belőle.

No és Mjaszkovszkij? Szerintem egész jó Csajkovszkij-epigon...

Repin



Az egész "artrenewal" honlap amúgy a legjobbak között van.