Előzmények

Mi maradhatunk a Mikrokosmos címnél, de ebben még a zenetörténészek sem egységesek: a füzeteket először a Boosey & Hawkes Inc. adta ki és nem is Bartók Béla, hanem Béla Bartók írta az angolnak megfelelően Mikrocosmosnak. Később is megtalálni ezt az eredeti formát / pl. az újabb füzetek címlapján, Szőllősy András azon műjegyzékében, amit pl. Agatha Fassett közöl Bartók amerikai évei c. könyvében/.

Az eltérő írásmódok változatosak: Ujfalussy József ugyancsak a Szőllősy-jegyzéket adja közre, de itt már Mikrokozmosz, ifjabb Bartók Béla következetesen utóbbit használja Apám életének krónikája c. könyvében,  Bónis Ferenc 2006-ban megjelent Élet.képek: Bartók Béla c. albumában szintén kizárólag Mikrokozmoszt ír, miközben a kották címlapján az említett Mikrocosmos van.

Az 1974-es Bartók breviáriumban megjelent két  olaszországi műsor terve, amit maga Bartók küldött akkori hangversenyrendezőjének, Kun Imrének, és ebben Mikrokosmos szerepel /1939. nov. 15./. Ugyancsak Bartók közeléből származik az az interjú, amelyet Szentjóbi Miklós folytatott Bartókkal, és amely a Magyar Nemzetben jelent meg 1940. okt. 3-án /Utolsó magyarországi interjú [ A Mikrokosmosról, az új magyar zenészgenerációról és az amerikai útról.] Ebben végig a cikk alcímének megfelelően szerepel a mű, mutatva, hogy Bartók ehhez ragaszkodott. Ugyancsak ebben a formában adják meg a mai német és angol nyelvű lexikonok, könyvtárak, de pl. az említett breviáriumban közölt Denijs Dille műjegyzében és az egyéb hivatkozásokban megint csak a Mikokozmosz változat szerepel.

A  mai hazai zeneműkiadók is következetesen Mikrokozmoszt írnak, tehát elfogadható, hogy én is ezt használtam. Az eredeti görögből vett eredetiségét nem vitatva azért hozzáteszem: annak kiejtése zavart is okozhat a nem kellően művelteknek, pl. a zongorázni kezdő gyerekeknek, hisz kétszer is "s"-t mondhatnak, joggal.

Vagyis: ebben az esetben nem kell a Mikrokosmosnál maradjunk, ahogy a szakma egy része sem teszi.

A népdaloknak kezdősoruk van.

És Mikrokosmos, hogy a bartóki címadásnál maradjunk.

A szlovák címet azért reklamáltam, mert a magyar mellett angolul pl. közölték :-) Egyébként  a mű helyes címe: Négy tót népdal, és a népdaloknak van címük, a tótoknak tót eredendően, amit ugyanúgy le lehet fordítani, mint egy magyart más nyelvre, de a Román népi táncokban nem ezt adják meg a műjegyzékek románul, hanem a 6 táncnak a címét: Jocul cu bata, Brâul, Pe loc, Buciuemana, Poarga româneasca, Maruntelul, amit aztán lehet magyarul is vagy bármely más nyelven megadni. Hogy jön ide Trianon?

Talán észrevetted, hogy örültem a koncertnek, és éppen csak egy apróságot hiányoltam, aminek szükségességét megpróbáltam megértetni. Érted?

Az egyetlen jelentős hiba mellett nem biztos, hogy a nem jelentőseket észreveszi az átlagos képzettségű hallgató, hiszen annyira nem ismerem  a művet, mint te, így egyiket sem vettem észre :-)

Na de ha visszahallgatható, akkor miért nem említi senki az egyetlen jelentős hibát a zongoraversenyben (2. t. 5-ös próbajel), amelynek esetében elképzelhető, hogy Ránki memóriazavarát a mobiltelefon megszólalása - nagyon jól hallatszik a felvételen - is elősegítette? Ezen kívül mi volt a baj? Mit nevezünk "kiérleletlenségnek" egy alapvetően perkusszív indíttatású mű előadásánál, ha egyébként minden (tempók, arányok, hangvétel) rendben van?

Aztán: hogy lehet összemérni a gyermekkar teljesítményét a vegyeskaréval, amely utóbbi ezen az estén az irodalom egyik legnehezebb kórusművét adta elő? Vagy a két zeneszerzőt? Miért kellene egy magyar nyelvű szórólapon szlovákul is szerepelnie egy olyan műcímnek, amelynek megvan a szerző által adott magyar nyelvű változata? Vagy a "tót" már nem szalonképes? Képzeljük csak el egy magyar nyelvű plakáton a Román népi táncok helyett a Jocuri poporale româneşti (din Ungaria, ha már az első kiadás Trianon előtti állapotra való utalását is belekombináljuk)... Ahelyett, hogy örülnénk, hogy hallottunk egy koncertet, ahol nem kellett végig azon idegeskedni, hogy mikor megy már szét az I. zongoraverseny vagy nem untuk magunkat halálra a Psalmuson.