Kedves Zsölény!
Milyen Olasz koncertre gondoltál Bachtól, amikor a Sizilianót említetted? Én csak a 971-es olasz koncertet ismerem, aminek nincs Sizilianója...

Na, és ott van Michelangelo, aki amikor Ghirlandaio festőműhelyében (tan 13-14 éves korától) tanult - legalábbis Irving Stone szerint - kilopkodta mestere fiókjából annak és más mestereknek a munkáit "tanulmányozni". A korai munkáin biztos tetten érhetők ezek a hatások. A "mester és műhelye" olyan alapszituáció, amibe minden gyereket belöknék, akiben a tehetség szikrája megcsillan - legyen szó bármilyen művészeti ágról. Rosszat nem tanul, aki ott másol - ezt a régiek még tudták.

Nagyon szépek a képek!

http://history.hanover.edu/courses/art/masbranc.html

http://www.abcgallery.com/M/masaccio/masaccio7.html

Ez így igaz. Ha Masaccio nem festette volna az Adógarast a Brancacci kápolna falára sok -sok más gyönyörű művet sem csodálnánk a hozzáértők szerint.Szóval persze, h a művészben felgyűlt élményanyag indítja , ösztönzi tovább a művészt. Én is így látom .

Nekem nincs ellenemre a "lopás". Minden tehetséget buzdítanék: "lopjon". Ez kb. olyan mint a festészet. Leonardonak van egy könyve a festészetről, abban valami olyasmit ír, hogy az ifjú, aki festeni tanul, először a nagy mesterek műveit másolja. Ha a gondolatát továbbvísszük: a nagy mesterek pedig már ne kopírozzák, alkossák újra mások zenei ötleteit.(Néha az még használhat is, jobb lehet, mint az eredeti.)

Nem ugyanazokra a dallamokra gondoltam.És nem kortársaktól.vagy akkor írja ki.A maiban sajnos nem sok olyan zene van,amit érdemes lenne lopni..
Habár ez kb 100éve volt így,akkor úgy voltak vele,hogy barátságból népszerűsítették egymás műveit,v tiszteletből.habár azt nem mondanám lopásnak.Ami pedig 200-300évvel született meg,azt nem lehet lopásnak nevezni,mrt mindneki ismeri....akinek kell.

És a szerzői jog? Beül a zeneszerző egy előadásra és fölcsendülnek a művének a dallamai egy másik szerzőtől.

Nem feltétlenül lopás az,ami az emberben él,és így felhasználásra kerül..a múltat sneki sem kerülheti el-ahogy a jövőt se:)

Lehet, hogy eretnek nézet, de ha egy nagy szerző plagizál, azzal úgy vagyok, mint dzsesszel: ha jól variálja a "témát", az én szememben becsületére válik. Így számomára közömbös, hogy el akarta-e lopni, vagy csak a kezéhez tapadt.

Én se azt mondtam, hogy szándékosan lopta. Olyan ez inkább, mint valami variáció: az e-moll Tokkáta jellegzetes témája az alap, és erre egy lassú variáció az e-moll prelüd. És még jöhetne másik 30 is, ahogy szokás, talán mi magunk is összekeresgélhenénk őket. Lehet ez tudattalan "lopás". És mennyivel kevésbé elítélhető, amikor csak a harmóniasort használja fel az utód-szerző, nem pedig ritmussal, hangsorral magát a témát...

hatulrol a 4. sorban: fulebeN. bocs.

Lányok/Fiúk!

A Kultura.hu oldal Fórumán holnap, azaz 22-én du. 3 és 4 óra között Bozóki András kulturális miniszter válaszol minden virtuális látogató kérdéseire.

Gyertek, ha van kultúrával, egyházi ügyekkel kapcsolatos kérdésetek, ezekre első kézből a miniszter adhat választ.

http://www.kultura.hu/nkom/culture/forum/

15: Igen, valoban szet lehetne szalazni!
A masodik ponthoz: ha azt nezzuk ("definicionak"), hogy erzelmekkel atitatott stb., akkor Bach nagyon sok muve ilyen. Ez persze termeszetes, melyik az a korszak, ahol nincs a zeneben erzelem (marmint nem feltetlenul az osszesben, hanem egyben-egyben...)
Ha viszont nem ezt, akkor elobb pontosan rogziteni kell, hogy mit. (Tehat most nem az ilyesmikre gondolok, mint amit irodalomban csinalnak, hogy: misztikussag, stb.)

Az elso ponthoz: Az koztudott, hogy Chopin nagyon szerette Bachot, foleg a WTC prl & fugait. Azt nem gondolom, hogy "masolta" volna oket, de hat benne voltak a fulebe. Egy masik szempont: lehet ez egyfajta "tisztelges" is. (Lasd Liszt BACH-fugajat, vagy akar a h-moll szonatat, ahol szinten megjelenik a BACH tema - eppen a "legzavarosabb" reszben, mint valami segelykeres)

Ezt azért szét kellene szálazni:
1. Az elődöktől „hozott anyagból” dolgozó utódok és a véletlen zenei rokonság.
2. A romantika mint határozott zenei jegyeket mutató korszak és mint közkeletű jellemzése a szenvedélyes érzelemekkel erősen átitatott zenéknek.

Helyes-helyes, nekem is kedves Janos Sebestyenunk a no.1...

Gondolkozom meg parhuzamokon...de vsz. erdemes lenne egy avatott zenetudost megkerdezni. Biztos ki van gyujtve egy csomo...

Nagyon romantikus vonásokat mutat még az e-moll (tölcsér) fúga, az első téma is a kromatikaszerű szétnyíló motívummal, de még inkább a második!
Igaz, nem e-mollos, de nekem romantikus a G-dúr fantázia III. tétele is. Bach legromantikusabb orgonaműve (legalábbis számomra) viszont a nagy g-moll fantázia. Van-e ezekhez Chopin-párhuzam?
Akár barokk Bach, akár romantikus, nekem ő a Nr.1. Ma van születésének 320. évfordulója!

Rájöttem, valójában ki ez az Ivan K. Valószínűleg tényleg orosz, és mért ne lehetne titkosügynök. Ezeken a fórumokon tartja a kapcsolatot a társaival.

Alf, az elméleted nagyon figyelemre méltó - ezek a párhuzamok nagyon érdekesek. Nem állítom, hogy kapásból végig tudnám vinni az analógiát, de végighallgatom őket kettős párban.

Nekem azok megvannak négykezes átiratban. Bár hallgatni már nem jut időm őket.