Mindenkinek megvan a maga gyengéje, avagy elvárása egy előadással szemben. Én azt szeretem, amikor egy előadás sokkolóan hat. Többszáz (90%-a szólózongora) lemezemen mindössze néhány számot tudnék említeni, ami felidézi ezt. Pl. Glenn Gould: Sors-szimfónia átirat előadása, Michelangeli: Bach hegedűpartita átiratának Chaconne tétele, Werner Haas: Appassionata felvétele, igazságtalanul kiemelve néhányat. Apoteotikus hangulatok, én most már csak az ilyenekre vadászok a zenében. És bizony A. Alíz révén egy ilyen ajándékban részesülhettem élőben, egy egészen kis teremben... (Ezen az úton is köszönet.)

Asztalos Alíz valóban fiatal, ám nagy jövőt sejtet. Lehet, hogy csupán 20. Hallottam Tőle egy nagyon hatásos Mefisztó Walzert, és a hangsúly a hatáson van.

Kedves Moderato!

Hozzászólásod első részével egyet értek, de azt hiszem nem is erről folyt a vita.

Az viszont, hogy egy előadóművész, aki ad egy gyenge-közepes koncertet, remek tanár, festő, tornász stb. abszolút hidegen hagy - ha nem azzal, hanem a zongorajátékával akar "elkápráztatni". Ez derék dolog, de én jó előadást szeretnék hallgatni, és ha rossz, nem vigasztal: "nem baj, mert milyen jó tanár stb. az illető".

Nem lehet mindenki Fischer Annie, vagy Kocsis. Nem minden autóversenyző Schumacher vagy Senna, nem minden rúdugró Bubka. Ettől még lehet szeretni, sőt, csodálni őket, egy jobb napjukon nagyobb élményt nyújthatnak, mint egy náluk - általában joggal - többre tartott pályatársuk.

Az autóversenyt, meg a rúdugrást ráadásul lehet időre/centire mérni...

Zempléni és Bächer ráadásul kiváló tanárok voltak állítólag - amely tulajdonság nem minden kiváló szólista sajátja.

"többé-kevésbé"

Szerintem itt van az eb elhantolva. Katona Ágnes pl. képtelen volt eljátszani egy darabot élvezhetően (és nem csak a technikai hiányosságokra gondolok, bár amikor ilyen méreteket ölt, akkor már azon csak nevetni lehet, de a zeneművet élvezni nem).

Voltak akkoriban is sokkal tehetségesebb zongoristák, pl. Lantos, Falvai vagy az akkor még ifjú Jandó. Zempléni, Antal és Bächer is a jobbak közé tartozott, nem beszélve az általam korábban már említett, Chopin-verseny győztes (bár egy korosztállyal idősebb) Ungár Imréről.

Szerintem legyünk méltányosak. Antal István, Bächer Mihály, Gabos Gábor, Katona Ágnes, Szabó Csilla, Szegedi Anikó, Torma Gabriella, Tusa Erzsébet, Zempléni Kornél és a többiek többé-kevésbé jó ZONGORISTÁK (voltak). Különféle mértékben tehetségesek és szorgalmasak. Néhányan közülük ráadásul - állítólag - igen jó tanárok lettek. De attól, hogy valaki tehetséges és mindent megtanul, még nem válik zsenivé. Arról pedig, hogy egyszer csak feltűnt három-négy zseni, akikből ráadásul NAGY MŰVÉSZ lett, végképp nem tehetk. De volt néhány évtized, amikor itt külföldi lemezeket nemigen lehetett kapni, a mai nagyok pedig még gyerekek voltak, így hát a magyar lemezeken a fenti előadók játszottak. Persze, hogy ezeket hallgattuk, szerettük és nagy hatással voltak ránk. Ahhoz mindenesetre elég jók voltak, hogy magukat a műveket megismerjük és esetleg meg is szeressük velük. (Azt hiszem nem is egészséges, hogy ma óriási szerepet tulajdonítunk az előadóknak, s szinte mindegy is, hogy mit játszanak.) Én kifejezetten örülök, hogy e régi, leszólt felvételek közül egy csomót kiadott cd-n is a Hungaroton, főleg a "pipacsos" sorozatban (300-900 Ft/db, a bolttól függően). Pl.:

HRC 1032
MOZART: 4 szonáta hegedûre és zongorára Nos. 18, 21, 26, 36
KOVÁCS DÉNES (hegedû) - BÄCHER MIHÁLY (zongora)

HRC 1008
BEETHOVEN: Szonáták hegedűre és zongorára Op. 47 'Kreutzer', Op. 23
KOVÁCS DÉNES (hegedű) - BÄCHER MIHÁLY (zongora)

Szerintem humorizál.Vagy nagyon félre ment a zenesuliban:)

Aha, akkor azért nem hallottam még Asztalos Alízról...

Balázs!

Te most humorizálsz vagy komolyan egy kategóriába sorolod Szabó Csillát, Szegedi Anikót, Katona Ágnest stb. Fischer Annieval vagy Kocsis Zoltánnal???

Katona Ágnesnek voltam egy roppant "szórakoztató" hangversenyén, ahol az Appassionata-szonátával birkózott, de sajnos a szonáta győzött...

Gabos Gábort szerény képességei miatt nem emlegetik mostanság (meg azért, mert szégyellik, h ilyen kaliberű zongoristával "nyerették meg" azt a Liszt-Bartók zongoraversenyt, ahol - a korán elhunyt Dino Ciani lett a harmadik...)

Egyébként a felsoroltakat - Asztalos Alíz kivételével, akiről most hallok először - mind hallottam "fénykorukban", Zempléni, Torma, talán Tusa meg Bacher is jobbak (voltak) a közepesnél, Antal István is egész jó volt, de náluk jobban játszott pl. a vak Ungár Imre.

Ez az egész egy nagy rakás szar,kedves sopen,csodálkozni már semmin sem lehet.Az értékek már elsilányosodtak,semmi nem az,mint régen,sőt!Mostmár ott tartunk,hogy régen is középszerű zongoristákat emlegetünk fel,s piedesztára emeljük.Helyesebben emelik.

Kedves A!
Asztalos Alíz?Ne szórakozz már,ő most tanuló még,s azért ne keverjük a szezont a fazonnal.Vagy a barátnőd?

hivatalos elismertseg ? ugyan mar...
Hat ki mindenki kap manapsag pl Kossuth dijat.Akkor most Boganyi akkora jelenseg mint mondjuk Kocsis ?

Zempléni Kornél, Torma Gabriella, Tusa Erzsébet, Szabó Csilla, Szegedi Anikó, Katona Ágnes, Asztalos Alíz...

És ha már felemlegetjük az egy generációval korábbi hazai nagyságokat, ne feledkezzünk meg Varga Csilláról sem, aki második volt a Magyar Rádiónak azon a zongorista-versenyén, amelyet Kocsis Zoltán nyert meg. Szerencsére hosszú kihagyás után ismét fellép, és remek kamarajátékos.

Lehet, sőt: valószínű, de a maga idejében (mondjuk 30-40 évvel ezelőtt) Bächer-rel egy kategóriába tartozott, már ami a hivatalos elismertséget illeti.

Gabos Gábor nem ok nélkül van feledésben.

Kedves fórumtársak! Van-e valamelyikőtöknek Bächer-CD-je, amit kölcsön tudna adni, vagy másolatot tudna készíteni róla? Nagyon fölkeltettétek az érdeklődésemet, és habár a nevét jól ismerem, hiszen gyermekkorom időszakának legismertebb zongoristái közé tartozott (a mára szinte teljesen elfelejtett Gabos Gáborral együtt), mégsem ismerem egyetlen felvételét sem. Bakelitlemezt nem kérnék kölcsön, mert az minden lejátszással romlik. Cserébe szívesen adok mást meglehetősen nagy gyűjteményemből.

Köszönöm a sajnálatodat, Iván. Tőled megtisztelő.

Ismétlem,a PRnak ehhez semmi köze.Fischer már rég meghalt és semmilyen PRja nincsen.
Igencsak sajnállak,ha neked a technika a fontosabb.

Szóval akkor Bacher és Szegedi Anikó a második vonal? (És persze Antal István, stb.) Valóban úgy tűnik, hogy ez az utókor ítélete, már csak ha a CD kiadásokat nézzük is. De hogy mennyiben jogos ez művészileg, az megkérdőjelezhető. Fischer Annie nagy zongorista volt, de pl. technikailag a közelébe sem ért Bachernak v. Szabó Csillának, sajnos ez tény.
Ismétlem: a nimbusz, amit egy művész köré vonnak, az csak PR tevékenység kérdése, nem a művészi színvonalé.

Nem tudom,hogyan gondolhatjátok,hogy mégcsak a közelükbe juthatnának a nagyoknak.Nem véletlenül nem lettek azok.Még jó,hogy egy-két dolog legalább nagyon jó,amit csinálnak.