Téma:
A témához csak belépett felhasználók szólhatnak hozzá.
Kattintson ide a belépéshez! Regisztrálni itt lehet.
A Fidelio.hu fórumszabályzata itt olvasható.
Új hozzászólás   Új téma


  1. 1388 15:13 2014.09.30
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    A Baráti/Würtz-kettős Brahms-felvételéről már megjelent itt kritika, most pedig a 73 éves zenei blogger, Harry Collier írását adom közre a Musicke & Food szeptember 20-i bejegyzésével. Az elmúlt 4 hónap termése is olvasható a linken. A fényképre kattintva pedig bejön a blog háttere, a blogger gyűjteménye stb.

    Collier jó ízlésű zenész, aki finom ételek és válogatott borok mellett fogalmazza meg véleményét zenés felvételekről. Korábbi ide tartozó véleménye innen!

     

    Johannes Brahms három hegedű-zongora-szonátáját, meglehetősen jól, szinte minden hegedűs eljátszotta, és közülük több százan lemezre is rögzíttették (mivel azok jól elférnek egy korongon). Ahhoz, hogy nekem egy felvétel tessen, a következők szükségesek: jó, klasszikus tempó mind a tíz tételben; egy szép-hangú hegedű (hiszen sok lírai és romantikus rész van e szonátákban); egy nem alárendelt szerepű zongoristával alkotott igazi kettős; jól kiegyensúlyozott felvétel; az előadók intelligens játéka. Baráti Kristóf és Würtz Klára új felvételén mindezek a feltételeket megtaláltam. A hegedűs stílusát az ún. közép-európai hagyományhoz közelinek érzem (Adolf Busch, Josef Suk és Wolfgang Schneiderhan), némileg távol az '50-es évek utáni tradíciótól (David Oistrakh, Isaac Stern vagy Pinchas Zukerman).

    És bár nem fogom kidobni gyűjteményemből a Brahms-szonáták egyéb felvételeit (amelyekből szinte már túl sok van, beleértve a nem régen megjelent kiváló felvételt Leonidas Kavakosszal és Yuja Wanggal), de magállapítom, hogy a Baráti/Würtz-kettős ott folytatja nagyszerű felvételét, ahol kezdte Beethoven összes hegedű-zongora-szonátáinak lemezre játszásával. Háromszorosan is brilliánsnak érzem ezt a 64 perces örömteli és kellemes felvételt. (Brilliant Classics)  

  2. 1387 20:55 2014.09.29
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Baráti Kristóf ma este játszotta Camille Saint-Saëns 3. hegedűversenyének szólóját Szolnokon, amiről sajnos lemaradtam, de találtam egy újabb (tavalyi) szép felvételt, amit kevesek hallgattak meg eddig. Érdemes!

    Délelőtt Ruggiero Ricci volt a tubusról egy 1972-es felvételen.

    KIváló a New York-iakkal Gil Shaham interpretációja is 1992-ből. Húsz évenkénti felvételek...

     

    A lassú tétel egészen elragadó, de az egész nagyon élvezetes mű. 

  3. 1386 11:08 2014.09.27
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Szeptember 26-án, Bartók Béla halálának évfordulóján utolsó hazai otthonában, a budai Bartók Emlékházban meghitt koncerten lehettünk - Bartók zenéjének bűvöletében is. A varázslók, Baráti Kristóf és Farkas Gábor voltak, és mi csak ámultunk ennyi szépség hallatán.

    A Bartók-szólószonáta embert (igen: az előadót és a hallgatókat is) próbáló előadása volt a kezdés. Utána 3 rövid Kreisler-kettős - lazításként, végül két nehezebb veretű hegedű-zongoradarab zárta a meghirdetett műsort (Sarasate: Cigánydalok, Ravel: Tzigane). Ráadásként - stílszerűen - Bartók: Este a székelyeknél hangzott el az előadóktól. 

    A szerzők közt a romantikus spanyol volt a legidősebb, akit egy generációnyi idő választott el a közel egyidőben született többiektől, de rajta kívül csak Kreisler volt hegedűs, jellemzően műveik hangvételére.

    A Bartók-szonáta a szerző halála előtt nem sokkal készült a nála egy generációval fiatalabb és alig 30 évesen már világhírű Yehudi Menuhin felkérésére, és ebben összefoglalóan jelent meg felfogása a modern zenéről. A darabról érdemes a szakember elemzését olvasni, itt csak azt tudom érzékeltetni, amit egy ilyen monumentális mű és ilyen kiváló előadó találkozásakor egy közönséges hallgató érez. A darabhoz csak közelíteni tudok alkalmanként, de azt a mennyekbe emelő éteri összhatást, amit kiváltott - nem tudom elmondani. Az építkezés, a technika, az érzelem stb. elmondhatatlan ilyen esetben, mert együttesen eredményezték az említett varázslatot, amit szinte csak élő koncerten lehet érezni. Olyan ez, mintha egy csodálatos környezetben a tengerből felkelő nap hatását szóban próbálnám elmondani valakinek. Hallgattam már a Kristóffal azonos korú Menuhintól és másoktól is a szonátát, így azért persze tudom értékelni a hallottakat. Lenyűgöző volt, és ilyenkor - bár szünet következett - az érző közönség nem provokált ráadást, semmi sem kívánkozott ez után a megszólaltatás után. Ez volt a csoda!

    Utána Kristóf átváltott egy érzelgősségtől mentes, de igazi bécsi hegedűssé, majd cigányos is tudott lenni acélos vagy akár bársonyos hangzású hangszeréből könnyedén előhívott kivételes hangjaival. Világszínvonalú előadást kaptunk, benne Farkas (papa) finom játékával, mint máskor is. A kis Benjámin előző nap reggel született; gratulálok. 

    Találtam egy szerzős felvételt a cigánydalokkal, bár éppen a magyaros részlet hiányzik belőle.

    Csak érdekességként: http://www.youtube.com/watch?v=ABm7nMVyNh4

    A 41 éves Menuhinnal pedig egy jó hangminőségű felvétel, erről a linkről kiindulva http://www.youtube.com/watch?v=ej7X0z4uoRo 

     

    Barátival is van felvétel a tubuson, innen kezdve: http://www.youtube.com/watch?v=XFRsxK36mtg 

     

  4. 1385 15:38 2014.09.24
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Csak egyszer utána és ez is így helyes: Az eseménysorozat neve viszont nem tetszik...; elnézést! 

  5. 1384 15:26 2014.09.24
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Nagyon tetszett A kedvenc hegedűverseny Vivalditól, Barátival és az Anima Musicae Kamarazenekarral a MOM-ban, de az első rész után után nem bírtam tovább a köhögési rohamokat visszatartani, így most csak ennyi a hétfői koncertről (a sarabande ráadásul most is ihletett volt). A pénteki kamaraestre viszont rendbe kell jöjjek, nagyon hangulatosnak és színvonalasnak ígérkezik Farkas Gáborral. A program az 1379. hsz. alatt.

     

    Máshol a fiatal virtuózokkal foglalkozik egy beszámoló a nemsokára kezdődő komolyzenei tehetségkutató verseny kapcsán. A sajtótájékoztatón Baráti Kristóf is szerepelt egy rövid műrészlettel, a tőle sokszor hallott obsession-nal, de sajnos a rövid tételt is csonkítva rögzítette a krónikás.

    Erről a címről hallható az egész: http://www.youtube.com/watch?v=AJGOyoV3sj8 

    A kezdeményezés dícsérendő, bár jóval korábban megszervezhették volna. A korábbi Ki mit tud?-ok vagy a Fölszállott a páva bizonyította, hogy ezek a rétegzenék vonzók, ha kellő a terítés, vagyis a hozzáférés. A rétegek kapacitása pedig biztosan nőni fog, újabb fiatalokat késztetve a komolyzene tanulására, a hallgatókat-nézőket a komolyabb művészet megismerésére, megszeretésére. Másként nem megy! Bizonyára jóval nagyobb lesz az érdeklődés az ország legnagyobb hangversenytermének vonzerejéhez képest, és számítani lehet a televízió környező országokbeli nézőire is.

    Az eseménysorozat viszont neve nem tetszik: rögtön a virtuózitást hangsúlyozni - visszaüthet. Lehetett volna kevéssé bulváros, trendi címet is találni, kicsit szerényebbet is! Talán a hasonló nevű kamarazenekar miatt választották ezt a címet. 

     

  6. 1383 16:43 2014.09.21
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

     A kritikák augusztus elején...

  7. 1382 16:42 2014.09.21
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Már több kritika megjelent, ebben a rovatban is, Baráti Kristóf szólólemezeiről, de az alábbi kettő minden korábbinál alaposabban elemzi e felvételeket. A kritikák augusztusban elején jutottak eszembe, de az akkori betegségem maitt csak mostanra sikerült lefordítani, amiben a főszereplő egy régi Baráti-fan fórumtársunk (faery) volt, míg a lektor a hegedű-pia-nő nicknevű hang- és képkezelő jóbarát, persze angolból fordítva-ferdítve :-) Köszönet nekik, én csak szerveztem a dolgot.

     

    Öröm olvasni és öröm hallgatni e felvételeket, és mostanában előadóteremben is vannak hasonló előadások Kristóffal.

     

    http://www.arkivmusic.com/classical/album.jsp?album_id=482196#review

     

    BACH Szólóhegedűre írt szonáták és partiták • Baráti Kristóf • BERLIN 001673280 (2 CD, 113:38) 
    Robert Maxham
    Baráti Kristóf, aki az 1703-ban készült „Lady Harmsworth” Stradivari-hegedűn játszik, Paganini első két hegedűversenyét követően lemezre játszotta Bach összes hegedűszonátáját és partitáját. A felvételek 2009. szeptember 7. és 12. között készültek Berlinben, a Siemens Villában. A kísérőfüzetben a művész elmondja, hogy igyekezett megtartani „sok első felvételt szinte módosítás nélkül”. Ezt a választást a hat mű felvételi idejének rövidsége majdhogynem szükségessé tette, ugyanakkor Baráti azt is remélte, hogy ily módon megmarad az előadás „életszerűsége”. A rögzítés helyszínének erőteljes rezonanciái és a mikrofon közeli, de nem tolakodó elhelyezése együttesen nemcsak a fiatal művészről adnak hű képet, hanem hegedűjéről is, amely a készítő tiszteletreméltó mesterműve. 
    Az első, g-moll szonáta bevezető, Adagio tételében Baráti jobb keze a gyors trillákra és fürge futamokra képes bal kézzel együttműködve átgondolt, ám távolról sem fontoskodó verziót eredményez. Ha értelmezése nem oly személyes is, mint Milsteiné, nem is oly elegánsan zengetes, mint Grumiaux-é, s nem hatol oly mélyre, mint Szigetié, ebben a tételben és a rákövetkező Fugában a tudás és a technikai biztonság elemeit képes a csak rá jellemző magabiztossággal egyesíteni, még ha ez talán nem is tűnik fel. A Fuga polifonikus futamaiban a dinamikai árnyalatok gazdag tárházának alkalmazásával érzékelteti a zene kontrapunktikus előrehaladásának folyamatosságát. Ehhez hasonlóan cselekszik a Siciliana tételben is, amelyből világosabban bontakozik ki a dialógus, mint másoknál. A Presto Milstein veretességgel áthatott gördülékenységét juttatja eszünkbe. 
    Az első, h-moll partita táncai, akár stilizáltak, akár nem, alkalmat adnak Baráti makulátlan ritmusérzékének bemutatására. Az Allemanda sietség nélküli interpretációjában is élesen érzékelteti a pontozott ritmusokat a hangszerhű és tonálisan mélyreható előadásmódban, amelyben a legtöbbet hozza ki a regiszterváltások előidézte éles kontrasztokból. Az ilyen tételekben maximálisan kiaknázza az első látásra egyszerűnek tetsző textúrákban és az egy dallamvonalú részekben rejlő ellenpontozás lehetőségét. Ez kevésbé érvényesül a rákövetkező Double tételben, vagy a jórészt skálaszerű Correntében, amelyben a dallamvonalak gyakori irányváltozásaiból teremt alkalmat harmóniák felvázolására – hatása nem metronómszerű, hanem delejes, szinte misztikus. A Borea és a Sarabande éles tört akkordjaiban Baráti Heifetz kidolgozottságát és könnyedségét idézi fel; a tétel egészében a hangsúlyozás mindig a puszta agresszivitást meghaladó, zenei célt szolgál, s ez az előadásmód eredményezi a Double szivárványszínekben játszó interpretációját is. 
    A második, a-moll szonáta első, Grave tételében Baráti változatos hangszínű előadása vezeti be a Fuga tétel olyan olvasatát, amelyben a témaként szolgáló rövid motívumból hosszú mondatokat, sőt bekezdéseket épít fel állhatatosan úgy, hogy közben egyetlen részlet sem veszik el. Az Andante tétel, amelyben a felső szólamok párbeszédet folytatnak az alsó szólamokkal – ezúttal mindkettő saját kísérődallamaikkal együtt – általános körvonalaiban az a-moll szonáta Siciliana tételére hajaz, bár polifonikus vonásai miatt egyszerre egyértelműbb is, meg kevésbé egyértelmű is. Érződik, hogy Baráti élvezi az ilyen szorosan szőtt zenei textúrákat. Az Allegro tételt olyan fénylő tónusokkal és magabiztossággal játssza, hogy bárkivel felveszi a versenyt, akit eddig hallottam; az utolsó taktusokban megmutatkozik, hogy expresszív előadásmódjába mily könnyedén építi bele a nem-metrikus megoldásokat.  
    A második, d-moll partita Allemanda tételében Baráti élénk tempót választ, ám sikerül a tételt mind intellektuálisan, mind ritmikailag életben tartania azáltal, hogy a hosszabb zenei mondatokat rövidebbekre értékeli át. Ugyanakkor nem állítja le, nem is szünetelteti előrehaladásukat. Hasonló hatást ér el a Corrente tételben is. A h-moll partita Sarabande-jához hasonlóan a gyors akkordokat finom melodikával párosítja, a Giga pedig sziporkázó. A Chaconne-hoz mindössze 12 perc 57 másodpercre van szüksége, s ez Heifetz rögzített előadásainak ideje is, de a tétel első taktusaitól kezdve kimutatkozik, hogy idegenkedik a hosszadalmasságtól, s nincs szükség rá, hogy nézzük az időt. Sok vita tárgyát képezhetné, vajon sietősnek vagy űzöttnek hangzik-e, de azt a benyomást kelti, hogy tartja magát az elején választott tempó közelében. Ám oly éles karaktert ad a variációknak, és irányérzéke mindvégig oly meggyőző marad, hogy annyi legalább is kiviláglik, hogy olvasatát mindvégig az átgondoltság fensége hatja át. Időnként megtör egy-egy akkordot lefele (mint az a-moll szonáta Fuga tételében is); ezt a gyakorlatot sokan kárhoztatják, Baráti azonban csak ritkán alkalmazza.  
    A harmadik, C-dúr szonáta alkalmat ad Barátinak, hogy a Bach által a tételekbe szilárdan rögzített akkordikus tartóoszlopok közé szője a dallamvonalakat nemcsak az Adagio tételben, hanem a Fugában is. Akárcsak a Chaconne-ban, Baráti a masszív és hosszú fúgában is élénk tempót választ. De – különösen Milstein második interpretációjához hasonlóan – a húrokon áthaladó kettősfogásokban előadása erőt és energiát nyer, így az egész tételben is. A Largo áriaszerű előadása elvezet a versenyműszerű, de finom árnyalatokban gazdag, befejező Allegro assai tételhez, mely az E-dúr partita Preludiójához hasonlóan gyakran önálló műként szerepel szólóesteken vagy ráadásként koncerteken.
    A Chaconne és a C-dúr Fuga ily fürge verziói után meglepő, hogy Baráti megfontolt előadásmódot választ a harmadik, E-dúr partita híres Preludio tételében, amelyet egyes hegedűsök úgy szoktak játszani, mintha Paganini Perpetuum mobile-je lenne. Tempói a Loure-ban és még inkább a Gavotte-ban (ami szintén szólóesti darab) inkább gyorsabbnak mondhatók, s a Gavotte végén üdítő befejezést hoznak. A Menuet tételekben ez az előadásmód játékosságba fordul. A Bourée és a Gigue energikus olvasata szépen zárja a tételsort.  
    E zenei alapművek interpretációjában Baráti a nagyívű retorika, a biztos technika és a nyilvánvaló zenei intelligencia ötvözetével egy korábbi korszak legfenségesebb és gondolatgazdag előadásait idézi fel. Nyomatékosan ajánljuk, különösen azoknak, akik tisztelik ezt a hagyományt, és sajnálják, hogy idő előtti és szerencsétlen véget ért. 

     

    BK legközelebb Leányfalun szólózik (október 15-én este 8-kor a Székely Villában):

    J. S. Bach: d-moll partíta szólóhegedűre (BWV 1004)
    Eugène Ysaÿe: 2. szonáta szólóhegedűre (a Charles Thibaudnak ajánlott mű)
    Bartók Béla: Szonáta szólóhegedűre

     

    A 80 férőhelyes teremben az alábbi címen lehet jegyet venni, illetve foglalni (3.500 Ft-os áron):

    2016 Leányfalu, Móricz Zsigmond út 50.
    +36204465234
    kovapapa@gmail.com

     

     

     

    http://www.arkivmusic.com/classical/album.jsp?album_id=994864#review

    YSAŸE Hat szontáa szólóhegedűre • Kristóf Baráti • BRILLIANT (64:52) 
    Lynn René Bayley

    Ysaÿe hat hegedűszonátája a hangszer irodalmának legnehezebb, legnagyobb erőpróbát jelentő darabjai közé tartozik. Mint Emanuel Overbecke a kísérőfüzetben rámutat, Ysaÿe Bachot tekintette modelljének, ám saját szólószonátái harmonikusan is, strukturálisan is sokkal összetettebbek. Noha vannak bennük „normális” tonális részek, Ysaÿe nyelve többnyire modális, amelyben a harmóniák nem közelednek a tonális központhoz, hanem folyamatosan távolodnak tőle, s mind melodikus, mind ritmikus szerkezetei nehezen felismerhetők az előadó számára. Kivételesen jó előadóra van szükség ahhoz, hogy behatoljon Ysaÿe érzelmi világának közepébe és a művek különös, nehezen érthető szerkezetébe is. 
    Örömmel mondhatom, hogy a fiatal, 34 éves magyar hegedűművész, Baráti Kristóf ilyen előadó. Mint korunk sok más ifjú titánjának, neki is ragyogó a technikája, de sokuktól eltérően képes a frazeálást a zene hangulatához igazítani és felületes olvasatnál sokkal többet kihozni belőle. Ebben talán az is segítette, hogy a szülei muzsikusok (anyja hegedűs, apja csellista), bár szerintem már a puszta tény, hogy magyar, nagy előnyt jelent. Évek óta azt tapasztalom, hogy a magyar zenészek – legyenek bár énekesek, karmesterek vagy hangszeres szólisták – szinte kivétel nélkül muzikálisak: azt mondhatnánk, született muzsikusok. Hogy ez vajon kulturális örökségük része-e, mint olyan, vagy valami, amit zenei nevelésük során szereznek, nem tudom. Baráti esetében pedig korai neveltetése és előadói tapasztalatai nem Magyarországhoz, hanem Venezuelához, Caracashoz kötődnek; ám az ő esetében inkább arra hajlok, hogy a szülői hatásnak tudható be.  
    Sok magyar és cseh hegedűművészhez hasonlóan Baráti hangszíne is erőteljes, átható és ragyogó; csak nagy ritkán élesedik ki a magasabb tartományokban, de soha nem válik egészen kellemetlenné. Kápától felfelé nagyon erőteljes a vonókezelése, s intonációja mindig a hang közepét találja el, mindegy, milyen gyorsan vagy milyen hangerővel játszik; egészében véve olyannyira ura hangszerének, hogy mindig a zenei vonatkozásokra tud összepontosítani anélkül, hogy aggódnia kellene, végig tudja-e játszani a darabot.
    Interpretációinak egyik érdekesebb vonása az, hogy következetesen komolyak, szinte drámai célzatúak. Úgy tetszik, semmit sem fog „könnyedre”, még a második, a-moll szonáta elején szereplő Bach-idézetet sem az E-dúr partitából (mint egyes hegedűsök teszik). Mivel a szerző e művét Jacques Thibaud-nak ajánlotta, akinek játékát könnyed, de átható hangszín és elegáns frazeálás jellemezte, az ember azt hihetné, Baráti is magáévá teszi ezt a megközelítést, de nem ez történik. Ő nyilvánvalóan úgy érzi, hogy ha hű akar lenni a zenéhez, akkor önmagához kell hűnek lennie, ami azt jelenti, hogy tekintet nélkül az ajánlásra, egységes minőséget kíván elérni játékában. Tehát a második, a-moll szonáta Sarabande-ja nem lebeg, mint azt elképzelnénk Thibaud kezei közt, hanem végig mögöttes húzóerővel valósul meg. Overbecke azt mondja a bevezetőben, hogy az ajánlások ellenére „a művek stilárisan nem térnek el egymástól” – azaz sokkal inkább Ysaÿe sajátjai, mint Szigetié, Thibaud-é, Kreisleré, Enescué vagy Crickboomé (utóbbi a szerző egyik legtehetségesebb tanítványa volt). Mindazonáltal az Enescunak ajánlott, harmadik, d-moll szonáta a legtömörebb köztük, két része szünet nélkül játszandó, s harmóniai nyelvezete is nagyon modális, ami emlékeztet Enescu néhány saját művére.
    A d-moll szonáta szinte Bauhaus-szerűen szögletes előadását érdekes összevetni David Ojsztrah melegebb, oroszosabb interpretációjával – jóformán két különböző műnek hatnak. Az ember valójában nem tudja elképzelni, hogyan játszaná Thibaud a második, a-moll szonátát, azt is szinte lehetetlennek találtam elképzelni, hogyan játszaná Fritz Kreisler a negyedik, e-moll szonátát – de hát ki tudja? Annyi biztos, hogy a Sarabande szelíd melódiája beleillik Kreisler stílusvilágába, és az utolsó, Presto ma non troppo tétel – ami Barátinál igencsak presto – szintén úgy hangzik, mintha az osztrák hegedűs játszaná. 
    A viszonylag rövid (10 perces), Crickboomnak ajánlott, ötödik, G-dúr szonáta a sorozat legrejtélyesebb futamaival indul, amiket Baráti a jelek szerint a vonó élén játszik, hogy előidézze a kísérteties, szinte másvilági hangzást. Óriási atmoszférát teremt ebben a műben, a Lento assai mintegy az idők fátyolködéből emelkedik ki. Minden bizonnyal ez az összes szonáta legkülönösebb nyitótétele; a szerző később húros portamento trillákat és más megoldásokat alkalmaz benne, amelyeket a hegedű mintegy sotto voce játszik, mielőtt nagyon-nagyon lassan felnyílik a tónus. Amikor Baráti a Danse rustique-hez ér, már kienged, s a hatodik, E-dúr szonátát olyan erőteljesen játssza (mind a vonómunkában, mind érzelmileg), amilyet a legjobbaktól hallani. 
    A művek több más felvétele (Philippe Graffin, Helios; Charles Castleman, Music & Arts; és Rachel Kolly d’Alba, Warner Classics) meleg fogadtatásra talált. Számomra azonban a szenvedélynek és a szigorú intellektuális szerkezetnek az ötvözete, amelyet Baráti felmutat, ellenállhatatlan. Aki szereti e műveket, akár a legcsekélyebb mértékben is, nem mulaszthatja el őket. 

  8. 1381 21:03 2014.09.15
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Ráadásul találtam még kettőt, az Ámerikából jöttem c. albumból

     

     

     

     

  9. 1380 20:50 2014.09.15
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Két dolog miatt is érdemes volt szeptember 13-án Győrbe menni: előző nap nyitották meg az Esterházy palotában Baráti Kristóf fotókiállítását, este pedig a Richter teremben volt az idei koncertévadjuk első előadása, és rögtön kitűnő műsorral (Hacsaturján jól ismert Onedin családos filmzenés adagiója a Spartacusból; majd ugyanő David Ojsztrahnak ajánlott hegedűversenye, végül a Kékszakállú pódiumváltozata) a Bogányi Tibor vezette Pannon Filharmonikusokkal és Baráti Kristóf szólójával, illetve Komlósi Ildikó és Palerdi András fellépésével. A műsort két nappal előtte Pécsett is előadták, és az ilyen ismétlések szerencsések, mert a második alkalomra érettebb lesz az előadás, bár itt a győri terem akusztikája nem versenyezhetett a Kodály Központéval, de Bogányi elég hamar megtaláltatta zenészeivel a kellő összhangot a kicsi és alacsony, így kissé zajos teremben a tüneményes szólistával. Előrebocsátom, hogy csak az első részről írok pár sort, mert a szünet után haza kelett jönni, mivel aznap már nincs normális vonat a fővárosba.

     

    A fotókiállítás jellemző volt Kristófra: az első terembe lépve egy függöny mögül ő maga hegedülte nekem is Ysaÿe szólóballadáját (ez az Enescu tiszteletére írt remek szólódarab), majd megismerhettem újabbb fotóit, hogyan látja a saját szemszögéből fellépéseinek helyszíneit. A képek többsége színes, az ellesett pillanatok és a rögzítés módja hasonlatos zenei interpretációihoz, hiszen jó érzékkel közvetíti a nézőnek saját látomásait azokban a helyzetekben is, amelyeket mi is elérhetünk. Jó szeme van, miként a kottaképek olvasásakor is. Képei a világ számos városában születtek (Osaka, Neubrandenburg, Budapest, New York, Chicago stb.), csodálatos hegedűjét is megkomponálva néhányon, és közben szól a remek ballada a háttérből. Kb. ennek időtartama alatt nézhető meg akár többször is a néhány tucat nem tucat kép, amikhez csak gratulálni lehet. Ami szomorú, hogy a gyönyörű Esterházy palotában lévő teremben egyedül bóklásztam, majd közel a záráshoz kiderült, hogy aznap én voltam a 8. látogató, este viszont a pannonosokkal beszélgetve az is, hogy ők voltak a délelőtti hetek. Az épületben pedig további remek képeket és szobrokat lehet látni, a híres Radnai Gyűjtemény gazdag anyagát (Egry, Szőnyi, Medgyessy, Vilt, Bornemissza stb. műveiből), habár utóbbiak egy állandó kiállítás anyagát képezik.

    Ráadásként megnéztem a közeli Borsos Miklós kiállítást is, benne számos zenei tárgyú művel (érmek, szobrok, rézdomborművek), így kellően jó hangulatban mentem a hangversenyre.

    Győr belvárosa különben káprázatosan szép, szerencsére napfényes szép esete volt.

     

     

     

    A koncert majdnem teltházas bérleti előadás volt, a nyitódarab felejthető, a hegedűverseny viszont egészen kimagasló, nem hiába azért mentem főleg. Az 1940-ben komponált mű egyedülálló hangvételű, klasszikus, népzenei beütésű és modern, második tétele pedig egy fájdalmas sirató. A szélső tételekben bőségesen van lehetőség a szólista virtuóz játékára, és Kristóf állta a versenyt, meggyőzően építve fel szólamát a zenekar remeklése mellett. Nem részletezem a darabot, mert a Pándi Marianne-féle Hangversenykalauz érzékletesen ír erről, de elmondhatom, hogy fiatal korom egyik kedvenc lemeze volt az Ojsztrahos felvétel, bár mostanában csak Kristóffal hallgattam meg kétszer (a korábbi a szombathelyiekkel volt 2008 elején, amiről a Fidelio is írt érzékletesen). Ez a megfogalmazás mindegyiknél jobb volt. Mindenkinek nagyon tetszett, és Kristóf a két ráadással még inkább elkápráztatta a közönséget ( a d-moll partita sarabande-ja és a lidércnyomásos, dies irae-s Obsession-tétel, mint Fehérvárcsurgón is pár hete). 

  10. 1379 11:55 2014.09.06
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Megkaptam a Liszt Ferenc Kamarazenekar legújabb hírlevelét, benne az alább említett fehérvárcsurgói koncert képeivel. Az ide illőket beemelem - elöl az eredeti aláírásokkal

    Baráti Kristóf hegedül (láthatóak bal keze ujjainak kápráztató elektromos kisülései...) 

     

    Megérdemelt siker 

     

    BK közeljövő hazai fellépései:

     

    2014. 09. 11., 19 óra - Pécs, Kodály Központ
    Hacsaturján: Hegedűverseny

    A Pannon Filharmonikusokkal (km.: Bogányi Tibor)

    2014. 09. 13. - Győr, Richter terem
    Ugyanaz


    2014. 09. 22., 19 óra - Bp., MOM Kulturális Központ
    Az Anima Musicae Kamarazenekarral; BK vezényel is

    Vivaldi: C-dúr szimfónia, RV 192
    Corelli: B-dúr Concerto grosso, Op. 6. No. 5
    Vivaldi: e-moll 'Il Favorito' hegedűverseny, RV 277

    C. Ph. E. Bach: h-moll szimfónia, Wq 182/5
     Mozart: g-moll szimfónia, KV 550

     

    Erre az ingyenes koncertre már nincs jegy! 


    2014. 09. 26. 18 óra - Budapest, Bartók Emlékház
    Farkas Gáborral (zongora) 

    Bartók: Szonáta szólóhegedűre
    Kreisler: Szerelmi bánat
    Kreisler: Szerelmi öröm
    Kreisler: A szép rozmaring
    Sarasate: Cigánydalok
    Ravel: Tzigane


    2014. 09. 29., 19 óra - Szolnok, Aba Novák Kulturális Központ
    Saint-Saëns: 3. (h-moll) hegedűverseny, Op. 61

    A Szolnoki Szimfonikus Zenekarral (km.: Gulyás-Nagy György) 

  11. 1378 16:59 2014.09.02
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Augusztus 31-én a Liszt Ferenc Kamarazenekarral lépett fel BK a fehérvárcsurgói Károlyi Kastélyban.

    A műsorfüzet szinte hibátlan volt, a műsor pedig kiváló: a III. Brandenburgi verseny, majd két BK-s hegedűverseny (BWV 1041 és Vivaldi Il Favoritója), szünet után pedig v4-átirat Mendelssohntól és a Wolf Péter átírta Liszt 6. magyar rapszódia. Kristóf ráadásai: egy szokásos Bach-tétel, most éppen az 1004-es partita sarabande-ja, majd a mindig közönségsikert arató Ysaÿe-Obsession a II. szólószonátából.

    A kastély és környezete gyönyörű, de a hangulatos díszterem nem mindegyik darabra vagy tételre volt kifogástalan, mivel a kb. 15 x 30 x 6 méteres tér akusztikája inkább a kisebb előadói létszámra és kisebb hangerőre épülő részeknek kedvezett. 120 személy hallgatta áhitattal a remek LFKZ-t és a szólistát.

    Dinyés Soma volt a csembalista a barokk részben, és a kisebb apparátust igénylő brandenburgiban nagy élmény volt az átkötő-tétel hosszabb szólója, ami abban a térben éppen kiválóan érvényesült. Külön említem a nagybőgős Horváth Bencét, aki nem csupán kiváló hangszeres, de érzékletes testbeszédével színésznek is remek volt, mindenféle allűrtől mentesen élte át a csodálatos darabot. A 3-3-3 többi vonós is nagyszerűen játszott, még Rolla nélkül.

    A két versenyműben BK a megszokott nívót nyújtotta, ami a legmagasabbat jelenti, és ezzel a kitű-nő, egy-nő-s, zenekarral most is elkápráztatta a közönséget, értve ezalatt az említett ráadásokat is (a második ott is lidércnyomásként hatott, mintha ketten játszottak volna).

    A vonósnégyes (a-moll, op. 13; 1827-ből) vonószenekari átiratában, főleg a gyorsabbb tételekben, megegyezően a versenyművekkel, kissé szűk volt a terem a hangokhoz, és ezt tetézte be a zenekari ráadás, Brahms 4. magyar tánca, ami majdnem szétvetette a termet. A lassú tételek viszont finomak, költőiek, oda passzolók voltak. Összhangjuk persze tökéletes, zeneiségük varázslatos volt, és az egész nagy élmény, de kifogásaimat nem hallgathattam el. Én különben inkább az eredeti vonósnégyeseket stb. szeretem hallgatni.

  12. 1377 15:52 2014.09.01
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Ma délelőtt kisértük örök nyugalomra Baráti Andrást a Farkasréti temetőben. A Fidelión is megjelent megemlékezésen túl természetesen elhangzott, hogy zenész gyermekeiben él tovább a szülői tehetség, szorgalom. A temetési szertartásban elhangzott a 22. (23.) zsoltár is:

     

    Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt, 
    zöldellő réteken legeltet.

    A nyugalom vizéhez terel és felüdíti lelkemet.

    Az igaz úton vezérel, nevéhez híven. 
    Ha sötét völgyben járok is,

    nem félek a bajtól, hisz te velem vagy.

    Botod, pásztorbotod biztonságot ad. 
    Számomra asztalt terítettél,

    ellenségeimnek szeme láttára.

    Fejemet megkented olajjal,

    s a poharam színültig töltötted. 
    Kegyelmed és jóságod vezet

    életemnek minden napján,

    s az Úr házában lakhatom

    örök időkön át. 

  13. 1376 11:33 2014.08.29
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    A

       tegnapi számában jelent meg az alábbi cikk az itthon már korábban forgalomba került lemezről, Claus Friede billentyűiből:

     

    Brahms hegedűszonátái - Meleg, bensőséges hangzás 

     

     

     

    A Baráti Kristóf - Würtz Klára kettős tavaly augusztusban játszotta lemezre Brahms hegedű-zongora szonátáit a délmagyarországi Pécs díjazott akusztikájú Kodály Központjában. A holnaptól kapható lemez itt van előttem, és ez alapján ismertetem a három szonátát.

    Johannes Brahms (1833-1897) ezen kamaraműveivel mélyen merült a romantikába, az érzékenység és az istenhit világába, valamint a születés és az elmúlás folyamatába. Az életkedv egyszerre jelenik meg a romantikában a morbiditásal. Az ember ezáltal központi szerepet kap a természet és az Isten között; alázatosan és visszafogottan. Mindhárom szonáta önéletrajzi, igen bensőséges vallomás, és a zeneszerző a műdalban találta meg a legközvetlenebb önkifejezési formát.

     

     

    Brahms 1878-79-ben írta első szonátáját (G-dúr, op. 78). Folyamatosan követi a romantikus diskurzust, költői hangvétellel tükrözi vissza a legbelsőbb nyugalmat. Semmilyen ellenszenves érzelemkitörés, alig van dráma, és csak egy kevés melankólia érződik, vagyis semmi olyan nincs, ami arra utalna, hogy Brahms ezzel a művével ne életének megszokott és mégis valószínű pillanatait közvetítette volna. Max Kalbeck, Brahms életrajzírója, szerint a szonáta lényege: egy olyan hangulat," amely soha vissza nem adhatóan szól a szívünkhöz".

    Varázslatos a zongora és a hegedű váltakozó megszólaltatása, majd bensőséges harmóniában való azonnali egyesülésük. Egy kiegyensúlyozott élet vonul el fesztelenül a belső szemeink előtt, minden mozgásban van. Mindkét hangszer meleg hangja és a mondanivaló lényegét tekintve az előadók narratív játéka rendkívül közel hozza Brahms zeneszerzői szándékát.

    A második szonáta (A-dúr, op. 100) 1886/87 keltezésű és Richard Wagnerre emlékeztet, amikor előjön a Nürnbergi Mesterdalnokok 3. felvonásának egy motívuma. Miközben a hegedűs széles és nyugodt zenei íveket jelenít meg, a zongora virtuózan szól. Ugyenez érződik mindhárom tétel dal- és táncformáiban. Brahms barátja, a zenekritikus és esztétaprofesszor Eduard Hanslick (1825-1904), úgy vélte: "a szonáta egy szép és nyugodt romantikus nyárestét idéz". Würtz Klára tecnikailag kifinomult játéka a vele 2011-ben felvett Nyolc Schubert- impromtu hangszínére emlékeztet, ami nem is meglepő, hiszen Brahms és Schubert zeneileg elég közel állt egymáshoz.

    A harmadik szonáta (d-moll, op. 108) 1886 és 1888 között íródott. A négytételes mű a "Nagy szonátaként" jelenik meg és a három felvétel legempatikusabb és legdrámaibb darabja. A romantikus Brahms búcsúja, hiszen benne már az első modernista jelek is hallhatóak.

    A d-moll szonáta inkább a zongoráé mint a hegedűé, de azért a versengésük is megjelenik benne. Baráti Kristóf és Würtz Klára zenei megfogalmazásának szerkezete jól adja vissza e szonáta magyaros jellegét. Az öregedő Brahms viszonylag sűrűn hallgatta a bécsi Práter csárdás-zenekarait. Brahms "a harmadik hegedűszonáta stílusával és hangvételével nemcsak ezen együttesek zenéjét használja fel, hanem túl is tesz rajtuk" - jelenti ki Karl Böhmer a Villa Musica zenei portáljában, hozzátéve: "nem véletlenül ez a három hegedűszonáta  legnépszerűbbike".

     

    Brillant Classics
    1094824BRC

     

    Utána két decemberi koncertre hívja fel a kritikus a figyelmet, és ajánl egy videót a művészekkel, bár az egy korábbi és itt már hivatkozott beszélgetés a holland "szabad hangok" studióból, a Beethoven-lemezükkel kapcsolatban. Ekkor vették fel a két legismertebb Beethoven-szonáta egy-egy tételét is: Tavaszi szonáta és a Kreutzer szonáta lassújait - teszem hozzá, mert bárhányszor érdemes ezeket meghallgatni!  

     

     

         

  14. 1375 17:52 2014.08.28
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte
  15. 1374 17:47 2014.08.28
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    A legközelebbi Baráti-fellépés augusztus 31-én lesz a fehérvárcsurgói Károlyi Kastélyban 17 órakor kezdődő koncerten. Kristóf egy-egy J. S. Bach és Vivaldi hegedűverseny szólistája lesz, telt ház előtt, jelzi a Liszt Ferenc Kamarazenekar honlapja, ahol a további műsorszámok is megismerhetők.

    Az említett honlapon Baráti Kristóf bemutatásához néhány kiegészítést kell fűzzek: a moszkvai győzelem a Paganini-versenyen volt;  én megemlítettem volna a 2009-es Junior Príma-díját, a 2014. évi Kossuth-díjat és a szintén idei Bartók-Pásztory-díjat.

    Eddigi kamarapartnerei közé néhány kiemelkedő muzsikus neve azért még elkelne, főleg a hiányos diszkográfia miatt is, ahonnan 3 kiváló mínősítést kapott lemeze hiányzik, köztük kettőn Würtz Klára a zongorista; míg az alábbi kijelentés után nem szabadna igen hiányos névsort közölni: "A következő karmesterekkel dolgozott együtt:" 

     

    Tetszik a kastély videós bemutatása, és kíváncsian várom a koncertet, mivel még nem voltam ott, de megmosolyogtam a megközelíthetőséget, hiszen csak Budapestről várják körültekintően a vonattal vagy személykocsival utazókat :-)

     

    Szeptembertől pedig BK újabb fellépései, ahogy az előttem szóló is jelezte! 

     

  16. 1373 16:26 2014.08.28
  17. 1372 19:44 2014.08.18
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    A Duna Palota közleménye alapján: 2014. augusztus 12-én elhunyt a Duna Szimfonikusok cselló szólamvezetője, Baráti András; 59. évében, súlyos gyógyíthatatlan betegségben.

    Nyugodjék békében! Együttérzésem a hozzátartozóknak!

     

     

     

    Baráti Kristóf ismert életrajzából: "zenész családból származik, édeasanyja hegedűs, édesapja csellista"..., így tudjuk, honnan örökölte tehetségét, kik indították el pályáján, és - többek között - kik egyengették azt.

     

     

  18. 1371 12:12 2014.08.08
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Közben megint eszembe jutott egy barátis koncert, és mivel azon (2012.május 26-án) éppen nem voltam jelen, külön örömmel hallgattam meg a felvételt. Ide illik az archívumba! A muzsika lelke, a lélek muzsikája! Velük legközelebb a MOM-ban találkozhatunk, szeptember 22-én, amikor BK megint vezényel (akkor éppen a nagy c-moll Mozart-szimfóniát), és közben egy Vivaldi-versenyt, a Favoritót, is eljátszik.

    Később hallgattam több vezénylését, fejlődik :-)

  19. 1370 13:21 2014.08.07
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Bizonyos cica mellém fekhetne, akivel cicázni lehetne, de igazi nincs otthon, ide meg be sem engednék, és nem is szeretem őket.

    Most éppen Fischer Annie zongorázik, majd Beethovenről olvasok, és van itt vagy 10 jó lemez is (hogy a fórumtémánál maradjak: a BK-tól is 5 szonátalemez).

  20. 1369 12:43 2014.08.07
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Így van, a zene is gyógyít!

     

    Esetleg nincs cicád?  Ha valaki beteg itthon, mindig melléfekszik, kíséri a WC-re, dorombol (a nagyobb cicánk).

Kiemelt cikkeink

Őze Áron: "A színház ebből még jól is kijöhet"

Az átadás-átvétel elősegítését, és a színház folyamatos munkájának biztosítását tűzte ki célul Pesti Magyar Színház távozó igazgatója.

"Szemet kaptunk a szépség látására"

Kiváló altszaxofonosunk, Tóth Viktor idén jelentette meg ötödik szólólemezét. A BMC-beli lemezbemutató koncertje kérdeztük.

Nagyhírű színpadok kulisszái az első balettvilágnapon

A világ öt vezető balett-társulatának mindennapjaiba enged bepillantást élő közvetítéssel október 1-jén a balettvilágnap.

Kertesi Ingrid ünnepe

Az Operaház a zene világnapján, a Szerelmi bájital című előadással ünnepli Kertesi Ingrid pályafutásának 30. évfordulóját.

Ledényi Attila: "Még vonzóbbá tehetjük Budapestet"

Albert Tootie Heath (fotó: Sánta István Csaba)

Az idei Art Market Budapest kínálatáról és a főváros vonzerejéről a művészeti vásár alapító-igazgatójával beszélgettünk. INTERJÚ

Patetikus Oblomov

Zubin Mehta nem előszőr adott koncertet Budapesten az Izraeli Filharmonikusok élén. Szeptember 23-án a Müpában jártunk. KRITIKA

"Ha egy gyerek szorong, az látszik a rajzain"

A MUS-E-programról Tánczos György festőművészt kérdeztük, aki hátrányos helyzetű kisiskolásoknak tart képzőművészeti foglalkozásokat. INTERJÚ

Programkereső

MIT HOL
 -TÓL   -IG 

Tisztelt olvasóink!

Megváltozott fórumszabályzatunk értelmében a jövőben a cikkektől független témák indítására nem lesz lehetőség. Megértésüket köszönjük.

A Fidelio szerkesztősége