Semmi sem biztos, de ha a kisbetűs szabói és Szabó Ildikó u.abban a portálban többször is előfordul, feltételezem. A véleményhasonlóságra abból következtettem, hogy a Beethoven-mű lassú tétele kapcsán mindkettőnek szinte u.az jutott az eszébe, de ezt magam is kb. hasonlóan fogalmaztam meg a Festetics-palotabeli koncert kapcsán. Nem gondolom, hogy egy német kritikus elolvassa egy magyar társának korábbi kritikáját, hacsak nincs olyan figura, aki azt németre fordította. Egy kritikusnak legyen csak saját füle, saját véleménye az előadott művekről! 

Biztos, hogy Ildikó?

Tényleg ugyanaz a véleménye a másik kritikusnak is. Vagy abból a cikből indult ki?

A tavasz: illat, a szenvedély: fájdalom
Hegedűszonáták . A magyar hegedűvirtuóz, Baráti Kristóf, a zongorista Farkas Gábor közreműködésével, Bach, Beethoven és Brahms műveinek mélységeit tárta fel egy Fischenben tartott mesterkoncerten.

Talán már nagyon-nagyon várjuk a tavaszt, de az egyelőre nem más, mint egy finom illat: alig érzékelhetően és inkább illuzió, mint valóság.

Ilyen gondolatokat ébresztett a "Muzsika barátai" legutolsó mesterkoncertje a fischeni Fiskina gyógyszállóban. Aztán elsőként Beethoven F-dúr hegedűszonátája csendült fel, amely később - fénylő jellegének köszönhetően - a "Tavaszi" melléknevet kapta.

Kedvelt darab, amit az előadók többnyire könnyedén vesznek és a már kitaposott ösvényen közelítenek meg. A hegedűs Baráti Kristóf természetesen más utat választott. A kottát újraértelmezte, mintegy kijózanítóan fordult a műhöz, szólamát világos és tiszta fénybe helyezte, feltárva a lagapróbb nüanszokat is. Nem csupán elegánsan csengett több hangja, hanem szinte már élesen, arra késztetve a hallgatót, hogy "hegyezze a fülét", aztán ámulatba ejtse a szokatlanul kivirágzó dallamhajlatokkal. Különös érzékenységgel szólalt meg a 2. tétel (adagio molto espressivo), annyira leheletfinoman, hogy a zongorista Farkas Gábor alig tudta követni ezt a hangzáscsodát. A magyar zongorista kissé erőteljesre és hangosra vette a Beethoven-művet. Úgy éreztem, hogy bizonyos időre van szüksége ráhangolódni honfitása rendkívül differenciált és kifinomult játékára.

Az est másik hegedűszonátájában, Johannes Brahms utolsó ilyen művében (d-moll, op. 108), mindenesetre sokkal összeszokottabb volt a két virtuóz. Ebben mindkét magyar nagyfokú temperamentummal és szenvedéllyel varázsolt el minket. A már-már alig csillapítható izgalmi állapot itt nem kevesebbet jelentett, mint a fájdalom és a melankólia nagyszerű érzését. A 2. tétel (adagio) itt is a négytételes mű középpontjában áll, bepillantást engedve egy lélek mélyrétegeibe, intenzíven és magával ragadóan, későromantikus édelgés és szentimentális érzelgősség nélkül.

Ízléses és szellemes 

Amennyire ízléses és szellemes lehet egy későromantikus virtuóz darab, annyira úgy játszotta Baráti Camille Saint-Saëns Bevezetés és Rondo capriccioso című művét (op. 28), sziporkázóan és szuggesztíven - Farkas Gábor erőteljes zongorajátékával alátámasztva.

Baráti szólistaként is feszültségteli előadással nyűgözött le. Így játszotta J. S. Bach 1004-es partitájának 4 hagyományos tánctételét, majd a monumentális záró-chaconne-ban egy sokszorosan vonzóbban kidolgozott játékot produkált a zenekarszerű csillogás és a bensőséges gondolatok között. Ennek az akadémikusan kimunkált virtuóz darabnak az óriási technikai nehézségeit nem öncélúan oldotta meg a hegedűs, hanem teljes egységben formálta meg, megvilágítva a mű mélyebb zenei mondanivalóját.

Ráadásként Sarasate és Paganini két bravúrszáma tette egyértelművé a virtuóz Baráti bámulatosan művészi vonókezelését.  /Klaus Schmidt, 2012. január 31. - fordította: wszystko jedno/

Most súgtak, hogy egy egér jobb-klikk után az Open image opcióval a teljes kép, vagyis a teljes kritika bejön, és mozgatással végig elolvasható :-)

Ha valaki nem érti a németet, holnap olvashatja a magyar fordítást.

Különben hasonló az értékelés a Papiruszportálos Szabó Ildikóéhoz.  

A jobboldali rész pedig talán így:

Lefordítottam a kritikát, de közben rájöttem, hogy képként kellett volna beilleszteni, így megpróbálom azt. Holnap meg beírom a fordítást.

Nekem működik, de a Fidelióról nem érhető el :-( 

A cikk az Oberallgäu - Kultur január 31-i számában jelent meg, és ha lesz időm, lefordítom... 

Valami nem stimmel :-( De nem adom fel...

http://kultur-oa.de/meisterkonzerte/2012.htm  

Innen lehet a dátum és a nevek alapján eljutni a programhoz, ahol a kritika idézett címe mögött lehet behívni a teljes szöveget, sőt, egy beszélgetés is elérhető ott a művészekkel!  :-)

 Talán így:

kultur-oa.de/meisterkonzerte/presse/P-2012_AAnz-FdM-Violinsonaten-Konzert_Geigenvirtuose_Kristof_Barati_und_Pianist_Gabor_Farkas-3101.jpg

Újabb kritikát találtam BK és FG turnéjáról, annak is a 10. állomásáról, ahol a 853 alatt is méltatott programot adták elő Fischen-ben a Kurhaus FISKINA-ban. Nincs időm másoknak lefordítani, de egyértelmű az újabb sikerük. A kritika címe és alcíme: 

A tavasz: illat, a szenvedély: fájdalom

Hegedűszonáták A magyar hegedűvirtuóz, Baráti Kristóf, a zongorista Farkas Gábor közreműködésével, Bach, Beethoven és Brahms műveinek mélységeit tárta fel egy Fischenben tartott mesterkoncerten.

Az sem jön be, de a belső udvari kép után itt van a külső kép:

webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:XQnRV2TP8zAJ:de.wikipedia.org/wiki/Haus_Kupferhammer+Haus+Kupferhammer&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&lr=lang_fr%7Clang_hu&client=opera

A rézhámor-ház  képének egy része lemaradt, így INNEN több látható...

Egyetértek a beszámolóval, amit persze csak egy zeneileg képzettebb hallgató tud így megfogalmazni (talán Szabó Ildikó a szerző,a ki rendszeresen ír a Papiruszportálba). Én csak azt tudom, hogy tetszett, és hasonlóan éreztem az előadás nagyszerűségét. Azonos volt a nyári martonvásári Beethoven-hegedűversenyről /NFZ KOvács Jánossal/ is a véleményem, és a Bach-partita előadásához csak annyit, hogy egyszer már hallottuk BK-tól az MTA-ban, de később mind a hat szólódarabor egy estén, ami a youtube-on is meghallgatható 4 évvel ezelőtti moszkvai sorozathoz hasonlóan egyedülállóan szép volt.

Az általam nem érzékelt együttműködésbeli problémák a most zajló németországi turnén bizonyára eltünnek, hiszen - ha jól emlékszem - a 20 koncertből 7 ezzel a műsorral megy, ill. megy utoljára még holnap Warsteinben a Kupferhammer /Rézhámor/-házban (szemben): 

Remélem, hogy a másik két műsort meghallgathatjuk itthon! 

találtam:

http://www.papiruszportal.hu/site/?lang=1&f=3&p=9&n=11052

A stuttgarti koncert magyar hallgatóitól csak jókat hallottam az előadásról (Mozart, Schumann, Bartók stb. műsor). A február 1-jén Trierben megtartott, immár 13. est helyszíne az alábbi volt:

Kurfürstliches Palais

Rokoko-terem 

U.ebben a teremben volt egy éve (február 9-én) a Kodály v4, majd egy hónappal később Boldoczki Gábor és Bogányi Gergely koncertje. 

Tegnap már a 8. koncertjét adta a Baráti-Farkas kettős, amelynek helyszíne a Duna melletti

Höchstädt gyönyörűséges kastélyának lovagterme volt. Csak képem van a helyről:

2004. június 30. óta használják a 199 férőhelyes reprezentatív

lovagtermet koncertekre és egyéb előadásokra.

A kazettás mennyezet részben eredeti állapotban van.

Ma este már Dachau-ban lépnek fel.

A koncert helyszíne a Reneszánsz-terem 

Újabb kritikákat találtam a neten a BK - FG páros egyik koncertjéről, nevezetesen a turné harmadik állomásán Gautingban játszott B. jelű műsorról. A Bosco Nagytermében ezeket tapasztalta a kritikus:

"Nach(t)kritik von Reinhard Palmer, 22.01.2012
Nichts als Musik (Semmi más, csak zene): Kristóf Baráti (Violine) und Gábor Farkas (Klavier)
Das Konzert dem ungarischen Geiger Sándor Fehér (38) zu widmen, der vor wenigen Tagen als erstes Todesopfer der havarierten Costa Concordia identifiziert wurde, trübte die Heiterkeit der Sonate für Klavier und Violine G-Dur KV 301 von Mozart. Aber auch sonst sind der Geiger Kristóf Baráti und der Pianist Gábor Farkas keine Musiker, die sich spektakulär oder Effekt heischend geben. So war die Schlichtheit der so frühlingshaft erfrischenden Sonate eher der diszipliniert gesuchten musikhistorischen Korrektheit geschuldet. Klar und Transparent perlte Farkas‘ ebenmäßig ausgespielter Klavierpart, während Baráti liedhaft der Stradivari „Lady Harmsworth“ unmanierierte Melodielinien entlockte.
Die Hingabe der Musiker war nicht gerade sichtbar, doch an den sich steigernden Ovationen ablesbar für jedermann deutlich zu spüren. Schumanns Sonate a-Moll op.105 zeigte sich gerade in den ersten beiden Sätzen, von denen schon Clara Schumann überaus ergriffen war, von tief empfundener Emotionalität. Stille Rücknahmen fielen weit in zarteste Klangspuren zurück. „Ich vermochte ihm nicht genügend den störrischen, unwirschen Ton des Stückes wiederzugeben“, schrieb indes der Geiger Wilhelm Joseph von Wasielewski, der als erster den Violinpart erprobte, über die Einwände Schumanns zum Schlusssatz. Dass die beiden ungarischen Musiker des Abends geradezu spielerisch mit den rhythmischen Brechungen und Akzentverschiebungen umzugehen vermochten, war nicht weiter verwunderlich. Die Musik ihrer Heimat kennt schon heftigere „Ruppigkeiten“, die in Bartóks Rumänischen Volkstänzen Sz 68 – im Original für Klavier solo, in Transkription für Violine und Klavier sehr beliebt – ebenfalls zum Zuge kommen sollten. In der Archaik des schmissig exponierten Musikantentums bestand vielleicht eine Spur der Verwandtschaft zu Partita für Violine solo E-Dur BWV 1006 von Bach, zumal auch sie eine Reihe von Tänzen in Suitenform ist. Natürlich lagen ansonsten Welten dazwischen, diente diese barocke Strenge dem Geist als Hülle, wenn auch von wohlproportionierter Gestalt. Und Baráti gelang es, die geistvolle Seele der Musik hervorzulocken, einmal mehr mit eiserner Disziplin den Verlockungen der Virtuosität wiederstehend.
Glanzvolle Oberflächen sind für keinen der beiden Virtuosen von Interesse. Umso mehr überrascht es, dass Baráti 2010 im Moskauer Paganini-Wettbewerb siegte und Farkas in Ungarn vielfach für seine Liszt-Interpretationen ausgezeichnet wurde. Darin werden die Unterschiede in der musikalischen Auffassung zwischen Ost- und Westeuropa deutlich – zumindest aus Sicht der musikalischen Vermarktung. Das bosco-Publikum schätzte die Fokussierung auf die Musikalität in Paganinis „La Campanella“, der Transkription des dritten Satzes des Violinkonzerts op.7 des Komponisten. Derart sorgsam ausgespielt büßte die virtuose Fingerakrobatik ihre Selbstgefälligkeit zugunsten einer bewussten Sinneswahrnehmung ein. Details wurden deutlich begreifbar und offenbarten überaus ästhetische, harmonisch geformte Figurationen.
Zum Glück ließ das Publikum die Musiker nicht planmäßig von der Bühne. Die bei Bartók schon offenbarte Gewandtheit in folkloristischen Belangen konnte so noch einmal zu Wort kommen. Diesmal in der spanischen Variante von Pablo de Sarasate. Die „Romanza andaluza” aus op.22 und der “Zapateado” aus op.23 rissen mit emotionaler Verve in musizierfreudiger Manier mit. Machten aber auch in der violinistischen Technik den Einfluss Paganinis auf die Nachwelt deutlich."

"Süddeutsche Zeitung, Starnberg, 24.01.2012 -  Reinhard Palmer
Ohne Flüchtigkeiten; Baráti und Farkas im Bosco

Gauting - Wer hier Schwung und Leidenschaft zigeunerischer Spielweise erwartete, war sicherlich überrascht, ein so unspektakulär und geradezu bescheiden agierendes Duo zu erleben. Dass der Geiger Kristóf Baráti und der Pianist Gábor Farkas diesen traditionellen ungarischen Schmiss ebenso beherrschen, bewiesen sie schließlich in den Rumänischen Volkstänzen Sz68 von Béla Bartók. Und in diesem Gautinger Bosco-Konzert bestätigte sich: Wer auch ein guter Musikant ist, versteht eine Menge von emotionalen Sinnenfreuden und echter Musizierlust.

Letzteres musste etwas warten, da das Gedenken des ungarischen Geigers Sándor Fehér (38), Todesopfer der havarierten Costa Concordia an der italienischen Küste, zunächst verhaltene Stimmung in den ausverkauften Saal brachte. Vor diesem Hintergrund wirkte Wolfgang Amadeus Mozarts leichte, erfrischende G-Dur-Sonate KV 301 versöhnlich, in ihrer Schlichtheit mit perlendem Nonlegato am Flügel und liedhaftem Gesang der Stradivari fast rührend.

Leidenschaft kam dann in Schumanns Violinsonate a-Moll op.105 auf, doch überaus empfindsam, in leisen Passagen seelentief versinkend. Bis auf den Schlusssatz, der mit seinen störrischen Brechungen den beiden Folklore erprobten Musikern mühelos von der Hand ging. Flüchtigkeiten waren aber sowohl Kristóf Baráti als auch Gábor Farkas fremd. Jeder Ton wurde sorgsam ausgespielt und in seiner Körperlichkeit wahrgenommen. Der Verzicht auf eine glanzvolle Oberfläche sorgte schon dafür, dass Bachs Partita für Violine solo E-Dur BWV 1006 nicht ins Bravourös-Virtuose abglitt, sondern ihren Geist feierlich exponierte.

Mag sein, dass Paganinis 'La Campanella' - im Original der 3. Satz des Violinkonzerts op.7 - explizit auf violinistische Bravour angelegt ist. Doch bei Beachtung des 'Andantino allegretto' und musikalischer Phrasierung verlagerte sich der Charakter aufs thematische Spiel mit reich changierender Farbigkeit. Nicht minder technisch brillant schlossen sich hinreißende 'Zapateado' und 'Romanza andaluza' vom Spanier Pablo de Sarasate in den euphorisch beklatschten Zugaben an."

Aki érti, annak nem kell lefordítani. Kíváncsi vagyok a továbbiakra. További szép muzsikálást!

A január 23-i koncert helyszíne pedig ez volt Coburgban (A Rózsakert kongresszusi épülete):