A témához csak belépett felhasználók szólhatnak hozzá.
Kattintson ide a belépéshez! Regisztrálni itt lehet.
A Fidelio.hu fórumszabályzata itt olvasható.
Új hozzászólás   Új téma


4-1
  1. 4 22:00 2011.10.08
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte
  2. 3 20:29 2011.10.08
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Lehotka Ildikó írása "Öt Bach" címmel a Papíruszportál internetes honlapon:

     

    Október 1-jén mutatkozott be a közönségnek a Fesztiválzenekar eredeti hangszereken játszó barokk zenei együttese. Az Olasz Intézetben megtartott koncert karmestere az ismert régizenei együttest, az Ensemble Musica Antiqua Kölnt 1973-ban megalapító és 33 éven át koncertmesterként vezetõ Reinhard Göbel volt. A mûsor-összeállítás izgalmasnak ígérkezett, a Bach család zenéjébõl összeállított program egyetlen mû kivételével nem, vagy alig játszott darabokat tartalmazott, egy zenekari szvit, egy adagio és fúga, egy kantáta, végül három szimfónia hangzott el. A barokk korszakból nyíló, bécsi klasszikáig átvezetõ korszak zenéje jószerivel ismeretlen, hiszen a nagy Bach és Haydn, Mozart árnyékéban maradtak, a három szimfóniát hallva azonban elgondolkodhatott a hallgató, miért nem játsszák ezeket a viszonylag rövid darabokat, zenei anyaguk és kompozíciós megoldásaik nagyon jók. A koncert szimfóniákat felsorakoztató második része Johann Christoph Friedrich Bach d-moll szimfóniájával indult. A zeneszerzõ Bach második házasságából származik, mindössze 45 évet élt, a szimfóniák mellett oratóriumokat és kantátákat írt. Õ volt az egyetlen a Bach-fiúk közül, akinek gyermeke is a zenei pályát választotta. Vonósokra írt háromtételes d-moll szimfóniája (W.I/3.) két szélsõ tétele tüzes, helyenként viharos zene, nagyon izgalmas volt rácsodálkozni a III. és a következõ, Carl Philip Emanuel Bach-szimfónia I. tételének hasonlóságára. Az e-moll szimfónia nyitó tétele más érdekességet is rejtett, a Sturm und Drang eszköztárának jellemzõi is megjelentek. A darab lassú tételét játékosabbnak, kifejezõbbnek képzeltem. A befejezõ D-dúr szimfónia is Carl Philip Emanuel Bach mûve volt, inkább a barokk zene stílusjegyeit viselte, a pompát, a kisegyüttes váltakozását a nagyobbéval, de a harmóniafûzés nagyobb részt a klasszikus zene követelményei szerint készült. A gyorsra vett Andante tételben a fölfelé tartó rövid kromatikus szakaszok Mozartot juttatták a hallgató eszébe. A menõsebb tempót éppen ezek a kromatikus menetek nem tudták megerõsíteni, ahogy a csembalókíséretes pizzicato részek sem. A záró, talán 12/8-os tétel is bõven tartalmazta a pompázatos hangzást, a fúvósok jóvoltából. Az elsõ szimfónia elsõ tételének fúvósbakijait leszámítva – a korabeli hangszereknél ez természetes is lehet, és a bélhúrok szakadása, erre is volt példa – nagyszerû elõadásokat hallottunk. Az együttes ráérzett a korszak zenéjének ízére, az elõadásmódra, ez közelebb is áll a szimfonikus zenekarokéhoz, mint a nagy Bach szvitjei, a barokk zenére specializálódott együttesek átvették e mûveknek a tolmácsolását. A mûsort Johann Sebastian Bach III. (D-dúr) zenekari szvitje nyitotta, érezhetõen fesz ült volt az együttes. Új szerepükben most mutatkoztak be, új hangszerekkel, új játékmóddal, a régi telt hangzást, a félhanggal lejjebb való hangolást szokni kell. A szvit tételei szinte azonos érzésvilágot tartalmaztak, a tempók változatosságai sem hozták lázba a közönséget. Az Ouverture lassú és gyors részeinél volt a legfeltûnõbb a tempó hasonlósága, a nyitó (és ennek megfelelõ) szakasz apró ritmusai nem a stilizált mozdulatokat jelezték, hanem csak a kapkodást, nem volt ellentét, nem volt pompa, nem volt tagolás, alig volt dinamika, hosszú percek teltek el egy-egy pianóig, a fals fúvós hangok sem tettek jót a nyitánynak. Az Air tempója kellemesen gyors volt, bár a belsõ szólamok miatt egy kicsit visszafogottabban érdemes játszani a tételt, de lélegzett a zenei anyag. A Gavotte-nál már oldottabb játékot hallottunk, kecsest, a Bourrée-ban kár az óriási trombitabakiért. Wilhelm Friedemann Bach d-moll Adagiója és fúgája a kor polifonikus mûvészetét tárta elénk, kellemes elõadást hallottunk. És következett Johann Christian Bach La tempesta címû kantátája. Ilyen színvonalú szólókantáta nem egy született a barokkban, ami koncert legjobb elõadásává avatta, az az argentin kontratenor, Franco Fagioli szólója volt. Zene és látvány szorosan összekapcsolódott, Fagioli pompázatos ruhában vonult fel a pódiumra, autentikus, barokk gesztikával és mozgással fûszerezte színpadi jelenlétét. A belga Sigrid T’Hooft, a barokk elõadásmód nemzetközi szaktekintélye tanította be a gesztusokat, mozdulatokat. Frenetikus hatást keltett Fagioli megjelenése, ennél nagyobbat csak éneklése. Félelmetesen jó technikával énekelt, virtuózan, két oktávot ugrott gond nélkül, zeneileg rendkívül meggyõzõen. Reméljük, többször is szerepel majd nálunk, elõadásáról csak a legnagyobb szavakkal lehet beszélni. Úgy gondolom, hogy sokáig emlékezetes marad a kantáta, és a második rész. Azt est karmestere, mûsor-összeállítója, a nagyon informatív, érdekességekben bõvelkedõ kísérõfüzetet jegyzõ Reinhard Göbel nem kis feladatot vállalt azzal, hogy egy egészen más stílusba vezeti el a zenekart. Természetesen az elsõ elõadás több nehézséggel járt, de van helye egy ilyen együttesnek, különösen, ha más régizenei együttesben játszó hangszeresek is segítenek tapasztalatukkal, és élvonalbeli szólisták népszerûsítik a kor zenéjét.

  3. 2 20:25 2011.10.08
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Nekem tetszett, különösen a kantáta:)

     

    Nincs írás a koncertről valahol?

  4. 1 15:09 2011.10.08
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Sok sikert a "barokkosodáshoz"! Eddig is sok szép koncertet  köszönhetünk annak az újító szellemnek, ami egy "szimfónikus" zenekart is képes barokk vizekre evezni.

4-1

Kiemelt cikkeink

Szakmaiság és motivált jókedv

A Grencsó Kollektíva vendége Mezei Szilárd - Opus Jazz Club (fotó: Zipernovszky Kornél)

Hollerung Gábor a napokban töltötte be hatvanadik életévét. A évfoduló kapcsán az elmúlt időszakról és terveiről kérdeztük.

"A néző a színészekre jön be"

Máthé Zsolt. (fotó: Dömölky Dániel)

Tartalmas évadot tudhat maga mögött Vidnyánszky Attila, akit a Nemzeti Színház élén elért eredményekről kérdeztünk. INTERJÚ

Magyarblues az őserdőben

Philharmonie de Paris

Perzselő napsütéshez, tábortűzhöz, erdőbe bujdosáshoz, minden nyári tevékenységhez alkalmas az EastWing muzsikája. TAKE7

KERO nem folytatja az Operettszínház élén

Augusztus 18-ig lehetett pályázni a Budapesti Operettszínház igazgatói székére. Ami biztos: változás lesz.

Tűzfalfestészet legálisan

Tucatnyi fővárosi tűzfalat festenek meg az augusztus 15-én induló Színes Város Strongbow Budapest Fesztiválon.

"Lehetsz kispatak, leveleken átvilágító napsugár"

Bohém légy-ott (forrás: Gilvesy Pincészet)

Hangicsálda című gyerekfoglalkozása kapcsán Kővári Eszter Sárával beszélgettünk az Ördögkatlan Fesztiválon. INTERJÚ

Új tánctagozat Sopronban

Bohém légy-ott (forrás: Gilvesy Pincészet)

Augusztus 19-én a páneurópai piknik korát felidéző, Végtelen Európa című táncfantázia bemutatójával alakul meg a Sopron Balett.

Programkereső

MIT HOL
 -TÓL   -IG 

Tisztelt olvasóink!

Megváltozott fórumszabályzatunk értelmében a jövőben a cikkektől független témák indítására nem lesz lehetőség. Megértésüket köszönjük.

A Fidelio szerkesztősége