A témához csak belépett felhasználók szólhatnak hozzá.
Kattintson ide a belépéshez! Regisztrálni itt lehet.
A Fidelio.hu fórumszabályzata itt olvasható.
Új hozzászólás   Új téma


4-1
  1. 4 22:00 2011.10.08
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte
  2. 3 20:29 2011.10.08
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Lehotka Ildikó írása "Öt Bach" címmel a Papíruszportál internetes honlapon:

     

    Október 1-jén mutatkozott be a közönségnek a Fesztiválzenekar eredeti hangszereken játszó barokk zenei együttese. Az Olasz Intézetben megtartott koncert karmestere az ismert régizenei együttest, az Ensemble Musica Antiqua Kölnt 1973-ban megalapító és 33 éven át koncertmesterként vezetõ Reinhard Göbel volt. A mûsor-összeállítás izgalmasnak ígérkezett, a Bach család zenéjébõl összeállított program egyetlen mû kivételével nem, vagy alig játszott darabokat tartalmazott, egy zenekari szvit, egy adagio és fúga, egy kantáta, végül három szimfónia hangzott el. A barokk korszakból nyíló, bécsi klasszikáig átvezetõ korszak zenéje jószerivel ismeretlen, hiszen a nagy Bach és Haydn, Mozart árnyékéban maradtak, a három szimfóniát hallva azonban elgondolkodhatott a hallgató, miért nem játsszák ezeket a viszonylag rövid darabokat, zenei anyaguk és kompozíciós megoldásaik nagyon jók. A koncert szimfóniákat felsorakoztató második része Johann Christoph Friedrich Bach d-moll szimfóniájával indult. A zeneszerzõ Bach második házasságából származik, mindössze 45 évet élt, a szimfóniák mellett oratóriumokat és kantátákat írt. Õ volt az egyetlen a Bach-fiúk közül, akinek gyermeke is a zenei pályát választotta. Vonósokra írt háromtételes d-moll szimfóniája (W.I/3.) két szélsõ tétele tüzes, helyenként viharos zene, nagyon izgalmas volt rácsodálkozni a III. és a következõ, Carl Philip Emanuel Bach-szimfónia I. tételének hasonlóságára. Az e-moll szimfónia nyitó tétele más érdekességet is rejtett, a Sturm und Drang eszköztárának jellemzõi is megjelentek. A darab lassú tételét játékosabbnak, kifejezõbbnek képzeltem. A befejezõ D-dúr szimfónia is Carl Philip Emanuel Bach mûve volt, inkább a barokk zene stílusjegyeit viselte, a pompát, a kisegyüttes váltakozását a nagyobbéval, de a harmóniafûzés nagyobb részt a klasszikus zene követelményei szerint készült. A gyorsra vett Andante tételben a fölfelé tartó rövid kromatikus szakaszok Mozartot juttatták a hallgató eszébe. A menõsebb tempót éppen ezek a kromatikus menetek nem tudták megerõsíteni, ahogy a csembalókíséretes pizzicato részek sem. A záró, talán 12/8-os tétel is bõven tartalmazta a pompázatos hangzást, a fúvósok jóvoltából. Az elsõ szimfónia elsõ tételének fúvósbakijait leszámítva – a korabeli hangszereknél ez természetes is lehet, és a bélhúrok szakadása, erre is volt példa – nagyszerû elõadásokat hallottunk. Az együttes ráérzett a korszak zenéjének ízére, az elõadásmódra, ez közelebb is áll a szimfonikus zenekarokéhoz, mint a nagy Bach szvitjei, a barokk zenére specializálódott együttesek átvették e mûveknek a tolmácsolását. A mûsort Johann Sebastian Bach III. (D-dúr) zenekari szvitje nyitotta, érezhetõen fesz ült volt az együttes. Új szerepükben most mutatkoztak be, új hangszerekkel, új játékmóddal, a régi telt hangzást, a félhanggal lejjebb való hangolást szokni kell. A szvit tételei szinte azonos érzésvilágot tartalmaztak, a tempók változatosságai sem hozták lázba a közönséget. Az Ouverture lassú és gyors részeinél volt a legfeltûnõbb a tempó hasonlósága, a nyitó (és ennek megfelelõ) szakasz apró ritmusai nem a stilizált mozdulatokat jelezték, hanem csak a kapkodást, nem volt ellentét, nem volt pompa, nem volt tagolás, alig volt dinamika, hosszú percek teltek el egy-egy pianóig, a fals fúvós hangok sem tettek jót a nyitánynak. Az Air tempója kellemesen gyors volt, bár a belsõ szólamok miatt egy kicsit visszafogottabban érdemes játszani a tételt, de lélegzett a zenei anyag. A Gavotte-nál már oldottabb játékot hallottunk, kecsest, a Bourrée-ban kár az óriási trombitabakiért. Wilhelm Friedemann Bach d-moll Adagiója és fúgája a kor polifonikus mûvészetét tárta elénk, kellemes elõadást hallottunk. És következett Johann Christian Bach La tempesta címû kantátája. Ilyen színvonalú szólókantáta nem egy született a barokkban, ami koncert legjobb elõadásává avatta, az az argentin kontratenor, Franco Fagioli szólója volt. Zene és látvány szorosan összekapcsolódott, Fagioli pompázatos ruhában vonult fel a pódiumra, autentikus, barokk gesztikával és mozgással fûszerezte színpadi jelenlétét. A belga Sigrid T’Hooft, a barokk elõadásmód nemzetközi szaktekintélye tanította be a gesztusokat, mozdulatokat. Frenetikus hatást keltett Fagioli megjelenése, ennél nagyobbat csak éneklése. Félelmetesen jó technikával énekelt, virtuózan, két oktávot ugrott gond nélkül, zeneileg rendkívül meggyõzõen. Reméljük, többször is szerepel majd nálunk, elõadásáról csak a legnagyobb szavakkal lehet beszélni. Úgy gondolom, hogy sokáig emlékezetes marad a kantáta, és a második rész. Azt est karmestere, mûsor-összeállítója, a nagyon informatív, érdekességekben bõvelkedõ kísérõfüzetet jegyzõ Reinhard Göbel nem kis feladatot vállalt azzal, hogy egy egészen más stílusba vezeti el a zenekart. Természetesen az elsõ elõadás több nehézséggel járt, de van helye egy ilyen együttesnek, különösen, ha más régizenei együttesben játszó hangszeresek is segítenek tapasztalatukkal, és élvonalbeli szólisták népszerûsítik a kor zenéjét.

  3. 2 20:25 2011.10.08
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Nekem tetszett, különösen a kantáta:)

     

    Nincs írás a koncertről valahol?

  4. 1 15:09 2011.10.08
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Sok sikert a "barokkosodáshoz"! Eddig is sok szép koncertet  köszönhetünk annak az újító szellemnek, ami egy "szimfónikus" zenekart is képes barokk vizekre evezni.

4-1

Kiemelt cikkeink

Faust nélkül közepes

A Stuttgarti Rádió Szimfonikus Zenekarának október 27-i koncertjén Mesterházi Gábor járt. KRITIKA

Lőrinczy György átvette a vezetést

Az új igazgató október 31-én, ünnepélyes társulati ülés keretében vette át a Budapesti Operettszínház vezetését.

Rembrandt és Vermeer remekművei Budapesten

Az európai kultúra egyik virágkorát, a 17. századi holland művészet időszakát mutatja be a Szépművészeti nagyszabású kiállítása.

Premier: Nyitott ablak

Nóti Károly bohózatát mutatja be október 31-én a Karinthy Színház.

Totál Vokál I.

A Jazzation és példaképük, a legendás svéd-dán The Real Group akár együtt is értelmezhető két koncertjét adta nemrég. TAKE7

Garantáltan defibrillál

Jefta van Dinther darabja a nézőkre erős fény- és hangeffektekkel gyakorol hatást. Az installáció november 5-én látható a Trafóban.

Lukács András: "Én tényleg szívből koreografálok"

A Seregi-díjas koreográfus a Győri Balett harmincöt éves jubilumára különleges módon állította színpadra Ravel Boleróját.INTERJÚ

Programkereső

MIT HOL
 -TÓL   -IG 

Tisztelt olvasóink!

Megváltozott fórumszabályzatunk értelmében a jövőben a cikkektől független témák indítására nem lesz lehetőség. Megértésüket köszönjük.

A Fidelio szerkesztősége