A témához csak belépett felhasználók szólhatnak hozzá.
Kattintson ide a belépéshez! Regisztrálni itt lehet.
A Fidelio.hu fórumszabályzata itt olvasható.
Új hozzászólás   Új téma


4-1
  1. 4 22:00 2011.10.08
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte
  2. 3 20:29 2011.10.08
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Lehotka Ildikó írása "Öt Bach" címmel a Papíruszportál internetes honlapon:

     

    Október 1-jén mutatkozott be a közönségnek a Fesztiválzenekar eredeti hangszereken játszó barokk zenei együttese. Az Olasz Intézetben megtartott koncert karmestere az ismert régizenei együttest, az Ensemble Musica Antiqua Kölnt 1973-ban megalapító és 33 éven át koncertmesterként vezetõ Reinhard Göbel volt. A mûsor-összeállítás izgalmasnak ígérkezett, a Bach család zenéjébõl összeállított program egyetlen mû kivételével nem, vagy alig játszott darabokat tartalmazott, egy zenekari szvit, egy adagio és fúga, egy kantáta, végül három szimfónia hangzott el. A barokk korszakból nyíló, bécsi klasszikáig átvezetõ korszak zenéje jószerivel ismeretlen, hiszen a nagy Bach és Haydn, Mozart árnyékéban maradtak, a három szimfóniát hallva azonban elgondolkodhatott a hallgató, miért nem játsszák ezeket a viszonylag rövid darabokat, zenei anyaguk és kompozíciós megoldásaik nagyon jók. A koncert szimfóniákat felsorakoztató második része Johann Christoph Friedrich Bach d-moll szimfóniájával indult. A zeneszerzõ Bach második házasságából származik, mindössze 45 évet élt, a szimfóniák mellett oratóriumokat és kantátákat írt. Õ volt az egyetlen a Bach-fiúk közül, akinek gyermeke is a zenei pályát választotta. Vonósokra írt háromtételes d-moll szimfóniája (W.I/3.) két szélsõ tétele tüzes, helyenként viharos zene, nagyon izgalmas volt rácsodálkozni a III. és a következõ, Carl Philip Emanuel Bach-szimfónia I. tételének hasonlóságára. Az e-moll szimfónia nyitó tétele más érdekességet is rejtett, a Sturm und Drang eszköztárának jellemzõi is megjelentek. A darab lassú tételét játékosabbnak, kifejezõbbnek képzeltem. A befejezõ D-dúr szimfónia is Carl Philip Emanuel Bach mûve volt, inkább a barokk zene stílusjegyeit viselte, a pompát, a kisegyüttes váltakozását a nagyobbéval, de a harmóniafûzés nagyobb részt a klasszikus zene követelményei szerint készült. A gyorsra vett Andante tételben a fölfelé tartó rövid kromatikus szakaszok Mozartot juttatták a hallgató eszébe. A menõsebb tempót éppen ezek a kromatikus menetek nem tudták megerõsíteni, ahogy a csembalókíséretes pizzicato részek sem. A záró, talán 12/8-os tétel is bõven tartalmazta a pompázatos hangzást, a fúvósok jóvoltából. Az elsõ szimfónia elsõ tételének fúvósbakijait leszámítva – a korabeli hangszereknél ez természetes is lehet, és a bélhúrok szakadása, erre is volt példa – nagyszerû elõadásokat hallottunk. Az együttes ráérzett a korszak zenéjének ízére, az elõadásmódra, ez közelebb is áll a szimfonikus zenekarokéhoz, mint a nagy Bach szvitjei, a barokk zenére specializálódott együttesek átvették e mûveknek a tolmácsolását. A mûsort Johann Sebastian Bach III. (D-dúr) zenekari szvitje nyitotta, érezhetõen fesz ült volt az együttes. Új szerepükben most mutatkoztak be, új hangszerekkel, új játékmóddal, a régi telt hangzást, a félhanggal lejjebb való hangolást szokni kell. A szvit tételei szinte azonos érzésvilágot tartalmaztak, a tempók változatosságai sem hozták lázba a közönséget. Az Ouverture lassú és gyors részeinél volt a legfeltûnõbb a tempó hasonlósága, a nyitó (és ennek megfelelõ) szakasz apró ritmusai nem a stilizált mozdulatokat jelezték, hanem csak a kapkodást, nem volt ellentét, nem volt pompa, nem volt tagolás, alig volt dinamika, hosszú percek teltek el egy-egy pianóig, a fals fúvós hangok sem tettek jót a nyitánynak. Az Air tempója kellemesen gyors volt, bár a belsõ szólamok miatt egy kicsit visszafogottabban érdemes játszani a tételt, de lélegzett a zenei anyag. A Gavotte-nál már oldottabb játékot hallottunk, kecsest, a Bourrée-ban kár az óriási trombitabakiért. Wilhelm Friedemann Bach d-moll Adagiója és fúgája a kor polifonikus mûvészetét tárta elénk, kellemes elõadást hallottunk. És következett Johann Christian Bach La tempesta címû kantátája. Ilyen színvonalú szólókantáta nem egy született a barokkban, ami koncert legjobb elõadásává avatta, az az argentin kontratenor, Franco Fagioli szólója volt. Zene és látvány szorosan összekapcsolódott, Fagioli pompázatos ruhában vonult fel a pódiumra, autentikus, barokk gesztikával és mozgással fûszerezte színpadi jelenlétét. A belga Sigrid T’Hooft, a barokk elõadásmód nemzetközi szaktekintélye tanította be a gesztusokat, mozdulatokat. Frenetikus hatást keltett Fagioli megjelenése, ennél nagyobbat csak éneklése. Félelmetesen jó technikával énekelt, virtuózan, két oktávot ugrott gond nélkül, zeneileg rendkívül meggyõzõen. Reméljük, többször is szerepel majd nálunk, elõadásáról csak a legnagyobb szavakkal lehet beszélni. Úgy gondolom, hogy sokáig emlékezetes marad a kantáta, és a második rész. Azt est karmestere, mûsor-összeállítója, a nagyon informatív, érdekességekben bõvelkedõ kísérõfüzetet jegyzõ Reinhard Göbel nem kis feladatot vállalt azzal, hogy egy egészen más stílusba vezeti el a zenekart. Természetesen az elsõ elõadás több nehézséggel járt, de van helye egy ilyen együttesnek, különösen, ha más régizenei együttesben játszó hangszeresek is segítenek tapasztalatukkal, és élvonalbeli szólisták népszerûsítik a kor zenéjét.

  3. 2 20:25 2011.10.08
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Nekem tetszett, különösen a kantáta:)

     

    Nincs írás a koncertről valahol?

  4. 1 15:09 2011.10.08
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Sok sikert a "barokkosodáshoz"! Eddig is sok szép koncertet  köszönhetünk annak az újító szellemnek, ami egy "szimfónikus" zenekart is képes barokk vizekre evezni.

4-1

Kiemelt cikkeink

"Nagyon várom a felelősségteljes munkákat"

A Grencsó Kollektíva vendége Mezei Szilárd - Opus Jazz Club (fotó: Zipernovszky Kornél)

Nevet változtatott a Honvéd Táncegyüttes és turnéra indul a Székely Dózsa György című tánckrónikájával. Zsuráfszky Zoltánt kérdeztük. INTERJÚ

Megszólalt a Szabadság téri emlékmű alkotója

A szobor felállításáig nem akart nyilatkozni a német megszállási emlékművet jegyző Párkányi Raab Péter.

Gál Kristóf: "Megtaláltam a helyemet"

Philharmonie de Paris

2014 nyarán folytatódik Horvai István és Máté Gábor egykori osztályájának egymást bemutató sorozata. INTERJÚ

Ki szavatol?

Édes éjen édent remélsz, ám egy szimpla nyári estén nagyjából beéred egy kellemes szabadtéri My Fair Lady-előadással is. KRITIKA

Koós-Hutás Áron fújhatja a takarodót

Bohém légy-ott (forrás: Gilvesy Pincészet)

Július 27-én, vasárnap világszerte egy időben szólaltatják meg neves trombitások az Il Silenzio dallamait.

Händelt is párbajra hívta

Domenico Scarlatti zeneszerző,a szonáta műfajának úttörője 255 éve, 1757. július 23-án halt meg. MAGAZIN

Két belevaló altos

Bacsó Kristóf (fotó: Burger Barna)

Két kiemelkedő altszaxofonosunk, Bacsó Kristóf és Tóth Viktor eltérő karakterek, de hasonlóan magas művészi ambícióikat követnek. TAKE7

Programkereső

MIT HOL
 -TÓL   -IG 

Tisztelt olvasóink!

Megváltozott fórumszabályzatunk értelmében a jövőben a cikkektől független témák indítására nem lesz lehetőség. Megértésüket köszönjük.

A Fidelio szerkesztősége