Sajnos Kocsis nem rukkol elő a Requiemmel, de még a Gyász- és diadalszimfóniát sem ismétli meg - immár a MuPában. Hollerung  persze bátor csávó, ő nekivág a Grande Messe des Mortsnak.



Mahler III-jának dícsérete mellett remélem a T. Hölgyek/Uraknak volt píze jegyet venni a BFZ jövő hét végi előadásaira?

(Pénteken gyakorlatilag az utolsó 2 jegyet vettem meg jövő vasárnapra.) Birgit Remmert teljesítménye 2 éve nagyon tetszett. (Ő maga is, hiába, kedvelem a Wagner-hősnő termetű hölgyeket.)

Kedves Tann-hauser!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Tehát neked volt egy "mahlerovics" neved is?!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!



Nembaj, engem utol nem érsz!!!!!!!!!!!! Nekem van 1-2-3-4-5-6-7-8-9-10-11-12-13-14-15 nem is tudom hány nevem!!



Meg nem mondom, hány --------------- 1 még nem derült ki!

Hát,,igen.....

Ugyanugy,ahogy Gustav Mahler müvei sem jöhettek volna létre "apuka" munkássága nélkül-pld én már csináltam olyan huzást, hogy a Bruckner VII-böl ,az utolsó tétel helyett, Gustav Mahler.III-ik szimfiének utsó tételét

Amit nekem a szeretet mesél,cimüt tettem be, egész jól hangzott.igy együtt

Ugyanigy testvéreknek érzem , a Berlióz reqiem édesöccse,FAURE gyászmiséje.

ellég sok gyászmisét ismerek, de a három hatalmas mü.Verdi,Dvorák,Berlioz/

inkább a harag napjára helyezi a sulyt, és -mondjuk ki:félelmetesek,

A FAURE reqiem az nem, az egy lirai mü, amely nem akar agitálni, rémisztgetni, "csak" közli, meghalunk,  de hitünk szerint /már akinek//// bizodalmunk van arról, hogy örök élet vár reánk.

a LIBERA ME DOMINE résznél, ugy éreztem,  egy ukrán hazafias dalt hallok, 

szóval.....testvér e két mü.  Cesar Franknak kéne egy kis reklámot csinálni, alig tudunk valamit, egyházi müveiröl (én se)

TANNHAUSER írta: (bocs, haver, de nekem jelenleg nincsenek gondolataim, üres a fejem :( )





Még mindig a tegnapi:

Berlioz-gyászmise hatása alatt vagyok  leszámitva a gyenge üstdobot a Sanctusban, nagyszerű volt

Ahogy közeledem a hatvanhoz (még bő másfél év!)  annál inkább tudatosul, hogy semmi sem történik véletlenül, és a körülöttünk levő világ, egy nagy Coodolt központ, bár sokszor nem értjük. Nagymamám több mint harminc éve meghalt, de még ő mondta nekem - abszolút botfülű "falusi kislány" volt, akinek kedvence pl. nem a Ki nyer ma, hanem a Kincses kalendárium c. műsor volt -, tehát egyszer nagyanyám "bekeveredett" a TV elé, én máshol voltam ék később mentem haza, mondja a zeneileg analfabéta nagyim:

- Kár, hogy nem voltál itthon

- Én?

Nagyi: Sok-sok ember énekelt, és egy nagyon nagy zenekar játszott.

Hát, ne nevessünk, mert - bármennyiire is nevetségesnek tünik - de ez  a közlés, igenis megtalálta a helyét az életben. Nem tudjuk, mikor, kit, mire használ fel az Úr. Hát, mint kiderült,  aBerlioz film ment a TV-ben és a részlet a Requiem volt.

Na, nyomás Hont Palihoz (ez nem a reklám helye)

- Szia Palikám, van neked olyan, hogy Berlioz Requiem ?

- Szia, persze! 

No ezután Pali hű maradt magához, mert egy félórás ismertetö következett. Hát, igy kerültem össze a Requiemmel.

nem tudom, hogy ti, kedves kollegáim, szoktátok  elemezgetni a műveket

(jól van, na, nagyképű vagyok, tudom.... én most többször egymásutánban lehallgattam, a Lacrymosa utáni tételt - most a cimet nem keresgélem)

Mindig tanul az ember, a legnagyobb megrökönyödéssel és tisztelettel figyeltem az énekkart, hogy lényegileg

az egész tétel folyamán. Egy három hangból - talán c-d-c - ismételgetnek, igen sokszor - hát ilyen megoldással Csajkovszkij Pikk dámájában, a grofnő megjelenésekor láttam - egy mesteri hangszerelés kiellensúlyozza a monotóniát, lényegileg itt is az történik :

Berlioz "összeereszt"  egy fantasztiku szépségű "szimfonikus költeményt", egy monoton kántálással, és megszületik a csoda, ami elött ma is levett kalappal állunk.



(kedves Tannhauser, kész élvezet volt kijavítani a rengeteg helyesírási hibát, kösz  a lehetőséget.)  :)

Aligha lehet elképzelni vérfagyasztóbb zenét mint a Boszorkányszombat.

A Gyász- és Diadalszimfóniát pár éve Kocsis dirigálta a Kongresszusi Palotában, felülmúlhatatlanul. Pont passzol a stílusához és a habitusához.

7 - mi a probléma?



10 - kiváló ember! Igazi monarchista. Mint igazi konzervatív kétkedéssel viszonyul a lázadó ifjúsághoz. :)

6 

Cherubini?

jó zene, szörnyű ember.

azér berliozt mindig hátrányosan kezelik....

3. Én most is.  A Faustot még inkább. A trójaikkal már nem is kísérletezem. Azt hiszem, egyedül a Haroldot szeretem a Mestertől, azt is leginkább kamarazenei változatban.

Nem változtál. Se súlyban, se kifejezőkészségben



El lehetne kezdeni mellétáplálni

De ha Berliozról beszélünk, említsük meg idősebb kortársát a nagy Cherubinit is! Két fantasztikus Requiem, misék, operák, szimfóniák, kvartettek...

És a "Gyász és megdicsőülés"-szimfónia... az se kutya... :) (hanem egy zenemű. Berlioz írta. Hatásos. Nagyon.) :)

ja és TE DEUM, REQUIEm

A Fantasztikus szimfóniát először unalmasnak találtam aztán megszerettem



Majd megpróbálzam egyre több művét megismerni (Római karnevál, Rómeó -szimf. Harold, nyitányok és hahahahaha a Rá..haha...Rákó...hahaha...Rákóczi-induló...hahaha)

A Requiem Offertoriuma és a Sanctus - életem nagy élményei.

Apu elbeszélése szerint, egyszer, még 3-4 éves lehettem, végighallgatta a Requiemet (Berliozét tudniillik) én pedig - legnagyobb csodálatára moccanatlanul, mintegy megdelejezve végighallgattam. Az első hangtól az utolsóig, szótlanul (az én beszélőkém mellett valóban csoda). S mikor az Agnus utolsó hangja is elhalt, felsóhajtottam: (ismétlem, 3 éves voltam) "Mintha angyalok énekeltek volna!" - Ez a benyomásom mindmáig él, csak már nem mernék ezekkel a szavakkal hangot adni neki... :)



A "Krisztus gyermekkora" is gyönyörű.

Na igen, egyik kedvencem...