Ó. láttál a kis Bruno ellen? Pedig veszedelmesen nézett ki, de megbombáztam, az ötödikben, ha jól emlékszem.
Na jó, ez már nem Rameau, amiben viszont, úgy látszik, egyetértünk.

Kedves mike,

Mikor Frank Brunot lenyomtad igen ijeszto voltal :)))
Nem ertettem felre semmit. Egyszeruen arra utaltam hogy nekem jobban esik a murol beszelni mint az interpretaciorol. Minel tobb eloadast hallgat az ember annal nagyobb esellyel - ahogy irtad - nyer ralatast a muvesz szandekaira. Ilyen szummaciok utan mar el szoktam szakadni az eloadasok egyedi jellegzetessegeitol es magamban probalom rekonstrualni az optimumot. Ekkor talan mar lehet csak a murol beszelni minden interpretacios specifikum nelkul.

Remélem, cleo, hogy csak viccből értettél félre, és nem maradsz semmiféle kaptafánál, hiszen azenéről való írásnak (és a mi esetünkben beszédnek) valószínűleg pont ez az értelme: megpróbáljuk megosztani egymással az élményt, megpróbáljuk a hatást, ami ér megfogalmazni. Ki ilyen, ki olyna igénnyel, szóval megalapozni tudományosan vagy csak úgy lelkesedni. Fazenkas Gergely kritikájával nekem pont ez volt a bajom: igazából az élményt nem éreztem mögötte, csak a fölismerést, hogy ez bizony nagyon jó előadás volt. Ami persze még mindig jobb, mint ha föl sem ismerte volna. Tamás, persze, hogy egyte értünk: minél több felvétel és előadás szülessen egy műről, hiszen nincs végleges interpretáció, a sok koncert és lemetz együtt muttaja meg, hogy körülbelül milyen is maga a darab. Ahogy minél többszögű sokszöget próbálunk beleírni a körbe, és a végén már szinte eltűnik a különbség a korvonal és a sokszög között. Hú, de hosszan írtam.

boxolónak
bocs,hogy belekotyogok,
de ha csak egy-két rossz interpretációt ismersz egy műről,hogyan derül ki hogy jó mű?Nehogy azt írd,hogy előbb a kottát nézed meg.Amit írtál az igaz,de ezt a kérdést is felveti.Természetesen ha a szerző bővelkedik hasonló műfajú művekben (ahol a zseni kiderül) más a helyzet.Pld.Il trionfo... Verita,Handel-Martini.Zseniális mű biztosan,de sajnos mindig azt érzem,milyen jó lenne,ha pld.a Minkowski vezényelné azzal a hangtechnikussal és zenekarral amivel a Disinganno-t csinálta

Igazad van csak a tehetetlensegemet es a Christie-hez kepest merhetetlen tudatlansagomat arultam el. Ilyen eloadas korrekt ertekelesehez mas kaliberu szemely kell. Akkor maradok a kaptafanal es inkabb ezutan is csak a muvek szepsegeirol irok :)))))

Összevetés ellenes vagyok, egy jó interpretáció nem valakihez képest jó, hanem csak úgy, magában. Az összevetés nekem ugynaolyan, mint a kirobbanó életöröm, a kritikus tulajdonképpen bedobta a törülközőt, nem tud mit mondani. Ez is túlzott?

[cleo, lécci nézz be Z. és biológiába!]

Tulzott a szigorusag. Hogyan irjon kritikat valaki egy olyan zsenialis muvesz produkciojarol mint amilyen Christie?
A maximalisan szubjektiv alaphang, az altalanos benyomasok tagalalasa megoldas lehet. Csak ilyenkor konkretumok hijan felmerul a kerdes az emberben hogy egyaltalan ott volt-e a koncerten az illeto.
A konkretumok nagyon sikamlos terulet. En sem tudnek mit irni. Legfeljebb Christiet dicserni oly modon hogy szamrol-szamra osszevetnem produkciojat a Leonhardt es a Malgoire femjelezte eloadassal.
Ez iszonyatos melo lenne, ezert inkabb olyan dolgokrol (elsososorban a murol) irtam amiknek nem kell utananezni.

Cleo, te aztán kened-vágod. Imponáló. Életerőtől duzzaás enyhén szólva közhelyes, és a közhellyel az a baj, hogy tényleg nem jelent semmit. Azt a benyomást kelti, mintha az egész irás csak olyan átélés nélküli lihegés lenne, szóval tudja a kritikus, hogy jó volt a koncert, de őt az egész annyira nem érdekli. Vagy túlzott a szigorúság?

Ide kellett volna feltoltenem

"Idősebbek a megmondhatói, mikor volt Magyarországon utoljára ilyen minőségű barokk operaelőadás, bár tegyük hozzá mindjárt, hogy az efféle műfaji és korszakmegjelölésekkel csínján kell bánni a Kóbor lovagok esetében."

Szerintem maradni kellene a rokokonal.

"A mű értelmezhető a francia és olasz opera hívei közötti, néhány évvel korábbi összecsapás, az úgynevezett Bouffons-vita fényében: nem véletlen a buffo-karakterek szólamának olykor Pergolesit parodizáló olaszos zenei anyaga."

Az idezet azt sugallja hogy a buffa szereplok olaszosabban enekelnek mint seria szereplok. De nem latom a seria es buffa karakterek zenei alapon torteno szetvalasztasanak nyomat sem.

Az olaszos aria=ariette (akkor meg strofikus formaban) mar Lully (Cadmus) de kulonosen Charpentier (Medee) muveiben is jelen van. Akkor szerep szerint idegenek fokent rabszolgalanyok olaszul! enekeltek (erdekes hogy Vivaldinal Orlando orjongesekor viszont franciaul enekel :). Campra (pl. Idomenee utolso felvonas divertissement) es Monteclaire volt aki az ariette-t modernizalta (elozo fokent az operaban es masodsorban a kantataban, az utobbi forditva). Megjelent a franciasitott "da capo" (gyakran valojaban "rondeau"-kent). Rameau [pl. Pygmalion, Hebe (La danse)], Boismortier [pl. Don Quichotte (japan kovet)], Mondonville [(pl. Titon) mar kiterjedten hasznalja bar a divertissement keretein belul. Rameau "olaszos" irasmodjanak fejlodese kantatainak tanulmanyozasaval valik leginkabb vilagossa (Berger fidele!).
Tehat nem a 2 stilus vetelkedeserol van szo hiszen az olasz elemek mar 100 eve jelen vannak a francia operaban (valojaban a francia opera a Camerata stilusat karolta fel: prologue + 5 acts; deklamacio; tehat csupan konzervativ az elvadult "olasz" mellett). Es bizony Atys (seria szereplo) tobb ariette-et enekelt mint Orcan (buffa karakter). Tehat a szereplok ilyeten felosztasa es az elmeleti vita szolgalataba allitasanak teoriaja mesterkelt.

Egy feminista kielemezhetné nekünk a recenzió nyelvi tartalmait. :) (Amikor hallgattam, nem tűnt fel ennyire, olvasva elég "kemény". Vagy csak erőtől duzzadó? ;) )

ditta, ditta...

Kedves miketyson,
de rég "láttalak"! Mi a baj az "életerőtől duzzadó"-val? F.G. az egyetlen kritikus, akinek "színesek, formásak, illatosak" a recenziói :) És úgy tűnik, ez többeknek tetszik..

"életörömtől duzzadó", meg "franciás finomság" - és ő vezet a zenekritikus szavazáson?????