Csoportos művészetoktatásból csak magas térítési díj esetén lehet hasznot termelni, tehát ha azt elsősorban tehetős családok gyerekei számára működtetik. Egyes isten háta mögötti településeken azonban még magániskolának se sikerül megélni (például Csongrád megyében), mert nincs az az elhivatott zenepedagógus, aki ott ássa el magát. Így nagy területek ellátatlanok. Legjobban azok a magániskola-hálózatok járnak, amelyek rendkívül kiterjedtek és többé vagy kevésbé színleg működnek. Lejáratják ezzel az egész művészetoktatást. Minősítés ide vagy oda, ezek trükkökkel megkerülték, túlélték. 

Az önkormányzati iskola közfeladatot lát el. A művészetoktatás egyik problémája, hogy a kormánypártok (MSZP, SZDSZ, MDF) szavazatával olyan költségvetést szavazott meg a parlament, amely tanévközi normatívacsökkenést hozott. Ez több iskolát csődbe visz, ugyanis a törvény szerint az oktatás nem szervezhető tanév közben át, így az induló helyzet szerint kell befejezni, viszont a kivéreztetett önkormányzatok az így kieső pénzt se pótolni nem tudják, se térítésidíj-emelést kivetni. Ez utóbbiról ugyanis tanév előtt kell dönteni. A Fidesz a tanévközi forráskivonás miatt decemberben az Alkotmánybírósághoz fordult.

További anomália az intézmények normatíván fölüli kiegészítő támogatása körül van. A hátrányos helyzetű tanulók után pályázati alapon támogatás igényelhető. Mennél több a hátrányos helyzetű gyerek, logikusan ennek a szummaösszegnek annál magasabbnak kellene lennie. Csakhogy e pályázati összeg limitált, mennél több a hátrányos helyzetű gyerek, annál kevesebbet fizet egy-egy gyerek után, ráadásul ezt az összeget is a kormánytöbbség csaknem megfelezte idén. Könnyű belátni, hogy ebből a legszegényebb települések járnak a legrosszabbul, mint amilyen Szigetvár is.

A legbiztosabb volna pénzverdét nyitni a probléma megoldására.

 Az, hogy a leendő oktatási államtitkár a szigetvári esemény védnöke, mindenesetre  reményt ébresztő.