[Debut, biztos hogy bárányra gondoltál és nem kecskére? Hogy botanikailag pontos legyek, annak is a kecskebéka alfajára.]

Huh, abba bele se merek. En　mar attol megbolondulok, ha arra gondolok, hogy a tanyan simogathatok egy juhot, mikozben brekeg.

debut, képzeld el, ha bérelhetnél egy egész nyájat és volna hova...

Kedves Vörösbegy,

[14] - mosoly -

De reg lattam juhot!

ennio [12], dehogy. Cleo tudja, hogy az élet bajjal jár, és mint ilyet, engem is tudomásul vesz ("a rossz lehetne rosszabb is" alapon). És tudja, hogy zeneileg eléggé műveletlen vagyok, hát eszébe sincs velem összefüggésbe állítani Scarlattit.

"Nekem Bach vagy Beethoven igenis modern zene."

Zeneszerzési szempontból - érzésem szerint - ez elvezet a Bartók kontra Kodály örökzöld témájához. Bartók zeneszerzői életművét általában azért értékeljük többre (akik többre értékeljük), mert sokkal karakteresebben haladta meg az elődöket. Azt kell higgyem, hogy oly módon, ahogy O.M. lefesti, nincs visszaút. Ahogy József Attila se sokat érne, ha Ady vagy Tóth Árpád modorából és esztétikai elveiből emel át.

Vörösbegy?

Csak jo fej lehet, mert erti Scarlattit, a maga kis behavazott-miniatur- vilagos-gombocskeivel :)

Kedves Vörösbegy:

"a zeneszerzési elveit nehéz osztani"

Hát, nem feltétlenül, ugyanis Mustonen nézetei KÉPESEK kivezetni a kortárs zenét a szakadékból, aminek a szája fölött egyensúlyozik a mai zeneszerzés. A zenéje ettől még rossz is lehet természetesen, de a NÉZETEI nagyon is oszthatóak sokak számára. Érdekelne, hogy mondjuk mennyi ideig bírnál elviselni egy Eötvös Péter-koncertet úgy, hogy CSAK az Ő műveit kell hallgatnod!

"Minden valóban nagy zene élő, és soha nem válik muzeális tárggyá. Értelmetlennek is tartom azt a gondolatot, hogy például saját zenémre csak az utóbbi öt vagy ötven év zenéjének kellene hatnia. Számomra inkább csak hozzám közeli és távoli zene létezik, függetlenül attól, mikorról származik. Nekem Bach vagy Beethoven igenis modern zene. Azt hiszem, zeneszerzőként közelebb állok ahhoz az esztétikához, amely például Bartókot vagy a kortárs magyar zene legjavát jellemzi, semmint számos finn irányzathoz, amelyek szinte öncélúan hajhásszák a „modernséget”. Egyáltalán nem arról van szó, hogy konzervatív vagy „posztmodern” volnék; inkább úgy gondolom, hogy nem a modernség és a konzervativizmus, hanem az időtállóság és a kvalitás a legfontosabb kategóriáink. Még egyszer mondom: a zenének élnie kell, és soha nem válhat teoretikus konstruktummá, laboratóriumi tárggyá."

Tudtam, hogy a pópa úr így fog reagálni. Én tisztelem Mustonent karakán, önálló véleményéért. Nem kell feltétlenül hasra esni egy kritikus bírálatától. Úgyis a közönség az igazi kritikus.

Na ja. A teniszkönyök :>

Kedves Pigor, valószínűleg nem ő az elő és utolsó művész, aki hisztérikusan reagál számára kellemetlen megnyilvánulásokra. Bizonyára jónéhányan tudnának erről mesélni.
Alázat is kétféle van: az egyik gátja a valódi művészi teljesítménynek. Sok művész alázatmentes öntörvényűsége amennyire elviselhetetlen és ellenszenves a mindennapokban, annyira kívánatos a művészetben. Miből tudjuk kiolvasni, hogy O.M. esetében az alázatra való képtelenség rossz?
Csak olyan konkrétumokkal tudunk valamit kezdeni - gondolom én - , hogy a zeneszerzési elveit nehéz osztani. Tehát a végeredmény, a teljesítmény oldaláról nézve.
Művészektől szokatlan irányú a tájékozódása, talán az életmódja is. (Nem hallottam még teniszező zenészről.) Ez rokonszenves, lehet hozadéka.

Persze, csak vicceltem... :)
Amúgy függetlenül attól, hogy hogyan tetszik egy-egy Bach vagy egyéb interpretációja, letagadhatatlanul karizmatikus egyéniség. Egyéni koncepciója van, ami elég ritka dolog manapság. (Kérdés, hogy ez mennyire öncélú...)
Mindenesetre én örülök, hogy hallhattam egy ilyen WTC előadást is, bár sokat borzasztónak találtam. Némelyik Sosztakovics kifejezetten tetszett (pl. a No.24-es fúga).

Nemcsak az.

Nehogy aztán ez is a fülébe jusson, mert akkor ide se jön többet :-O
Dicsérjük inkább az Ollit: Pl. nagyon szimpatikus a teniszről elmondott felfogása :))))

Valahogy az a benyomásom, hogy mind művészi, mind emberi tekintetben hiányzik belőle a jó értelemben vett "alázat" (nem megalázkodás!). Ebből a szempontból feltétlenül hasonlít Gouldra (ha tehetségében nem is...).

Tényleg röhej az is, hogy egy kritikus miatt "büntet" egy egész fővárost.

Érdekes ember, sok mindennek egyet tudok érteni abból, amit mond, a zeneszerzési elgondolásai azonban inkább vitathatók.

Egy helytelen mondat vár javításra a szövegben:
"Mindkét fél fontos inspirációkat szerezhet egymástól."
Helyesen: Mindkét fél fontos inspirációkat szerzhet a másiktól.

Gouldhoz kit lehet hasonlítani??
Nagy idióta lehetett.

Elég nevetséges, hogy egy rossz kritikától besértődött a művész úr.