Népszabadság Online írja :

"Parasztvakítás"

http://www.nol.hu/kultura/cikk/344080/

Tulajdonképpen furcsa, hogy vitatkozunk, mert a konkrét műről egyetértünk.
Pár éve előadták ifjúsági kórusok és zenekar(ok) a Fővárosi Nagycirkuszban. Na, ez pontosan a megfelelő hely volt a műhöz!

Kedves eccerü!
Egyetértünk, ezért is írtam korábban, hogy minden külsö körülménytöl függetlenül Orff írhatott volna jó zenét, de nem így alakult.

S hogy mi a "jó", kedves Orlando Furioso? Fogalmam sincs. Ezért finomítottam az álláspontomat, mondván, hogy nekem "nem jön be". S ha már szubjektív síkra tereltem a dolgot, azt is hozzátehetem, hogy azért se jön be, mert nem tudom nem mögé hallani a kort, amelyben született.

Müalkotások nagyságának talán lehet fokméröje, hogy képesek-e függetlenné válni koruktól. Bach zenéje például hallgatható függetlenül liturgikus funkciójától és a 18. századi protestantizmustól. Richard Strauss dalai is állnak a saját lábukon. Orff Carmina Buránája - az én megítélésem szerint legalábbis - nem.

Milyen esztétikai kategória az a "nem is olyan jó", meg a "jó"? Olyan nesze semmi, fogd meg jóóó-l?

Kedves Fazekas Gergő!
Tényleg ne menjünk bele ebbe a náci kérdésbe. De. Ha Orff náci is lett volna, mit változtat ez a zeneművei értékén? Rosszabbnak tűnnek R. Strauss dalai attól, hogy őmaga szimpatizált a náci rendszerrel?
Bármilyen furcsa is, ketté kell választani a komponistát a mindennapok emberétől! A Carmina burana értékét nem az fogja megadni, hogy a führernek tetszett-e a mű, és/vagy a szerzője mit gondolt a politika akkori állásáról.
Mondok még egy példát. Az előző rendszerben iskolai kórusok kedvelt szerzője volt Balázs Á., aki valóban sok olyan művet írt, amely azt az ideológiát szolgálta. Pechünkre viszont ezen művek zenileg teljesen jól vannak megírva, mert BÁ tehetséges zenész, és értete a szakmáját.
Szóval ez egy nehéz probléma, amit nem lehet egyszerűen elintézni.

Hogy őszinte legyek nekem sem a szívemcsücske Orff eme műve! Lehet megköveztek, de engem néhol "idegesít"! Ellentétben mondjuk a Hold c. operájával. Ami kb. egy órás ha jól tudom. És mégis a zeneszerző itt mégis újítgat dolgokon. És a zenekar is sokkal nagyobb szerephez jut, egybefüggőbb!

Mielőtt értem jönne, a tévedések elkerülése végett: nem én voltam a tábor parancsnoka.

Tisztelt Gergő, lehet, hogy nem Önnek kellett volna címeznem, már nem emlékszem a részletekre. A Fidelióban olvastam az auschwitzi tábor parancsnokaként egy másik tábor alparancsnokáról.

Kedves Zsölény!
Persze, ízlésröl vitatkozni felesleges. Pestiesen szólva nekem "nem jön be" Orff Carmina Buranaja. Ettöl még elfogadom, hogy sekélyes pszichológiájával, és mesterségbeli tudásával hatni tud a tömegekre. Ahogy 1937-es bemutatóján is hatott, s lett a náci Németországban bemutatott legnépszerübb darab (amiért természetesen nem vonható felelösségre).

Igen, Orff valóban soha nem volt a náci-párt tagja, s azért sem kárhoztatható, hogy zenei világa véletlenül tökéletesen megfelelt a náci esztétikának (egyébként a Carmina Burana bemutatója után nem minden náci vezetö volt elégedett, egyikük nemes egyszerüséggel "bayerische Niggermusik"-nak titulálta a zenét - ezt a nézetet aztán a többségi lelkesedés elmosta). Viszont azt már nehezebben magyarázom meg, hogy 1939-ben kísérözenét írt Shakespeare Szentivánéji álom címü darabjához, náci megrendelésre "den nicht arischen Mendelssohn aus dem Geschäftsleben ausscheiden zu lassen" - ahogy egy neki címzett hivatalos levél fogalmaz. Orff persze már évtizedek óta hordozta magában a darabhoz írt kísérözene ötletét - mint késöbb nyilatkozta -, csak épp ekkor adódott hozzá pénz, paripa, fegyver.

Tudom, nem érdemes belemenni abba, hogy a náci-hívök és az ellenállók közötti szürke állományból kit hova csoportosítunk, szerintem azt azért kimondhatjuk, hogy Orff Harmadik Birodalombéli müködésének megítélése legalábbis nem egyértelmü.

(Hozzászólásának utolsó mondata nem világos számomra.)

Gergő, ne legyünk igazságtalanok. Maugham se "rossz" író, Oscar Wilde se "rossz" drámaíró, Károlyi Amy se "rossz" költő és így tovább: Orff se "rossz" zeneszerző. A Carmina Burana természetesen csak ürügy volt, azt csinálta belőle, amit Eva Wagner a Lohengrinből. Mélyvizekbe nem ereszkedik, de van mesterségbeli tudása, van benne bizonyos sekélyes pszichológia, van benne valami, ami erővel, heroikusan akarná visszahozni a művészet világába azt, ami onnan egyszersmindenkorra kipottyant. Ez nem sikerülhetett.

Orff nem volt náci, ne keverjük közös barátunkkal, a sarlatán Heideggerrel. Már a múltkor gondoltam megpendíteni azt is, hogy ne keverjük az egyes koncentrációs táborok funkcionáriusait se.

Szerintem ne keverjük bele a nácikat, nélkülük is van vele minőségi probléma.

Kedves Gergő,
csatlakozom, teljesen egyet értek. (Ezért is írtam: saját korát ábrázolja, nem azt, amelyikben játszódik.)
Ha már Sztravinszkij: Tavaszi áldozat, Tűzmadár, Petruska.

Az a kisebbik baj, hogy a romantikus középkor-képet erösíti a mü, a nagyobbik, hogy nem tudom nem mögé hallani a kort és a politikai rendszert, amelyben született. Nevezetesen a náci Németországot, melynek Orff lelkes híve volt. Ettöl még írhatott volna jó zenét, de sajnos nem így alakult.

(Kicsit rosszul érzem magam, mert annyian szeretik Orff Carmina Buranaját, s igazán nem akarom elvenni töle a kedvüket, csak soha nem értettem, hogy ha ez oly fontos sokak számára, akkor miért nem hallgatják inkább Stravinsky Zsoltárszimfóniáját vagy Oedipus Rex-ét. A felszínen nagyon hasonlítanak a Carmina Buranahoz - persze a zenetörténeti kapcsolat fordított irányú - s mégis annyival jobb zenék. No mindegy.)

Kedves Fazekas Gergő!
Magánvéleményedhez én is csatlakozom! Igaz, csak egész halkan! :)

Még egy magánvélemény, még halkabban: talán azért olyan népszerű, mert kiszolgálja, sőt erősíti azt a romantikus középkor-képet, amelyet a nagyközönség a mai napig látni-hallani szeret, noha teljesen hamis. Azok a cd-k, amelyeken a valódi Carmina Buranát lehet meghallgatni, valahogy sokkal kevésbé népszerűek.
Ez csak kisebb részben Orff hibája, bár az, ahogy ő ábrázolja a kort, már akkor is elavult volt, amikor (kb. 70 éve) írta ezt a művét.
Nagyobb baj, hogy a közönség nagy része még manapság is - egyebek mellett - éppen ez alapján képzeli el a középkort. Szerintem ezt az alkotást - ha már elmegy rá az ember - úgy kell tekinteni, ahogy a Didot, a Titus kegyességét vagy az Aidát: saját korát ábrázolja, nem azt, amelyikben játszódik.

Magánvélemény (azt is csak halkan): nem is olyan jó darab ráadásul.
Persze szerethetö.

Na pontosan ez az, amit Zsölény mond! Azzá tették! És mi volt rá az ok? Minél nagyobb bevétel és a sznobok mozgósítása!? (Opppardon, néha elfelejtem, hogy én is az vagyok!!!) :) Kár érte, hogy az lesz belőle, ami ... :(

Egyébbként nálunk is volt már hasonló megoldás valamikor a 80-as években. Ha jól emlékszem akkor a kölni opera adta elő az Operában scenirozva.Igen jó sikerült előadás produkáltak anno. Sajnos az előadókra már nem emlékszem. De nagyon sikeres produkció volt!

Attól monumentális, hogy azzá tették ezzel az arénai ökörködéssel. Különben egyszerűen csak egy nagyon jó darab a giccs és a művészet határmezsgyéjéről.

Nem abba szeretnék belekötni, hogy monumentális-e vagy sem, hanem abba, hogy NEM opera! Nem kizárt, hogy operaszínpadi keretben is elő lehet adni.Markó csinált valamit a győri balett társulatával a Nap szereti címmel! És persze ezt lehet monumentálisabbra szcenírozni, mint egy Istenek alkonyát, de attól még nem lesz opera.Legeza Ilona ismertetője szerint a Carmina Burana "híres középkori versgyűjtemény, amelyet Orff immár hatvanöt éves kantátája tett különösen népszerűvé. Az antológia sokáig lappangott, csak 1803-ban került elő a benediktbeureni kolostor könyvtárából. S mivel e helység latin neve Bura Sancti Benedicti, innen ered a Carmina (dalok) szó után a Burana jelző.
A gyűjtemény középkori latin nyelvű diákdalok összesítése, válogatása, melyben a szerelem, paródia és szatírikusabb történetek is fellelhetőek!
Egyszóval nem opera és nem monumental! ;) Mondjuk egy Wagner : Az istenek alkonyát, vagy egy Verdi : Don Carlos-t előbb mondanék monumental-nak! Vagy akár Händel : Giulio Cesar-t, esetleg egy Nagy Sándor-t! Hisz itt a történet is monumentális!