A tűzről pattant énekesnő gyógyít is
Színvonalas és társadalmilag elkötelezett világzenét játszik a Rupa and the April Fishes, akik május 31-én érkeznek a Müpába. MAGAZIN
Ha továbblép Shop oldalunkra, folytathatja a vásárlást.
A mégsem gomb megnyomására rendelési szándékát töröljük.
Színvonalas és társadalmilag elkötelezett világzenét játszik a Rupa and the April Fishes, akik május 31-én érkeznek a Müpába. MAGAZIN
A Kossuth-díjas művésztől a családja, balettművészek, énekesek, színészek búcsúztak az Opera előcsarnokában és a Farkasréti temetőben.FOTÓRIPORTTAL
A Budapesti Wagner-napokon június 3-án és 19-én a Müpában látható a Tannhäuser. A darab rendezőjével, Matthias Oldaggal beszélgettünk. INTERJÚ
Az Erzsébet téren május 25-28. között lesz design vásár, fotókiállítás, családi program és koncert is az Urbitális Majális részeként.
Nemrég tért haza a Prima Primissima-díjas zongoraművész svájci turnéjáról, ahol többek között Chopin és Liszt műveit szólaltatta meg. INTERJÚ
A kínai közelmúlt egy még mindig elhallgatott időszakáról, az 1959 és 1961 közti éhínségről huszonévesek készítettek megrázó előadást. KRITIKA
Az idén 70. születésnapját ünneplő Medveczky Ádám és Simon Erika írónő beszélgetéséből a Kairosz Kiadó jelentetett meg könyvet.
[1038]

- A bővitések nélküli diatónikus tematika, erős periodicitással és repetitív, hangsúlyos ritmikai megoldásokkal valamint prediktábilis harmóniai progresszióval nagyon erőtlejesn rokon a popzenével és többszöri hallgatás után csömört okoz.
- Általában és kulturálisan az ilyen tömegpszichózis ellenére kétlem, gátolom. Jómagam komponens vagyok ebben a témában, de akár a nincstelenségig is elmegyek.
- Szerintem maga pont ezt akarta mondani. Az ön véleménye egy tekintélyes idővallumban kalibrálható. Sőt, a maga mondandója csupa arany állítmány.
Passacaille
Folies
Scarpia pont azt szeretné....
(1033)
A divanon.
Szerintem sem jó, hogy az operai közizlést Verdi, Wagner, Puccini uralja. Egyéni ízlésem ugyan hozzájuk húz, de természetesen szükséges lenne más darabok megszólaltatására is. Mellesleg azt hiszem a magyar operakultúra fényévekre van lenmaradva a nyugattól.
Az az igazság, hogy bizonyos Verdi darabokban én is sematikusnak érzem a kíséretet. Épen ezért nagy dolog, hogy öregkori remekében, az Otelloban a zenekart már egészen másképpen alkalmazza. Hogy ebben volt e- Wagner hatás? Ezt nem tudnám eldönteni.
Hát nagy prosztóság lett volna ha feldühödsz kedves boito
Teljesen értem, hogyan működsz és el is fogadom. Ha gondolod mellőzöm a vurstlizene kifejezést. Tömörsége miatt használtam. Nyilván mivel te is tanultál zenét, megérted hogy a bővitések nélküli diatónikus tematika, erős periodicitással és repetitív, hangsúlyos ritmikai megoldásokkal valamint prediktábilis harmóniai progresszióval nagyon erőtlejesn rokon a popzenével és többszöri hallgatás után csömört okoz. Ilyenek a Verdi "slágerek". Verdi amikor az "arie antiche" mozgalom elindult felhívta figyelmet, hogy minden kortárs szerző forduljon a XVIII. század zenéjéhez inspirációért, hiszen ő is érezte a hanyatláshoz vezető popularizálódást. Az általam egyébként sokra becsült Rossini volt - el kell ismerjem - aki elindította a hanyatlást. "Vurstlizene" kronológiailag először nála jelenik meg, a Tancredi "marcia"-ja egészen fertelmes példája.
Én aki itthon is szeretnék operába járni de nehezen teszem túl magam e dagályos lapszusokon frusztrálódom és persze, hogy kritizálom a közízlést ami megakadályozza Handel vagy Rameau operák színrevitelét.
Sajnos nem tudok zongorázni, csak trombitálok és kürtölök, és egyesek szerint elég jól is énekelek.
Amikor ezt a "vurstlizene" - kifejezést hallom, eléggé bedühödök, de most elnyomom ezeket az érzéseimet.
Egyébként már kezdem megérteni, hogy mi, miért is nem fogunk közös nevezőre jutni, kedves cleofide.
Te, úgy érzem a tiszta zeneiséget mindennél többre értékeled. Nincs szükség színpadra, cselekményre ahhoz, hogy a zenei tartalmat be tud fogadni. Számomra az opera, és egyáltalán a zene, elképzelhetetlen bizonyos képzettársítások néllkül. Ha operát hallgatok, mindíg képeket látok magam előtt, elképzelem a egyes szereplőket, a mozgásukat, a jelmezeiket.
Még érdekesebb a szimfonikus zene, mert ott többféle képzettársítás is lehetséges. Például Strauss Don Juanja esetében egyszerre jelenik meg az ellenállhatalan csábító és az ördög, egyszer hódolva udvarol, máskor agresszíven támad. És a végén elnyeli a pokol.
Persze, ezek a gondolatok csak igazán jó és színes előadások alatt alakulnak ki bennem. Egy olasz operában is elsősorban a drámai hatás nyűgöz le, amit az énekesek a kifejező énekhang segítségével idéznek elő.
Emlékszem, amikor tavaly a MüPa - ban éláttaqm a Traviatát Rost Andreával. Még másnap is két lépéssel a föld felett jártam....
Bevallom, hogy eléggé romantikus alkat vagyok, talán ezek a dolgok ezért alakultak ki bennem. Talán nem baj, hogy leírtam ezeket a "szentimentális
gondolatokat
a szentimentalizmus mint történti fogalom is eléggé érdekes dolog.)
Kedves boito, próbáld háromszor eljátszani egymás után a "Bevonulási induló", az "Álarcosbál" rondója, a "Vándor cigánylegény" a "Szabadság kórus" vagy az "Asszony ingatag" közül valamelyik zongoraletétjét.
Addig nem gondoltam, hogy Czerny és Bertini felüdülés lehet. Ezek a gyakorlások értették meg velem mit jelent a kifejezés: "unom a banánt". A teljes csömör a diatóniától. Nehéz így azonosulni az alkotóval...remélem megérted.
Túl érzelmes de ez sznei szempontból érdektelen. Verdivel ellentétben soha nem írt vurstlizenét. És ez nagyon-nagy különbség!
Amikor elkezdtem zongorázni a "Kis kezek nagy mesterek" sorozatának zongora letétjeit is játszanom kellet. Ezek nem voltak a tananyag részei, de amikor anyu tanult akkor igen és ő ragaszkodott hozzájuk. Na hát itt találkoztam először a Verdi "slágerekkel". Durva volt mert a "Für Anna Magdalena Bach"-hal párhuzamosan. Bach semmilyen szinten nem megunható, ugynakkor ezeket az operaslágereket 1 nap gyakorlás után szívből gyűlöltemm, annyira közhelyesek. Szimpla diatónia egyetlen bővítés nélkül.
dívának
Nekem Puccini sokszor kicsit túl érzelmes, de a Tosca és a Manon Lescaut tőle a kedvenceim.
A Toscában egyébként az a kedvenc részem, amikor először megjelenik Scarpia majd udvarolni kezd a dívána.
Érdekes ez az eszmecsere. Ekőkerül Verdi, Wagner. Pedig szerintem ha van tökéletes opera ahhoz az eszményhez, Puccini áll legközelebb. A levélária Tosca halála, Kalaf áriája, Mimi halála olyan mesteri módon ötvözi a drámát, a melódikus komponálással, hogy még hasonlót sem tudok említeni az operatörténetben. Az azonban tény, hogy Puccini (meg az összes verista) egyetlen operát írt egész életében. Fordulatai állandóan ismétlődnek egy ütem után felismerhetőek. Talán egy Mozart ilyen erőforrásokkal többre vitte volna....
Bocsánat: relytéj, csak siettem. Egyébként nem azt rejti, hogy nem tudok helyesen írni, mert ha valamiben jó vagyok akkor abban igen.
Hu de jo, koszi!
dsm után ismét megtörve az eszmecserét:

Occhi Belli
Nem barokk opera. :)
Van egy lágyabb feldolgozása, A trubamoll.
(1011)
Az én fiatalkoromban még Trubadelvtárs volt!
Ha jellem és zsenialitás szoros együttjárását kellene legalább harmadában igazolnom, gondban lennék.
Jellem és zsenialitás nem áll egymással szoros összefüggésben. Lásd pl. Verlaine, de lehetne sorolni.
Mit rejt e relytély? Rejt, rejt, bizony.