Chopin és a feinschmeckerek, meg a lovers meg a profit és semmi pikírtség

http://real1.radio.hu:8080/ramgen/bartok/2010/03/09/2010-03-09-b18.rm?start=0:45:00.0

Horowitz

http://www.youtube.com/watch?v=mtHMtLoWudc

Argerich

http://www.youtube.com/watch?v=KCSEwfqs-VM

és nézzünk-hallgassuk  Gilelset is!( mondja Mácsai)

http://www.youtube.com/watch?v=mz-RJwNe-a8

Olyan, mint a kusrva, csak durvább...

Mi az a dusrva? 

Érdekes ez a technikai kérdés. Én - bár nem járok kottával hangversenyre - elég érzékeny szoktam lenni a maszatolásokra és durvább félreütésekre, különösen az olyan daraboknál, amelyeket kismilliószór hallottam már, és benne van a fülemben-agyamban. Nekem nem tűnt fel dusrva technikai hiba Barenboim játékában. Nem tudom, mit követelnek meg ma egy harmadéves konzistól, de ha egy Barenboim-kvalitású játék kevésnek bizonyul, akkor csak csodálkozni lehet, hogy miért nem hemzsegnek manapság nálunk a "szuperzongoristák". (Vagy talán éppen ezért nem???)

Érdemes megnézni-meghallgatni, azt a filmet, ahol Cortot okítja mesterkurzusán a fiatal zongoristákat. Az ifjak mind "tökéletesen" lejátsszák a kottában írt hangokat, és mégis igencsak szerény színvonalú előadások kerekednek ki belőlük. Azután odaül Cortot a zongorához... Többet üt félre, mint bármely hallgató, de amit bemutat az maga a csoda! Nem véletlenül mondta Brendel bácsi, hogy Cortot-nak egy melléütése többet ér, mint sok zongoristának a legtöbb eltalált hangja...

Regi trukk ez mar, hogy a muvesz "mas" musorral keszult, mert az ugynokseg osszekevert valamit es errol csak 15 perccel a koncert elott ertesult, de annyira profi, hogy megis a kinyomtatott programot fogja eljatszani.

ad 21 /pigor/: mi lett volna, ha mindenki megpróbál elmenni a koncertre? A hely u.annyi...

ad 28 /moderato/: lám, valakinek tetszik, valakinek nem, még akkor is, ha ott volt...

Éppen azért lehet erről vitatkozni, mert ahány /kicsi vagy nagy/ zongorista, annyiféle megfogalmazás lehet u.arról a kottaképről. Érdemes zeneszerzők játékával hallgatni saját műveiket /van jónéhány/, de nem lehet ugyanazt vagy nagyon hasonlót várni egy másik előadótól. Éppen ez benne az érdekes, ld. dr. Papp Márta szombati műsorait a többféle értelmezésekről, előadásokról!

Nekem még a hangszerekkel kapcsolatban is vannak fenntartásaim: egy valamilyen hangszerre írt művet más mechanikával, vagy sokféle gyártmányú hangszerrel előadni más és más élményt nyújt, nem hiába játszott pl. Szilasi Alex többször a felújított arany-Pleyelen, vagy hallgatok sok esetben inkább fortepianót mai zongora helyett. Chopinnek is volt kedvenc hangszere, emiatt illene lehetőleg hasonló hangzásún játszani.

Az alapkritika is egyéni vélemény, hasonló Mácsaiéhoz, a fölösleges ruhatári díjaktól eltekintve /130-ról emeltek 180-ra, ami közel 40 %-os emelés :-)

Ezt miért nem tudta Mácsai? Különben: milyen ügynökség az, ahol ilyen előfordulhat?

A-kategóriás? Ezekkel az ügynökökkel mindig baj van... :-)

15(!!!!!!!) perccel?!!!!!

Na ezek után tessék kritizálni...

Kedves pigor!

Nem voltam ott a koncerten, mert akkor lett volna saját véleményem arról, ahogy az előbbiekben csak a hozzászólásokról /40, 41/ és Mácsai kritikájáról volt. Rubinsteint is csak azért idéztem meg, mert solaris szóba hozta.

Az ÚZÚ-ból idézek, ha nem is mindig szó szerint: az A-kategóriás presztizsű és gázsijú művésznek megfelelő ritka érdeklődésről és tapsról a hgv. elején..., az ismert Schumann-mondásról a "virágba rejtett ágyúkról", és a Chopin-megszólaltatás mindenkori nehézségeiről.

kalauzlány /talán mint résztvevő/ öregkori maszatolásról, botlásról és görcsről írt, és az utána következő dícsérete sem a koncertélményből fakadt, hanem a pozitív előítélet diktálta. Erre reagáltam.

Mácsai az "ágyúkat", Chopin ágyúit kissé rozsdásnak érezte, mondván: "ezzel a technikai teljesítménnyel egy harmadéves konzis is bajba kerülne a félévi vizsgán", mert "nem lehet mindig a leesés határán lebegni a trapézon".

A technikai problémák okaként a sok másirányú elfoglaltságot említette, feltételezve a kevesebb gyakorlást stb.

Ezekben a kijelentésekben tartottam helyénvalónak a kritikát, és utána átváltottam kalauzlány említett előítéletére.

Mácsai véleményét elfogadtam Barenboim játékának ezen oldaláról, és azt helyeseltem, hogy azt bátran ki is merte mondani. Az interpretáció másik oldalát maximálisan dícsérte: a rozsdás ágyúk mellett a "virágok ezer színben pompáztak",... nagyon szép,...eddig még nem hallott belső szólamok,...felejthetetlen volt,...- Fischer Annie-hoz hasonlítva.

Vagyis már minden kritikán felüli volt a játék, amikor már régen nem törödött a technikai problémákkal.

Ilyen egy kritika: hideg is, meleg is, és bennem mint rádióhallgatóban csak az a része késztetett hozzászólásra, ami a harmadéves konzissal volt kapcsolatban, a technikai gyengeség a műsor elején. Ennek ellensúlyozását helytelenítettem a "világ nagy muzsika" kitétellel, amit önmagában persze elfogadok, magam sem mondhatok mást.

Annyiban igazad van, hogy az általam leírt "gyenge játék" így az egészre vonatkozott, holott - visszahallgatva a Hangtárból - csak az említettekkel volt kapcsolatos.

Azért kell tehát koncertre járni, hogy saját élményünk legyen, de mindenhova nem jut el az ember. A MÜPA-beli ünnepi hangversenyt viszont a tv-n láthattuk-hallhattuk, és néhány szóban értékeltem is a nem-zenekritikusi megjegyzésemmel.

Most már érted? És örülök, hogy a koncert - minden hi-bájával - gyönyörű volt a számodra az előadó nagyszerű játékának köszönhetően. Ha ott lettem volna, bizonyára én is úgy láttam volna, hiszen az idézett technikai hibákat talán észre sem veszem.

:-)

Kedves mindegy!

Nem hiszem, hogy sokan vitatnák, Rubinstein nagyobb játékos volt, mint Barenboim, Chopinben meg az egyik etalon. A kép is nagyon jó.

Ezt viszont nem értem:

"A vasárnapi zenekritika helyénvaló volt: valakinek a gyenge játékát nem menti semmilyen korábbi, és főleg más téren kifejtett nagyszerű teljesítménye."

Te ott voltál a koncerten, és neked is ez a véleményed? Mert, ha nem hallottad a koncertet, akkor nincs alapod ilyen kijelentést tenni. Ha meg hallottad az előadást, akkor csodálkozom, mert - mint többen megerősítették véleményem - Barenboim nagyszerűen játszott (persze bele lehet kötni az óvatosabb tempókba meg bizonyos kisebb hibákba, de nem érdemes, mert ez a koncert -minden hibájával - gyönyörű volt.)

Közel 96 évet.

Hát ezt nem hiszem el!!! Ilyen is csak nálunk fordulhat elő... Így érthető, a keringőkkel való kavarodás és a teljes szonáta a Gyászinduló helyett. (Feltehetően az is félreértésen alapulhatott, hogy csak az került a nyomtatott műsorba, Barenboim nem szándékozta csak a 3. tételt játszani.) Viszont az valami egészen rendkívüli zsenialitásra vall, ha ezt a programot teljesen készültelenül így eljátszotta. Minden elismerésem! Csodálatos, felejthetetlen este marad...!!!

Szerintem nagyon szép este volt. Némi háttér info a ,,kritikus közönségnek": Barenboim az előadás előtt 15 perccel értesült arról, hogy ezt a műsort kell játszania (az ügynöksége valamit elszúrt B. és a Müpa közötti kommunikációban, mert Barenboim nagyon meglepődött, amikor észrevette a műsortervet), de B. azt mondta, hogy ha a közönség ezt várja, ez van kinyomtatva, Ő természetesen ezt fogja eljátszani. Elmondta, hogy  nem ezekkel készült, így elképzelhető az, hogy az előadás nem volt 100% helyenként. Csak egy szerény kérdés: melyik magyar művész vállalta volna ezt ugyanígy el, ahelyett, hogy botrányt csinált volna?

Minden elismerésem Daniel Barenboimé!

Az előbbi emlékmű a szülővárosában van, míg a kérdéshez egy idézet a NAXOS-tól a közel 95 évet élt nagyszerű művész lemezfelvételeiről:

"Rubinstein’s recording career lasted from 1927 to 1976. He recorded much of his repertoire, including the complete works of Chopin, and many other works more than once, including Beethoven’s piano concertos three times. In 1999 RCA/BMG issued his complete authorised recordings on ninety-four compact discs. From the early years come compelling accounts of Tchaikovsky’s Piano Concerto No. 1 in B flat minor Op. 23 with the London Symphony Orchestra and John Barbirolli made in 1932, and Saint-Saëns’s Piano Concerto No. 2 in G minor Op. 22 with the Orchestre de la Société du Conservatoire and Philippe Gaubert from 1939. The Tchaikovsky is regal and expansive, with drama when needed, but the Saint-Saëns was not issued at the time, perhaps because of a few inaccuracies. It is a wonderfully vibrant and exciting recording of this work, only made available in 1998 by Testament, and then included in the RCA/BMG set. Another highly enjoyable concerto recording is of Beethoven’s Piano Concerto No. 4 in G major Op. 58, a favourite work of Rubinstein. Made in 1947 with the Royal Philharmonic Orchestra and Thomas Beecham it has a buoyancy and character all its own with Rubinstein playing cadenzas by Saint-Saëns.

Rubinstein’s first recording of the complete Chopin mazurkas, made in the late 1930s, has more infectious charm and style than the later recording from the mid-1960s. The 1932 recording of Chopin’s complete scherzos captures Rubinstein before he took himself too seriously, with quicksilver performances caught as if on the wing. Indeed, the 78rpm-era recordings, before editing was possible, are often preferable, as many of the later discs lack a certain spontaneity and sometimes sound as if they were recorded in a vacuum. However, from the LP era comes his greatest recording of Brahms’s Piano Concerto No. 1 in D minor Op. 15 with the Chicago Symphony Orchestra and Fritz Reiner made in 1954. Rubinstein had great stage presence, and although there are few live recordings, a Chopin recital given in Moscow in October 1964 captures the excitement of such an event. When RCA/BMG reissued this they unnecessarily tried to patch a slight memory lapse in the Sonata No. 2 in B flat minor Op. 35. Rubinstein’s series of ten recitals at New York’s Carnegie Hall in 1961 was recorded, and some of the material was issued. Again, we hear Rubinstein where he preferred to be, in the concert hall with an audience, rather than in the recording studio. Here can be found wonderful performances of works by Debussy, Villa-Lobos, Szymanowski and Schumann."

ENNEK a felvételnek nem tudom az időpontját, de Rubinsteinen kívül számos-számtalan zongorista játszotta Chopint, így van szemezgetni való, akár csak a tubuson.

Az ajánlott linről a többi tétel is elérhető természetesen.

A 11 darabos CD-sorozat 1991-es, és a R. által lemezre nem játszott etűdök kivételével az összes zongorára írt művet tartalmazza, de nem tudni egyelőre, melyik mű mikori rögzítés.

A vasárnapi zenekritika helyénvaló volt: valakinek a gyenge játékát nem menti semmilyen korábbi, és főleg más téren kifejtett nagyszerű teljesítménye.

Ez a Rubinstein-kompozíció a Łódź /ejtsd: vúdzs!/-ban lévő Piotrkowska utcán látható:

Én meg láttam elsején Rubinsteint a Mezzo-n egy moszkvai koncertjén. Idősebb volt, mint most Barenboim, de úgy játszott, mint egy harmincéves. Tátva maradt a szám. A b-moll szonátát is játszotta, azt így kell játszani.

Hallottam Barenboimot, Alexet is. Hatalmas vállalkozás volt ez a mai ezzel a nem túl felemelő zenekarral, de el is fáradt a végére. Szerintem a két koncertet nem lenne szabad és ildomos összehasonlítani, különösen nem úgy hogy bárkit megsértsünk vele. De azért Barenboim minden öregekori maszatolással, botlással és görccsel együtt a világ nagy muzsikusa. A Muzsikáló Délutánban hallottam másnap egy kritika-szerű beszámolót. Azzal értettem egyet.

Bocsánat, kicsit ömlesztett lett.

19:35, Hétfő (március 1.), DUNA Televízió Fryderyk Chopin Bicentenáriumi hangverseny1810-2010 magyar koncertfilm, 146 perc, 2010 rendező: Kecskés G. László A Müpa közönsége e nemzetközi együttműködéssel létrejövő hangversenyen találkozhat Lengyelország egyik legnevesebb zenei együttesével, a Bydgoszczi Filharmonia Pomorska Szimfonikus Zenekarával. Az est szólistája Szilasi Alex zongoraművész, akihez 2005 óta Chopin összes művének bemutatása kötődik hangversenyciklus, valamint CD- és kottakiadás formájában egyaránt. Szilasi Alex a Pleyel-zongorák újrafelfedezésén keresztül új megvilágításba helyezi a chopini életmű számos előadói és zeneszerzői vonatkozását. A művész több éves kutatómunkáját a francia Pleyel manufaktúra azzal a gesztussal honorálja, hogy legújabb P-280-as modelljét az ünnepi koncertek alkalmából rendelkezésére bocsátja. Közreműködik: Szilasi Alex és a Bydgoszczi Filharmonia Pomorska Szimfonikus Zenekara Schubert-Liszt: C-dúr ("Wanderer") fantázia, op. 15 Műsor: Chopin: Andante spianato et Grande Polonaise brillante, op. 22 Chopin: Változatok Mozart: Don Giovanni "La ci darem la mano" c. áriájának témájára Chopin: II. (f-moll) zongoraverseny, op. 21 Vezényel: Tadeusz Wojciechowski.

Ma van a 200.!