Előzmények

Érdekes ez a technikai kérdés. Én - bár nem járok kottával hangversenyre - elég érzékeny szoktam lenni a maszatolásokra és durvább félreütésekre, különösen az olyan daraboknál, amelyeket kismilliószór hallottam már, és benne van a fülemben-agyamban. Nekem nem tűnt fel dusrva technikai hiba Barenboim játékában. Nem tudom, mit követelnek meg ma egy harmadéves konzistól, de ha egy Barenboim-kvalitású játék kevésnek bizonyul, akkor csak csodálkozni lehet, hogy miért nem hemzsegnek manapság nálunk a "szuperzongoristák". (Vagy talán éppen ezért nem???)

Érdemes megnézni-meghallgatni, azt a filmet, ahol Cortot okítja mesterkurzusán a fiatal zongoristákat. Az ifjak mind "tökéletesen" lejátsszák a kottában írt hangokat, és mégis igencsak szerény színvonalú előadások kerekednek ki belőlük. Azután odaül Cortot a zongorához... Többet üt félre, mint bármely hallgató, de amit bemutat az maga a csoda! Nem véletlenül mondta Brendel bácsi, hogy Cortot-nak egy melléütése többet ér, mint sok zongoristának a legtöbb eltalált hangja...

Kedves pigor!

Nem voltam ott a koncerten, mert akkor lett volna saját véleményem arról, ahogy az előbbiekben csak a hozzászólásokról /40, 41/ és Mácsai kritikájáról volt. Rubinsteint is csak azért idéztem meg, mert solaris szóba hozta.

Az ÚZÚ-ból idézek, ha nem is mindig szó szerint: az A-kategóriás presztizsű és gázsijú művésznek megfelelő ritka érdeklődésről és tapsról a hgv. elején..., az ismert Schumann-mondásról a "virágba rejtett ágyúkról", és a Chopin-megszólaltatás mindenkori nehézségeiről.

kalauzlány /talán mint résztvevő/ öregkori maszatolásról, botlásról és görcsről írt, és az utána következő dícsérete sem a koncertélményből fakadt, hanem a pozitív előítélet diktálta. Erre reagáltam.

Mácsai az "ágyúkat", Chopin ágyúit kissé rozsdásnak érezte, mondván: "ezzel a technikai teljesítménnyel egy harmadéves konzis is bajba kerülne a félévi vizsgán", mert "nem lehet mindig a leesés határán lebegni a trapézon".

A technikai problémák okaként a sok másirányú elfoglaltságot említette, feltételezve a kevesebb gyakorlást stb.

Ezekben a kijelentésekben tartottam helyénvalónak a kritikát, és utána átváltottam kalauzlány említett előítéletére.

Mácsai véleményét elfogadtam Barenboim játékának ezen oldaláról, és azt helyeseltem, hogy azt bátran ki is merte mondani. Az interpretáció másik oldalát maximálisan dícsérte: a rozsdás ágyúk mellett a "virágok ezer színben pompáztak",... nagyon szép,...eddig még nem hallott belső szólamok,...felejthetetlen volt,...- Fischer Annie-hoz hasonlítva.

Vagyis már minden kritikán felüli volt a játék, amikor már régen nem törödött a technikai problémákkal.

Ilyen egy kritika: hideg is, meleg is, és bennem mint rádióhallgatóban csak az a része késztetett hozzászólásra, ami a harmadéves konzissal volt kapcsolatban, a technikai gyengeség a műsor elején. Ennek ellensúlyozását helytelenítettem a "világ nagy muzsika" kitétellel, amit önmagában persze elfogadok, magam sem mondhatok mást.

Annyiban igazad van, hogy az általam leírt "gyenge játék" így az egészre vonatkozott, holott - visszahallgatva a Hangtárból - csak az említettekkel volt kapcsolatos.

Azért kell tehát koncertre járni, hogy saját élményünk legyen, de mindenhova nem jut el az ember. A MÜPA-beli ünnepi hangversenyt viszont a tv-n láthattuk-hallhattuk, és néhány szóban értékeltem is a nem-zenekritikusi megjegyzésemmel.

Most már érted? És örülök, hogy a koncert - minden hi-bájával - gyönyörű volt a számodra az előadó nagyszerű játékának köszönhetően. Ha ott lettem volna, bizonyára én is úgy láttam volna, hiszen az idézett technikai hibákat talán észre sem veszem.

:-)

Kedves mindegy!

Nem hiszem, hogy sokan vitatnák, Rubinstein nagyobb játékos volt, mint Barenboim, Chopinben meg az egyik etalon. A kép is nagyon jó.

Ezt viszont nem értem:

"A vasárnapi zenekritika helyénvaló volt: valakinek a gyenge játékát nem menti semmilyen korábbi, és főleg más téren kifejtett nagyszerű teljesítménye."

Te ott voltál a koncerten, és neked is ez a véleményed? Mert, ha nem hallottad a koncertet, akkor nincs alapod ilyen kijelentést tenni. Ha meg hallottad az előadást, akkor csodálkozom, mert - mint többen megerősítették véleményem - Barenboim nagyszerűen játszott (persze bele lehet kötni az óvatosabb tempókba meg bizonyos kisebb hibákba, de nem érdemes, mert ez a koncert -minden hibájával - gyönyörű volt.)

ENNEK a felvételnek nem tudom az időpontját, de Rubinsteinen kívül számos-számtalan zongorista játszotta Chopint, így van szemezgetni való, akár csak a tubuson.

Az ajánlott linről a többi tétel is elérhető természetesen.

A 11 darabos CD-sorozat 1991-es, és a R. által lemezre nem játszott etűdök kivételével az összes zongorára írt művet tartalmazza, de nem tudni egyelőre, melyik mű mikori rögzítés.

A vasárnapi zenekritika helyénvaló volt: valakinek a gyenge játékát nem menti semmilyen korábbi, és főleg más téren kifejtett nagyszerű teljesítménye.

Ez a Rubinstein-kompozíció a Łódź /ejtsd: vúdzs!/-ban lévő Piotrkowska utcán látható:

Én meg láttam elsején Rubinsteint a Mezzo-n egy moszkvai koncertjén. Idősebb volt, mint most Barenboim, de úgy játszott, mint egy harmincéves. Tátva maradt a szám. A b-moll szonátát is játszotta, azt így kell játszani.