Kovács milyen volt?

Kedves Kertitörpe, a repertoár bővítése jelenthetné, hogy időben korábbi műveket adnak elő. Jó művek tömege ismeretlen a hazai közönség előtt a XIX. századtól időben visszafelé. Mintha az utóbbi két századból állna a zeneirodalom. Ha Kovacevich ittlétét, fellépését kihasználva egy igényes művet vettek volna elő, egy egységesen magas színvonalú műsort produkálhattak volna. Lehet, hogy szégyellnem kellene, Zemlinskyt kifejezetten unalmasnak találtam.

Kedves Bohumil! 

Kortárs zene címén ennél sokkal élvezhetetlenebb rémségek mennek. A repertoárt érdemes bővíteni, amelybe horribile dictu még ez a darab is belefér.  (Csak azt tudnám, miért vigyorgott tegnap este közben a 2. hegedű-/brácsaszólam.  Viszont az ihletők közül Rahmanyinovot ki kell vennem, ui. A holtak szigete évekkel később íródott. Mahlerre  Zemlinsky durci volt,  ui. a szépséges Alma Gustavot választotta  , nem pedig Alexandert.  Így érthető, hogy tőle nem kölcsönzött a kompozícióhoz.

"zárja ki"

Kedves Kertitörpe, Zemlinsky műve tehát nem egyszerűen az apjára ütött, hanem szerátültetések és plasztikai műtétek sorával marad csak életben, hogy már nem is önmaga. Irgalmas társadalom, amelyik puszta részvétből nem zárni ki a hangversenytermekből.:))

Kedves Bohumil! No, akkor neked is tetszett Kovachevich játéka! Nem bántam meg, amiért elmentem, de nem is ezért írok, hanem a Zemlinsky-darab miatt. Rosszabbra (=unalmasabb) számítottam, de kellemesen csalódtam, hiszen mindvégig azt figyeltem, éppen ki "segít" a szerzőnek a komponálásban kb. úgy, mint Shepard bácsi Róbert Gidának a rajzolásban. Szerintem:  Szergej (Rahmanyinov), Ricsi 1 és 2, Feri (Liszt), Arnold bácsik minimum. Jaj, Pjotr bácsit (az V. szimfónia jellegzetes keringőfordulata) csaknem kifelejtettem.

Nemkülönben. Ha valami szomorúság van bennem, az nem kizárólag Pinnocknak szól.   

A Tavaszi Fesztivál három előadását hallgattam meg: az Akademie für Alte Musik-ot, Hans Grafot Kovacevichcsel és Pinnockot. 



Az Akademie für Alte Musik műsora egyik felében, egy Rebel-művel valódi zenei csemegével szolgált - méltó volt a zenekarhoz és igazi Fesztivál-esemény volt. Vivaldi Négy évszaka mint műválasztás ehhez képest kommersz ötlet. 



Pinnock az ugyancsak kiváló brémai muzsikusok élén előállt egy meglehetősen ismeretlen, nem maga hangszerelte Liszt-művel, mint a cikkben is áll. Mellette Haydn közismert Londoni szimfóniája már korántsem volt átütő ötlet. Mozart B-dúr zongoraversenye a Mozart-év lecsengése, ismert mű, és az utóbbi időben sokat játszott. Majd a Kodály-év nyitányában a Galántai táncok, amit a magyar közönség szeret és ismer, és rengeteget hall. Pinnock a műsorában láthatóan Liszttel és Kodállyal kedves gesztust tett a hazai közönségnek, bár ezek a gesztusok, a "gesztuselőadások" - valljuk be - csak szegényebbé teszik azt a repertoárt, amivel a hazai közönség találkozik. 



Graf a Fesztiválzenekarra előadta Zemlinsky A kis hableányát. E kései, sőt megkésett romantikus darab hangzásában egészen időszerűtlen Kodályhoz, például a héten hallott Galántai táncokhoz képest. Ha valahol, hát itt hatványozottan igaz Cleo véleménye, aki a francia forradalom utáni romantikában egy boldog korszak leáldozását látta, amelyik már nem a zeneileg művelt arisztokrácia kifinomult ízlésének kiszolgálásában találta meg a célját, hanem a sokkal kevésbé igényes polgárság "dallamigényében". Pedig itt van Kovachevich is, lélegzetelállítóan játssza Beethoven V. zongoraversenyét. 



Három kiváló zenekar, két nagyszerű  zongoraszólista felvonulásából, műsorából csak egy Rebel-mű és egy mástól hangszerelt Liszt-mű a nyereség. Ha ehhez hozzáadom, hogy idén nem volt már barokk operabemutató sem, és belelapozok a ma véget érő fesztivál programfüzetébe, akkor nem spórolhatom meg azt a talán szubjektív érzést, hogy a műsorokban egy fesztiválhoz illő meglepetések sorát hiába keressük - pedig hírességek sora vonult föl. Mentséget nem találok, mert ez még csak nem is pénzkérdés.

Csak egyetértésemet tudom kifejezni!