Ezt nem lehetett egyszerű,de gondoltam,hogy a mi shílánk aktív volt ebben is..

ivan, legyen neked... :)

"Primitív már a bölcsőben sem volt." Nem valószínű!
Keresztrejtvényben épp most "találkoztam" vele! :O)

Bocs a belekottyanásért: Steff szerint nyilván nem. Szerintem sem: Gesualdo végletesen raffinált zeneszerzőből vált betegesen és zseniálisan szenvedővé. Primitív már a bölcsőben sem volt.

Steff! Akkor szerinted jelen esetben Gesualdo zenéje primitív? (Bocsi, ha hülyeségeket kérdezek, de a 7végét a céggel töltöttem egy "csapatépítő tréningen. Namármost! Itt nem épülünk, hanem züllünk! Nem fog még az agyam. Ki is vettem a hétfőt szabadnapnak!) :)

Kedves Zsölény, köszönöm szépen!

Kedves Didó, ha a neved onnan származik, ahonnan gondolom, én szívesen megvígasztallak!:)
A kitűnő Oliver Sacks egy fejezetet szentel neki "The man who mistake his wife for a hat" című kitűnő könyvében (magyarul sajnos nem jelent meg).
Hildegard 1098-ban született, tehát cirka egyidős a keresztes háborúkkal. A kor váratlan és mély spiritualizmusának szülötte, sokgyermekes család kimagasló tehetsége. Életét egyházi szolgálatnak rendelte, apátnő volt, kiterjedt levelezést folytatott a kor szellemi vezéralakjaival, és ami minket a legjobban érdekel: nagy mennyiségű kompozíciója maradt fenn. Ezeken kívül teológiai írásai és látomásos rajzai is fennmaradtak szép számban.

A Hildegardot és Monteverdit egy kalap alá soroló "régi zene" elnevezést ugyanúgy vetem el, mint az 1900-tól számított "modern zenét".

Kedves Zsölény, nagyon szégyenlem, de most hallottam először életemben Hildegard von Bingenről. Pedig nagyon-nagyon szeretem a régizenét (Gesualdot is), sokat hallgatom, és egy kicsit ismerem is talán. De Hildegard teljesen új nekem, és amiket írtál róla, nagyon kíváncsivá tettek, és persze a zenéje is érdekel. Szóval azt szeretném kérni tőled, ha lehet, ha a topic engedi, hogy mesélj még róla! Köszönöm!

Shíla, félreértettél. Én a primitív popzenére gondoltam.

Hildegardunkkal éppen az a helyzet, mint a liberalizmussal. Éles határvonal húzódik a hívei és ellenfelei között, csakhogy... Csakhogy ez a határvonal nemhogy családokon belül, de EGYÉNENKÉNT odabent húzódik, egyszer-másszor a hívei vagyunk, máskor meg elvetjük riadtan.
Hildegard annyiban is érdekes személyiség volt, hogy a látomásos migraine egy jól diagnosztizálható esete volt, szakkönyvek foglalkoznak kínzó betegségével.

Még az a szerencse, hogy virul! Igaz nem sokan kedvelik! Vagy inkább nem így mondom! Nem sokan ismerik! Pedig ... ;O)

A pattintottkő-korszak zenéje napjainkban is él és virul, csak máshogy hívják.

Gesualdo zenéjét én is szeretem, sőt Hildegard von Bingenét is. Szerintem egyáltalán nem kőkori. (Egyébként pedig: baj lenne, ha az lenne?) Fantasztikusan színes ember volt, aki sok egyéb dolga mellett gyönyörű zenéket írt.

Gesualdo azért nagyon messze van Hidegard (von Bingen) pattintásaitól. Az életvidám, érett reneszánsz zeneművészeihez hasonlóan életművének központjában a szenvedés állt, leginkább a férfiúi szenvedés. Szövegei szívfacsarók, hátborzongatók.
Venosa hercege volt, fiatal és gyönyörű felesége Nápolyban beleszeretett a kor híres dandy-jébe, ami azon a ponton vált kínossá, amikor hirtelen erkölcsössé vált a dandy kiaszott nagybátyjának közeledési kísérletére. A nagybácsi besúgta az unokaöccsöt Carlónak, aki hajnali vadászatot mímelve távozott otthonról, miután a feleség hálószobájának zárját lecseréltette. Hazatérve, amikor az ifjú párt egymás karjaiban találta, korabeli leírás szerint a nőt kardjával a hasán, a férfit "még kellemetlenebb" helyen illette, majd a holttesteket közszemlére tette kapuja előtt, kis cédulán feltüntetve a halálozási okot. Az esetről "beszámolt" a hatóságoknak, majd mint ki jól végezte dolgát, birtokaira vonult vissza. De ne legyünk igazságtalanok: innentől összetört ember volt, szenvedése átélt és felfokozott.

Régi zenének szerintem elég régi! :) Igaz, ehhez a zeneszerzőhöz és muzsikájához nem egyszerű lelki állapot szükségleltetik! Én nagyon kedvelem, de csak módjával! Egy templomi temetésen hallottam elöször az említett zeneszerző "dallamait"! Na akkor és ott, abban az "állapotban" könnyfakasztó volt! Kedves ismerősöm meg is jegyezte, hogy "tudtam, hogy fog tetszeni az efféle zene"! Mondjuk ez elég hülyén jött ki! Pont egy temetésen ... No, de visszakanyarodva a témához! Egyházi zenéje gyönyörű és lenyűgöző! Vallásos énekei pedig ... Pl. az Illumina faciem tuam egy nagykedvencem! Akár csak a Complet Sacred Music-ja CD-n! Kedveli esetleg rajtam kívül valaki? Csak azért, mert lassan már néha azon kapom magam, hogy a "pattintott kőkorszak" zenéjéig fogok egyszer eljutni! :) (UngaBunga!!!) :O)