Ez a lemezpár tényleg nagyon tüneményes, és most több helyen is elérhető akciósan!

Egyik kedvenc lemezem:







Több együttessel (AAM - Hogwood, New London Consort - Pickett, The Bach Ensemble - Rifkin) színes, "átfogó" válogatást ad Vivaldi legszebb (és ismertebb) concertóiból. 

A G-dúr két mandolinos verseny, C-dúr trombitaverseny,  a "Nagy Mogul" hegedűverseny, "Alla Rustica", C-dúr piccoloverseny, g-moll fuvolaverseny "La Notte" stb.

Nagyon ajánlott!

Bár úgy látom, kicsit visszaesett a téma iránti lelkesedés, szeretnék egy kérdést feltenni a [2] ürügyén Shílának. Melyik ez a két mű, mondjuk a Ryom-katalógusban?



   G-dúr csembalóverseny

   "La Notte" (G-dúr versenymű)



Továbbá, ha NZS megtisztelne egy privát e-mail-lel (az én címem nyilvánois), hasonlóban válaszolnék rá. Köszönöm.

Nagyon szeretem még az 507-es (C-dúr) és 511-es (D-dúr) hegedű-kettősversenyeket. Kéne mondjuk szereznem belőlük egy másik felvétel, mivel csak a Kennedy+Strabrawa+BPO kombóval van meg, és ezek az előadások amellett, hogy elég jók szerintem, azért nem mindig teljesen kottahűek...



Ha esetleg tudja valaki ki vette fel még ezeket...

Nagyon bírom az 566-ost (2 hegedű, 2 furulya, 2 oboa, fagott, vonósok). Megvan King/Hyperion, Biondi/Virgin és Zefiro/Opus111 változatban. Az utolsó tétel miatt a Kingé a kedvencem: ott pattogósabb; a másik kettő együttes lassabb tempóban játssza, nekem kissé álmatagnak hat.

:)

jójó, némi nosztalgia is vegyül ebbe az értékelésbe. Első Vivaldi élmény, még bakelitről... nem pótólja semmi.

Tomás!

Nem szégyen, csak kellemetlen, ha valakinek nincs ízlése...



Komolyra fordítva a szót, nem rosszak a Rolláék, de azért nem venném őket etalonnak (pláne, hogy az olaszoknak azért kicsit nagyobb az érzékük Vivaldihoz...).

Be kell valljam , nekem a L'Estro-ból is és az Il cimento-ból is ...  Rolla Jánosék felvétele az etalon. (Ismerek még egy párat - többek közt a Biondi-félét), de nekem EZ Vivaldi. Ugye nem olyan ciki?

Azt hiszem, eljutottunk az ízlések különbözőségének megjelenési pillanatához. Nekem is középiskolás korom emléke néhány I Musici-felvétel, de számomra most is az övék a legelfogadhatóbb koncepció, (talán nem is az övék, hanem Vittorio Negrié, aki a drezdaiakkal és Bruno Giurannával egy zseniális viola d'amore-sorozatot is készített). Én nem fogadom el a ma oly gyakran hallható észveszejtő tempókat és a dallamokat széttördelő "korhűen barokkos" cifrázásokat! Szerintem ebben Negrinek teljesen igaza volt, és ezért tartom etalonnak azt a pár felvételt. Vivaldi műveinek felvételeit én több, mint 40 éve gyűjtöm, jelenleg több, mint 450 művének van meg a felvétele (duplikátok tömegével). Amit lehet, mindent meghallgatok, de fenti véleményem még nem ingott meg.

Életében az alábbiak jelentek meg. (A többi "resztli"?)



Op.1, 12 sonatas for 2 vn. and basso continuo (1705)

Op.2, 12 sonatas for vn. and basso continuo (1709)

Op.3, L'estro armonico (Harmonic inspiration), 12 concs. for various combinations (4 vn., 4 vn. and vc., etc.) (1711)

Op.4, La stravaganza (The extraordinary), 12 vn. concs. (c.1714)

Op.5 (2nd part of Op.2), 4 sonatas for vn. and 2 sonatas for 2 vn. and basso continuo (1716)

Op.6, 6 vn. concs. (1716-21)

Op.7, 2 ob. concs. and 10 vn. concs. (1716-21)

Op.8, Il cimento dell’ armonia e dell’ inventione (The Contest between Harmony and Invention), 12 vn. concs., the first 4, in E, G minor, F, and F minor being known as The Four Seasons (Le quattro stagioni) (1725)

Op.9, La cetra (The lyre), 11 vn. concs. and 1 for 2 vn. (1727)

Op.10, 6 fl. concs. (c.1728)

Op.11, 5 vn. concs., 1 ob. conc. (1729)

Op.12, 5 vn. concs. and 1 without solo (1729)

Op.13, Il pastor fido (The Faithful Shepherd), 6 sonatas for musette, viella, recorder, ob. or vn., and basso continuo (1737, doubtful authenticity).

Kedves Tefilev!



Alapfelvételeknek tartottam középiskolás korom táján, de a koncepciót nehéz elfogadni (Vivaldi-versenyművek az opusszámmal ellátott művek bemutatásával).

A [48]-as hozzászólásban beraktam a képét az Alessandrini-féle "Mária-vecsernyének" -csodálatos felvétel, mindig, mindenkinek.



http://www.fidelio.hu/forumtema.asp?id=2171

[33]



Osztom pigor véleményét, viszont én azért nagy szeretettel hallgatom őket, ugyanis lakozik bennük egy nagy adag, belülről fakadó spontán erő.

[33]

Felix Ayo zseniális hegedűs volt, de az I Musici-s felvételeket már nem tudom olyan élvezettel hallgatni, mint régen (ezért nem is hallgatom őket...): kicsit (nagyon?) porosak.



Viszont van egy ETERNA-s Ayo felvétel a Drezdaiakkal (4 évszak), az zseniális, CD-n viszont nem láttam, nekem is LPn van meg.

Bocsánat, hogy azért az Op. 3-t is felemlegetem ifjú koromból... Mario Rossi, Vienna State Opera Chamber Orch., Qualiton LPX 1095-97, 3 LP, mindre rányomva: 60 frt... Honnan volt nekem akkor 3x 60 forintom?! De jó, hogy van ez a topic, mindjárt fel is teszem! Fényes és szép az emlék!

Itt a Kovács Dénesék felvétele hanglemezen, 1967-ből. Dupla lemez volt, mind a 12 szonáta rajta van (Qualiton LPX 11387-11388). Ha valahol rábukkantok antikváriumban, szóljatok!

Mi a véleményetek az I Musici felvételeiről, amelyek a 60-as években készültek, amikor még Felix Ayo is tagja volt az együttesnek (op4,8,9 stb)?

A viola d'amore-versenyekből a BársonyLászló+Rolla+LisztFKamzkr se kutya. Az még nekem LP-n van meg.

Szóval, ami a képen van, az van meg.

Ez tizenkét hegedű-szonáta, van olyan változat, ahol hegedű-csembaló, és van hegedű-csembaló-theorba. nekem ez van, meg a hungarotonos (white label) KovácsDénes-SebestyénJános-FrankMária-féle (hegedű-csembaló-cselló), igaz itt csak nyolc szonáta van a 12ből, de nagyon jó felvétel. Van még két ócsócédé, az egyik azért hallgathatatlan, mert levágták a sávok végét, a másik meg azért, mert van egy másodpercnyi szünet (hiány) az egyik tétel közepén, nagyon felhúztam magam miatta, dehát ilyent nem dob ki az ember.