BAROSS GÁBOR EMLÉKÉRE

"Kedves Barátaim!"

Fáj, még mindig nagyon fáj.Sokáig fog is.De immár visszavonhatatlan tény, hogy Gábort február 6-án a Farkasréti temető művészparcellájában végső nyughelyére kísértük.Még az Égiek is úgy akarták, hogy ez a szomorú elköszönés a lényéhez illő legyen:hiába jártunk javában a télben, tavaszi idő volt aznap.Még a nap is ragyogott, egészen a sírba tételig.Akkor pedig ez a csodás, életet adó égitest is elbújt a felhők mögé.Gyászolt.Téged pedig végérvényesen befogadott az Anyaföld.

Tulajdonképpen az erejed teljében történt, minket megdöbbentő, váratlan távozásod is kegy volt.Hiszen egy kerek, nagyszerű életművet hagytál ránk örökül.Megkoronáztad a novemberi, jubileumi, csodálatos ünnepséggel, majd a karácsonyi koncerttel.És nem láttunk elesetten, magatehetetlenül, kiszolgáltatva, hosszú ápolásra szorulva.Bármennyire hiányzol is nekünk, a jó Isten szeretett.Mint ahogy mi is Téged.

Az sem volt valahol véletlen,hogy mindkét Atya,aki a szertartást végezte Farkasréten és aki az emlékmisét tartotta az Egyetemi Templomban,egyaránt ugyanazt a példázatot tartotta Hozzád méltónak:a magvetést.(Máté evangéliuma 12.13.)"Hasonlatos a mennyek országa az emberhez, a ki az ő földjébe jó magot vetett."

Gábor jó magot vetett.Már földi életében is dús kalászok nevelkedtek belőle.És azok a magok eztán is szárba fognak szökellni.A Kórus megmarad.Ugyan nem Gábor fogja vezényelni,de szellemisége az övé lesz.Hiszen az a páratlan munka,amit Gábor 6 évtizeden keresztül a magyar kultúra oltárának szentelt,tovább fogja teremni Hozzá méltó gyümölcsét.

Mi jól tudjuk,kit és mit veszítettünk.Remélem,talán már a Mennyek Országában is tudják,hogy kit és mit nyertek.Az angyalok kórusának és zenekarának ezután csodálatos karnagya lesz.

Ami nekünk marad,az a szeretet.Ahogy Pál apostol írta a korinthusiakhoz intézett levelében:"a szeretet soha el nem fogy."A miénk nem fog.

Drága Gábor!Néha azért tekints ránk mosolygós arcoddal a felhők mögül,de azt sem bánjuk,ha olykor-olykor"beintesz"nekünk!

Nyugodjál békében!

Szeretettel egy régi kórustagod:Barsi Hajna

Ez nagyon szép bejegyzés, Hajna, legalább mi is megérthetjük, kit veszitettetek, veszitettünk.

Így igaz! Sokan nem tudjuk azóta sem feldolgozni a szomorú tényt. Gábor olyan egyéniség volt, akit sem pótolni, sem feledni nem lehet soha! Kevesen szolgálták rajta kívül 6 évtizeden keresztül olyan alázattal és legjobb tudásuk szerint a magyar kultúrát, szerezve annak számos elismerést. Márpedig mai válságos világunkban csakis a kultúra az, amit letehetünk a roskadozó közös asztalra, amivel kiléphetünk a globális sivárságból. Gábor egész életében megszállott követe volt a kultúrának és rendkívül sokat tett érte.

13 esztendőt tölthettem (1976 és 1989 között) a kórusban, Gábor szangvinikus, de mindig derűs és elkötelezett irányításával. Rendkívüli élményekben lehetett részem zeneileg, szellemileg, lelkileg egyaránt, ráadásul a vasfüggöny mögül is kiléphettem. Annyi élményt és lelki töltést szerezhettem ebben a remek közösségben, ami feledhetetlen! Mint az a mondása is:"az énekléshez két dolog kell:hideg fej és forró szív."Milyen igaza volt!

Pályafutásának nagyon szép összegzése volt a kórus 60. éves, jubileumi ünnepsége novemberben. Több száz régi és új kórustag kovácsolódott össze újra a pár órára. És megvoltak az elképzelések és a tervek. Gábor maga volt a vidámság, az életerő és a tenni akarás. Nagyon sokat köszönhetünk neki és nagyon fog hiányozni!

Drága Gábor! A jó Isten nyugosztaljon és adjon Neked örök békességet! Nekünk pedig megnyugvást.

Sok kórustag nevében: Barsi Hajna

Sokunk tanulmányainak, örömének-bánatának, sikereinek és kudarcainak évtized(ek)ig volt  - vagy évtizedek óta - tanúja, részese. Az én életem több mint  hét évig elképzelhetetlen lett volna nélküle. Óriási élmény volt már a heti két próba is anno a Ludovikán ... Hihetetlen volt a hite bennünk (is); az akarata, az ereje és karizmája, mellyel 100-120-130 embert összefogott, irányított, a szó legnemesebb értelmében: dirigált. Istenem: együtt  beénekelni, szólampróbázni, összpróbázni, örömzenélni; együtt utazni  a szélrózsa minden irányába... Gábor... hihetetlen, felfoghatatlan, hogy meghalt.  Mi lesz velünk - nélküle? 

www.latomus.eoldal.hu/cikkek/blogfeleseg/47_Elhunyt_Baross_Gabor_karnagy 

Nyugodjon békében.

Hiányozni fog a fiatalok nevelésében.