- közeledésü(n)kről.

Egy időben sokat gondolkodtam a magyarok mentalitásáról, zenéhez való közelédésü(n). Állandó elégedetlenség, panasz, kisebbségi komplexus és így tovább. Szerintem a magyar zenei élet sosem volt olyan szinten, mint egy osztrák, német, francia vagy olasz és kár állandóan ezzel foglalkozni, mert nem fog megváltozni a történelem. Ha csak azt vesszük figyelembe, Magyarországot milyen hatások érték történelme során, leginkább hogy milyen országok veszik körül földrajzilag, milyen befolyás éri, sosem lesz olyan mint a fent említett népek bármelyik országa sem kultúrálisan. Ez a szörnyű igazság. Azt hozzáteszem, hogy szerintem és nem kötekedésképpen írtam.

kedves kékkebel és gabodick. bár rendkívűl késve de most vettem észre csak eme nemes hozzászólásokat. ímé a válaszok: Hámori Szabolcs lett anno beteg és a megkérdezett mintegy 25 basszus közül egy se tudta volna úgy vállalni a rövid idő miatt (1 héttel a koncert előtt lett beteg Hámori Szabolcs) hogy az megfelelő művészi színvonalon tudtuk volna prezentálni. mint az előttetek gondolom nem titok, igen nehéz darabok a Schumann kvartettek, mind együtténeklés, mind egyéni szemszögből. 5 12 oldalas kvartett, 3 szóló, 6 duett megtanulását senkitől nem várhattam el 6 nap alatt. tömeges kór csak egy pusztít Magyarországon: a jóhiszeműség az agyakban és művésztársakban. aki csak az egyik koncerten is ott volt, az nem írt volna olyat, hogy érdeklődés hiánya. megnyugtatásotokra mondom, hogy szeptemberben meg lesz tartva a koncert, úgyhogy már mehettek is jegyet vásárolni.

elnézést, hogy megzavartam a fórumozók köreit, de legalább ha egy kezdeményezés van arra, hogy Magyarországon valahogy megszülessen, helyére kerüljön a dalkoncert kultúra, legalább ahoz máshogy kéne állni. ez független személyemtől, mert nem nekem lesz jó ezáltal, hanem a koncert élet tudna színesedni, gazdagodni. ha van egy azaz egy darab ilyenirányú sziszifoszi munka, akkor szerintem ezt minden erőnkkel támogatni kéne, mert az alább mutatott gyöpös gondolkodás miatt nincs jelen Magyarországon a Schubert-Schumann-Brahms-Liszt-Haydn-Mozart-Beethoven-Mendelssohn-Grieg-Debussy-Fauré-Ravel-Musszorgszkij-Ives (és még sorolhatnám) életművek majd' fele. de amennyiben inkább azt nézzük, hogy "ki adja elő kivel és miért nem én?", akkor csak az ember hátradől, mélyet szippant a levegőbe és azt morogja magában: na, ismét itthon vagyok.

Valóban nehéz elhinni, hogy az egész koncert el kell maradjon betegség miatt... netán tömeges kór pusztít köztük? Vagy nincs ki beugorjon?

Talán inkább az érdeklődés hiánya...nem lehet?

hahaha