Sötét idők
A kínai közelmúlt egy még mindig elhallgatott időszakáról, az 1959 és 1961 közti éhínségről huszonévesek készítettek megrázó előadást. KRITIKA
Ha továbblép Shop oldalunkra, folytathatja a vásárlást.
A mégsem gomb megnyomására rendelési szándékát töröljük.
A kínai közelmúlt egy még mindig elhallgatott időszakáról, az 1959 és 1961 közti éhínségről huszonévesek készítettek megrázó előadást. KRITIKA
A Kossuth-díjas művésztől a családja, balettművészek, énekesek, színészek búcsúztak az Opera előcsarnokában és a Farkasréti temetőben.FOTÓRIPORTTAL
A fiatal New York-i jazz-generáció kiemelkedő bőgőse Oláh Tzumo Árpáddal és Csízi Lászlóval lép fel.
Az Operaház idei évadában még négy alkalommal tűzik műsorra a Toscát. A darabról Köteles Géza korrepetitor-karmesterrel beszélgettünk. INTERJÚ
Hamarosan elkezdődik a Végh Sándor Nemzetközi Vonósnégyes Verseny. Az előzsűri munkájáról kérdeztük a Bartók Vonósnégyes primáriusát. INTERJÚ
Az MNG és a Szépművészeti Múzeum a tervek szerint hamarosan összeolvad - utánanéztünk, mi a helyzet a július elsejére ígért lépéssel.
Az idén 70. születésnapját ünneplő Medveczky Ádám és Simon Erika írónő beszélgetéséből a Kairosz Kiadó jelentetett meg könyvet.
A Fidelio Média Kft. és kiadványai a Libri Csoport új médiacége, a Zsoldos Dávid által vezetett Libri Média részeként működnek tovább.
Tavaly nyáron tették fel a mezzón leadott egy évvel korábbi koncert felvételét Savallékkal, ha még valaki nem hallotta volna!
M. Figueras még élt...
Köszi az infót.
Az nem olyan egyszerű, hogy egy linket adjak...... Ahhoz kellene egy ún. letöltési pont, mert ezek zárt adatbázisok. Ezek számos könyvtárban vannak, pl. az Ötpacsirta utcában. Nekünk is volt,de mivel fizetősek, így megszüntették. Néhány műszaki könyvtári adatbázis elérhetősége maradt csak. De ha jól kulcsszavazol, akkor időnként a Google is "bejut", legalábbis láttam már rá páldát. Ezen én is meglepődtem.
Illetve: europeanlibrary. Ez korlátozottan nyílt, valamibe beenged, valamibe nem.
Én nem nagyon használom a netet, mert kevés időm van előtte ülni, jelenleg még a felhalmozott régi papíralapú jegyzeteimből élek...
Az nem olyan egyszerű, hogy egy linket adjak...... Ahhoz kellene egy ún. letöltési pont, mert ezek zárt adatbázisok. Ezek számos könyvtárban vannak, pl. az Ötpacsirta utcában. Nekünk is volt,de mivel fizetősek, így megszüntették. Néhány műszaki könyvtári adatbázis elérhetősége maradt csak. De ha jól kulcsszavazol, akkor időnként a Google is "bejut", legalábbis láttam már rá páldát. Ezen én is meglepődtem.
Illetve: europeanlibrary. Ez korlátozottan nyílt, valamibe beenged, valamibe nem.
Én nem nagyon használom a netet, mert kevés időm van előtte ülni, jelenleg még a felhalmozott régi papíralapú jegyzeteimből élek...
?
Meg tudod adni a linket?
Igen, azt hiszem az elégtelen kommunikáció valóban elég problémás.
Igen, van. Azt hiszem: "E-formában" le is tölthető a Pázsmánytól.
Magyarországon komoly baj a kommunikáció. Sok minden van, csak nem tudunk róla. Az eredeti kézirat egyébként nem a Széchenyiben, hanem a MTA kézirattárában van.
És vajon ennek az Il Transilvanico c. kötetnek van magyar kritikai kiadása? és fakszimile-kiadása? Vagy a Harmonia caelestisnek?
Ausztriában pl. már Biber, vagy Muffat majd összes művének van. Schmelzert és Fuxot még egy kissé hanyagolják (miként Draghit, vagy Bertalit is - nemhiába, a Habsburg udvarral szemben a mai Köztársaságnak is vannak ellenérzései), de már az is alakul.
Tomás, én azért árnyaltabban látom a dolgot!
Ha csak G. Dirutát nézzük, aki Merulo legkedvesebb tanítványa volt (Merulo nagyon büszke volt rá) (fiatal korában a velencei Frari, és Trento orgonistája). Kiadott egy nagyon előremutató orgonakönyvet, (Il Transilvanico), amelyet Báthory Zsigmondnak ajánlott. Báthory udvara híres volt a magasszintű zenei életéről (ez a korabeli dokumentumok állítják). D. ezért is ajánlotta a fejedelemnek.. Báthory állítólag zeneszerző is volt (a dolumentumok szerint). A gyulafehérvári udvarban élt többek között Antonino Romanini és G. Battista Mosto is. Ők is viszonylag híresnek számítanak. Olaszország neves egyházi központjait is megjárták.
Azt azért ne felejtsük el, hogy mindenhová nem juthatott egy Biber
persze, kicsi ország.
Ausztria még kiasebb.
Tudom én, hogy a CD-kiadás drága mulatság. És én ráadásul tudományos igényű kottakiadásról beszélek. Nézd meg: a sógorok már a századforduló környékén nekiláttak, hogy feldolgozzák zenei örökségeiket. Guido Adler már jó régóta halott.
Akkoriban még mi is nagyok voltunk és gazdagok. Ha meg is indult akkor valami, arról ma már jószerivel nem tudni, mert a kommunizmus max. a paraszti népzene kutatását volt hajlandó (azt is csak később) támogatni. De én egyébként nem nagyon tudok róla, hogy bármiféle tudományos igényű kiadómunka megindult volna az I. VH előtt (kiv. persze a népzene-kutatást). Nyilván kutatták, de alapult-e bármi, ami az osztrák DTÖ-höz (vagy a Bach/Händel/stb. társaságokhoz hasonlóan) működött volna?
Ami az 1600-as éveketilleti, azért Nyugat-Magyarország még létezett. Erdélyben is volt pénz bőviben. Tipikus példa: az egyébként számomra abszolút módon szimpatikus és példamutató magyarságú Koháry István Bécsben járt Lipót és Margit infánsnő házassága alkalmával. Emlékezzünk csak: Cesti: Pomo d'oro, Schmelzer: Lovasbalett, Bertali miséje... és Koháry? Unatkozott! Amilyen hamar csak lehetett, hazament. A kor legnagyobb zenei eseménye (amely oly nagy hatású volt, hogy századokig emlegették), semmi hatást nem gyakorolt rá. A számomra egyébként szintén példaértékú Esterházy Pál tucadrangú olasz zeneszerzőket tartott (hidd el, meg lett volna a pénz azért a jobbra is), habár ő állítólag szerette a zenét. Az egyetlen pozitív példa amvel szolgálhatok: Johann Joseph Fux egy darabig Kolonitsch Lipót bécsi udvarában szolgált, és minden bizonnyal ő volt az, aki bemutatta Lipót királyunknak.
Erdélyben a fejedelmek elképesztő fényes udvart tartottak. Még arról is olvasni, hogy hatalmas zenekaruk volt. Mindenféle fúvós persze. De, hogy egy épkézláb zeneszerző, vagy igazi virtuóz (mint pl. Vejvanovsky, vagy Biber) lett volna a közelben, arról szó sincs. A zene minősége láthatólag nem izgatta e fejedelmeket, csak az, hogy jó látványos legyen a nagy fúvóssereg.
Sajnos tudomásul kell vennünk, hogy ez egy kicsi és (most már) elég szegény ország. Magánszponzorok alig vannak. Mert pénz nélkül nem lehet előre jutni. Egy gamba-kópia is milliós tétel. Egy csembalo szállítása oda-vissza, ha nem baráti alapon történik: 60-80 000 Ft.
Volt egy rendszerváltozás és összeomlott minden, ami korábban volt, minden piac- és pénzcentrikus lett. A Mátyás király udvari zenéje lemez kiadását is 15 év kutatómunka előzte meg.Ma ezt a 15 évet ki finanszírozná meg? Nyugaton is kőkemény piaci szemlélet van, ez köztudott. A lemezkiadó cégek mögött is ott a nagytőke. A világhírű DGG mögött is ott van a legnagyobb hamburgi bank, talán több is.Ma már a kiadók is külön szponzorokat keresnek egy-egy kiadványra. Akkor mit akarunk mi?
Azért az 1600-as évek nálunk eléggé siralmas körülményeket jelentett. A török kitakarodásáig csak Felvidék jöhetett számításba. Itt az emberek elég szegények voltak, igen sok helyen menekült rokonokat kellett ellátni. A gazdag polgárság (főleg német ajkúak) hozattak külhonból zenészeket , Erdély úgyszintén.
Nyugat-Magyarország. Azért némi külhonban tanulás azért volt, de erről majd később (pl. Regensburg)
Kedves charpi,
pont erről a siralmas helyzetről beszélgetünk mi is.
A Zenei Gyűjtemény "teljességéről" annyit, hogx bár valóban sok minden megvan (pl. van egy egész korrekt kora-reneszánsz gyűjtés, pl. a Lassus-összkiadásnak több kötete hiányzik - jelentős kötetek, pl. a Bűnbánati zsoltárokat tartalmazó), de pl. a DTÖ kötetei sem találhatók meg, pedig Ausztria itt van a szomszédban...
A régizenei szakirodalom gyűjtése is leállt a 90-es évek elején. Ami a klasszikus-romatikus repertoár szakirodalmát illet, sporadikusan van egykét újabb dolog, de az se jelentős.
Tudom: nincs pénz. Csakhogy, amig nem szánnak pénzt a kultúrára, addog nem is lesz kultúra.
Miképp az 1600-as években sem szánt pénzt egy nemes sem, hogy egy tehetséges magyar zenészt külföldön zeneszerzővé tanítasson, és így legyen "magyar barokk zene", hasonlóképp állunk ma is. Ez pedig nem csupán és kizárólag az ország lerongyolódott állapotának köszönhető, hanem egy barbár kultúrálatlanságnak, ami sajnos uralja ezt az országot, mióta csak betettük ide a lábunkat 900 körül.
Itt sajnos ellent kell mondanom nektek.... Úgy látom, hogy a fiatalabb korosztályhoz tartoztok.
Sajnos most rövidem, mert még dolgoznom kell.
1. CD is van, de jórészt LP-kiadványok vannak. (Bakfart is !! Több is)
2. Szerintem a Corvina Consort ismerős a számotokra. Ők külföldön is ismertek. Ma már nagyrészt erősen nyugdíjas korúak . Időnként összeállnak egy-egy koncertre, saját szórakoztatásukra már gyakrabban.
3. Czidra Tanár úr neve is szerintem ismert. Talán a lemezei is.
4. Számos régizenész elment külföldre, mint pl. Róbert György, ő Amszerdamban tanított professzorként a régizene szakon vagy 15 évig. A fiatalok is egyre inkább elhúznak. Aki régizenét tanult, az külföldön tette. Nekem volt még módom Januj Annát is hallgatni (bár ő csak a barokkig megy vissza az időben) Ma többek között Magdeburgban tanít.
5. Azt viszont tudomásul kell vennünk, hogy a tudományos kutatások a rendszerváltozást követően nagyrészt leálltak . Pedig voltak. Az idősebb generáció leállt, elhalálozott. Bárdos tanár úr neve is ismert volt európai körökben.
6. Azt is elárulom, hogy lehet régizenét tanulni - magánúton.
Javaslom, hogy mennyetek el az Ötpacsirta utcába, a Központi Zenei Gyűjteménybe, nézzétek meg a szakirodalmat.
"Én nem "csak" a CD-ket hiányolom, hiányolom a tudományos igényű kritikai kotta- és fakszimilekiadást is. Addig nem is lesznek "CD-k", amíg ez ügyben nem lesz előrelépés."
Akkor ez már a 4. :D
Addig nem lesz kotta és kutatás, amig nem lesz SZERVEZETT NORMÁLIS OKTATÁS. Hisz mit kutasson, ha nem is ismeri a neveket se???
"Hol vannak a "magyar" reneszánsz táncokat bemutató CD -k?"
Én nem "csak" a CD-ket hiányolom, hiányolom a tudományos igényű kritikai kotta- és fakszimilekiadást is. Addig nem is lesznek "CD-k", amíg ez ügyben nem lesz előrelépés.
Bármennyi lelkes régizenét játszó magyar együttes van, a megjelent lemezek tükrében a lemaradásunk elképesztő - itt Európa közepén.
"Hol van egy olyan sorozat, amely mondjuk felvállalta volna, hogy akárcsak Istvánffy, de akár Druschetzky, vagy Michael Haydn műveit gondos kritikai kiadásban elérhetővé tegye. Vagy esetleg a Széchényi Könyvtár állítólagos nagy kézirat-gyűjteményét."
Ettől sokkal egyszerűbb dolgok sincsenek meg. Hol vannak a "magyar" reneszánsz táncokat bemutató CD -k? Sorolom: Alpha, HarmoniaMundi, stb..remek külföldi előadókkal.
Bakfark lantművek: nagyon jó amerikai/angol(!) és lengyel előadók pazar lemezei...
"Én nagyjából osztom vb véleményét, mondhatni azt, hogy világzene mindig is volt. Nézzük meg a piacterek, kocsmák, köznépi esküvők zenéjét. Műzene, népzene sajátos keveréke, sajátos felfogásban. Kintornások, énekmondók, vándorzenészek hozták-vitték a "zenei vérfrissítést". Az nagyon is köznapi volt a hangszer apparátus "ad hoc" jellege"
Ezzel vitába szállnék. Világzene - régizene egy kategóriába tétele nem korrekt. Vérfrissítés volt, szinte generációként volt egy "Nuove Musiche" áramlat a régizenében. Viszont mindig szigorúan a rendszerben maradtak; pl. a régizene egyik szép tétele, a földi és égi harmóniák megfelelése megvolt még a legvadabb Tarantella táncokban is; a Savallék által újrafelfedezett Folia -ról azóta ezt könyvtárnyi irodalom taglalja. Ugyanez érvényes az elképesztő mennyiségű megjelent régizene lemezre is - nem sorolódnak a világzenéhez akkor sem, ha a hangszerkészlet néha valóban "ad hoc".
Csak lenne tizedannyi jó régizene lemez magyar előadókkal, mint népzenei...
Igen. De tudod ezt nagy nyilvánosság előtt kevsen merik bevállalni. Kevés olyan zenész, z.szerző van, aki ennek hangot mer adni... plána ha az Akadémia köré szerveződik az egész élete. Egyébiránt olyan együttesek kellenének, akik nemcsak lejátszák, de elő is adjáka zenét. Minden tiszteletem azoké akik gázsi nélkül, fűtetlen kastélyokban játszanak, de ettől még a színvonal nem lesz magas. Lehet, h. én kötöm az ebet a karóhoz (sőt!), de szorgalmas tanítás, tanulás nélkül ez sem (s kedves robsrobs fórumtársamnak üzenem) megy ösztönösen (nemcsak az ellenpont szerkesztése)! Egy csodálatos vonókezelés még nem a világ. Gyakran hallok ,s remélem ez egyre inkább alábbhagyó tendecia, össze- vissza karokat, ahol a szekciók a másikat észre se veszik, mintha 10- 20 parsec- nyi távolság lenne a két szekció között. Az együtt muzsikálás, az együtt játék pedig elengedhetetlen előfeltétele a kamarázásnak, hisz ezek többnyire kamaraművek, vagy kamarajellegű művek. Schönberg mondta, hogy "a modern zene szenved az előadóitól" ez igazán a régi korok előadóira.
15. *hökk?* elhatárolódom. ;D
17. "Ti azt mondjátok rengeteg régizenés együttes, ensemble, consort, egyéb
alakulat létezik kis hazánkban... no ennek a létezését én sem kétlem,
csak a minőségét." - pontosan. Lásd itt van a szomszéd Ausztria. Hogy csak három-négy kedvenc együttesemet említsem: a régizenés "ősatya" René Clemencic a Consortjával, a Wiener Akademie Haselböckkel, az Armonico Tributo Austria Duftschmiddel, az Ars Antiqua Austria Letzborral... Miért létezhetnek ezek az együttesek?
Azért kérem, mert Ausztrában már a 20. század elején nekiláttak az régi osztrák zenei hagyományok, emlékek rendszerezésének, kiadásának (Denkmäler der Tonkunst in Österreich; Denkmäler der Musik in Salzburg, usw.), míg "kis hazánkban" mi történt? Semmi.
Hol van egy olyan sorozat, amely mondjuk felvállalta volna, hogy akárcsak Istvánffy, de akár Druschetzky, vagy Michael Haydn műveit gondos kritikai kiadásban elérhetővé tegye. Vagy esetleg a Széchényi Könyvtár állítólagos nagy kézirat-gyűjteményét. A szájtépés, meg a könyöklés - jó magyar virtus szerint - az megy, de hogy áldozatot vállalva, melldöngetés nélkül tegyenek is valamit: na ez az ami a magyarnak soha nem ment. Csak, ha azzal egyéni hírnév is járt. Coki. Rápacsáltunk a nagy magyar önérzetre. Ez volt mindig a kerékkötő, és lesz is mindig az.
Ühmm ez teljesen okés egy apró bökkenő azért mégis csak van. Ti azt mondjátok rengeteg régizenés együttes, ensemble, consort, egyéb alakulat létezik kis hazánkban... no ennek a létezését én sem kétlem, csak a minőségét. Azért elgondolkodtató, h. se a környező országokban se Angliában, se Franciaországban vagy Németországban nem gondolnak ránk úgy, mint régizene paradicsom, szemben a remek bp.- i kamarahagyománnyal, ami azt hiszem Radossal, Kurtággal, Perényivel és a többi oszlopos taggal (na nem olyan sok az, csak nem írom le hát ha v.ki kimarad) sírba száll. A Zeneakadémia nem ápolja ezt a csodálatos hagyományát, amit gyakorlatilag annak az undok fa°˛˘^~z Hubay Jenőnek köszönhetünk Joachimon keresztül. Már pedig ez a kamara hagyomány megtette végső soron a magáét, ha gótikus és reneszánsz zenét nem is játszik rendkívüli színvonalon játszottak/ játszanak klasszikus darabokat. Ehhez kellene egy jó rektor (aki nem elüldözi a jó embereit, aki nem felmondatásba "kergeti" a Rácz Zolikat), aki a kortárs zenei tanszék mellett ( bár megjegyzem eszméletlen gyér ez is s konkrétan ilyen tanszakról nem is tudok) jelentős régizenei tanszakot épít ki a munkatársaival nem pedig egy zárt ülésen gengszeter hatalmát fitogtatva bemondja, h. "bárhogy voksoltok az én emberem kerül a Bartók Konzi élére". Ha lenne olyan tanárikar, aki észre veszi a repertoár szűkösségét az mind a kortárs s mind a régebbi korok muzsikájának jót tennne. A Zeneakadémia restaurálás miatt zár. Reményeim szerint nem csak a külcsin, de a belbecs is restaurálódik és a Batták nemzetsége a Huut bolygóra költözik megoldva ezzel egy jelentős problémát. Tehát kedves fórumtársaim több zenekart látok magam is, de a színvonaluk nagyon rossz. Azért, mert v.ki hamisan játszik még ne hívjuk régizenének... nálunk közkeletű ez a fajta felfogás (vigyázat zenész körökben is). Ahogy erőmtől telik én a magam részéről szorgalmazom a mi zenészeinknek, h. játszunk gótikus és kora reneszánsz zenéket a péceli kastélyban. Nem feltétlen kell histórikus előadásban játszatni/ játszani(!), bár magam is nagyon szeretem, ha egy zenekar vagy annak a feje kiművelt kutató módján nyúl a hangszerekehez és visszareneszánszosít, visszabarokkosit, visszagótikásit. Ennél sokkal lényegesebb, h. ismerjék a zenészek a Machault nevet. Azt nem nevezném nagyon jó állapotnak (már pedig itt kezdődik a történet), h. zenetörténet órán átszaladnak ezen a 2-300 éven. Azt se tudják a Z.akadémiáról kiesők, h. ki az a Vitry, Senleches, Solage, Dufay vagy Bull. Gesuolado nevét legalább hírből hallották szemben az ars subtilior nevét még betűzniök is nehéz. Tehát nem kedves Charp, nem kedves Chord amig nincs rendes oktatás, addig nem beszélhetünk a magyar régizenei életről maximum, mint kuriózumként (tatuként) létezőről (a majomház mellett).
Csatlakozom mindegy véleményéhez. Ráadásul egymás mellett ültünk...:))
Nem a zenekar, előadó kevés, hanem a közönség. Rengereg olyan előadást ültem végig az évek folyamán, ahol alig volt közönség. Akik voltak, azoknak a túlnyomó része sem a fizetősök közül való. Az hagyján, hogy számosan gázsi nélkül játszanak, de a veszteségeket is nekik kell finanszírozniuk (terembérlet stb.)
Én nagyjából osztom vb véleményét, mondhatni azt, hogy világzene mindig is volt. Nézzük meg a piacterek, kocsmák, köznépi esküvők zenéjét. Műzene, népzene sajátos keveréke, sajátos felfogásban. Kintornások, énekmondók, vándorzenészek hozták-vitték a "zenei vérfrissítést". Az nagyon is köznapi volt a hangszer apparátus "ad hoc" jellege
Nem hiszem el. Tomással v.miben is egyetértünk. Na hát. Mi történt pajtás?