A kürtös állandó hibái pedig kifejezetten zavaróak voltak. Legalábbis én nem nagyon tudtam napirendre térni afölött, hogy már az első hangot elrontotta (no, jött még utána több is).

Nem tudom, hogy a népiesség valóban ennyire jellemző lett volna-e: a Trió a Vadász-scherzoban egy tipikus népies Ländler: a tempó itt épp túl lassú volt és túl édelgős: nyugodtan lehetett volna karakánabb, "csűrdöngölősebb" (már amennyire egy Ländler lehet csűrdöngölős).

Lehet, hogy nekem vannak túl konkrét elképzeléseim a Negyedikről, de sehogy sem találtam meg az egységességet a koncepcióban és több helyen is a mű kifejezett félreértését tapasztaltam. A legfeltűnőbben talán a kódánál: a karmester itt kifejezetten kérte a rezek hangosságát, holott az itt megjelenő kontrapunktika és halmozódó feszültség épp akkor tört volna elő, ha a rezek visszafogják magukat, és a hegedűk tremolófigurája dominál (ld. pl. Haitinknál vagy Celibidachénél).

Mit jelent egyébként, hogy egy hangverseny "vitaképes"? Én jobb szeretem, ha egy koncert "vitathatatlanul tökéletes"... :)