És remek a Rácz Aladárról írt könyve is. A finom szellemek találkozása.

Kroó György nem pótolhatatlan, mert csak az pótolhatatlan, aki elment, ő pedig most is jelen van köztünk. Ha nem is a zeneakadémián (mert akik a helyét átvették...), ha nem is a rádió mai új zenei újságjában (mert akik a helyét átvették...); de nyisd csak ki az Ő saját írásait, amelyeket maga olvasott fel az EREDETI Új Zenei Újságban: hallani fogod a hangját, minden apró hangsúlyát, és nem tudod csak úgy, gyorsan átfutni, csakis az Ő tempójában, mert mintha Ő olvasná föl neked: jelen van. És jelen is lesz mindig, amíg élünk, mert akinek megadatott a szerencse Tőle tanulni, az magában hordozza egy piciny darabját.

Tisztelt Tanar Ur !  Köszönöm, amit Öntö tanultam - nemcsak zeneileg, hanem emberileg is.

Régi műsorokra révedek vissza. 



Talán a hetvenes években Beethoven műveltségi verseny volt a MAGYAR RÁDIÓBAN, netán esti főműsoridőben (!!??) a Kossuth Rádióban... A zsűriben Kroó tanár úr hangját hallottam? S a versenyzők!!! Elképesztő felkészültséggel válaszoltak a legösszetettebb kérdésekre, összefogott, remek kiselődásokat hallhattunk... Micsoda színvonal volt!



Vagy csak álmodom, révedek?...

9 - bizony. 



Bocsánat, hogy idetülekszem egy másik bejegyzésemmel a Bartók Rádió topikból, - érdemes visszahallgatni, mit írt Kroó tanár úr a Rubinstein koncertről.



Ma a Muzsikáló délután utolsó szakában A. Rubinstein zongorázott Chopint, s ennek kapcsán a műsorvezető  (Mácsai J.?) Kroó György gyönyörű mondatait idézte Rubinstein 68-(?)-as bp-i koncertjéről, majd hozzátette: hát így írt kritikát Kroó tanár úr...



Aztán jött  az Új zenei újság, amelytől a Tanár úr, mint alapító főszerkesztő, biztosan forgott a sírjában. Előbb egy Mesterházi Máté (?) "kritika" hangzott el - nem minősítem, hallgassátok vissza, ha nem hallottátok, vagy kedvetek úgy hozza, de nem érdemes. Aztán a jóindulatú Veisz G. interjúvolta a Carmen CET itt jobbra villogó előadásáról a bizonyára zseniális rendezőt(?), aki teljes mellszélességgel bizonygatta, hogy milyen átütő erővel húzták meg és vitték szinpadra a "művet", hogy "értse az ifjú generáció is". 



Hát itt tartunk. Amúgy mindkét műsorbetétből áradt a nyegle, öntudatos agresszivitás, a ki-ha-én-nem-tudom-miatuti magatartás.

Van egy másik téma is Kroó Györgyről, amelyik bejön a 10 alatti ajánlaton.

Ez pedig egy másik olvasnivaló:



http://www.epa.oszk.hu/00800/00835/00057/883.html

Kroó György rádióelőadásaiból.

Hallgatható anyagok

6 Kimondta, de úgy, hogy közben mégsem sértődött meg rá senki. Kritizált a szó legnemesebb értelmében. S valahányszor kemény szavakat olvastam tőle, sosem találtam a kritizált nevét, csak a produkcióban elfoglalt helyét. Akit dícsért, azt viszont megnevezte. Engem ez nagyon megragadott az általam olvasott és hallott kritikákban.

Emberség és hatalmas zenei tudás, zeneszeretet...

Már épp ideje!

F.Miklós tanulhatna Tőle!! Kroó még a zenéhez is értett, nem csak a kritikához.

Kroó György nem finomkodott: a kedvezőtlen véleményét is kimondta. Keményen és kulturáltan. És mindig alátámasztva.

Volt, amikor nem értettem vele egyet: pl. Gönnenwein Missa solemnis-dirigálása engem lenyűgözött, ő erőtlennek találta. Mégis úgy érzem, az ő szellemileg robusztus alakja ma nagyon hiányzik a műfajból.

Még sosem olvastam annyi emberséggel írt kritikákat, mint tőle. Azt vettem észre bennük, hogy ha valaki jó volt, akkor azt megnevezte, ha nem, akkor megírta a gondját, azzal, hogy pl.: "az első kürtös", "a címszereplő tenor". 



Legalábbis azokban a kritikákban, amiket eddig olvastam, vagy hallottam. Tanulhatnának belőle a mai kritikusok.

Én 1980-tól járhattam hozzá, mint vendéghallgató. Úgy látszik mégis van pótolhatatlan ember.

Kedves F.Gy.M, én is akkor jártam hozzá, sose felejtem el az órákat, a légyzümmögést is hallani lehetett volna. Őrzöm az akkor írt jegyzeteimet, hihetetlen élmény volt minden órája! Áldott legyen a pora is!

1971-74-ig tanított zenetörténetre, de még ma is hálás vagyok Neki. Rádiós működése is példaszerű volt! (Új Zenei Újság, stb.)

"A Rádió Zenei Főosztályának szerkesztőjeként majd rovatvezetőjeként megszervezte és virágzó rádiós műfajjá tette a zenei népművelést, haláláig szerkesztette illetve alkotta sikerrel sorozatait (a legismertebbek: A hét zeneműve, Hallgassuk együtt), felelős szerkesztője volt a Rádió zenei magazinjának, az Új Zenei Újság-nak, amelyben évtizedeken át, hétről hétre a legfontosabb hangversenyekről biztos ítélettel, a tehetség iránti nyitottsággal és lelkesedéssel mondott kritikát (zenekritikáiból két kötetben jelent meg válogatás, 1981-ben és 1999-ben)."