Vitaindító:
„Ezt a zenét később is szeretni fogjuk”
A fórumban olvasható vélemények semmilyen formában nem tükrözik a Fidelio.hu álláspontját. A fórum utólagosan moderált, az öncélú trágárságokat tartalmazó, továbbá a fórum szándékos rombolását célzó hozzászólások módosításának vagy törlésének jogát fenntartjuk. A fórum részletes moderációs szabályait a Fidelio.hu regisztrált felhasználói elfogadják.A témához csak belépett felhasználók szólhatnak hozzá. Kattintson ide a belépéshez! Regisztrálni itt tud.
Szövegszerkesztőből vagy böngészőből a fórum beírómezőbe csak formázás nélküli szöveg illeszthető be a szokásos ctrl-v billentyűkombinációval, vagy az ikonsor jobb szélén található "T" feliratú gombbal. Kép beillesztése az ikonsor fát ábrázoló gombjával lehetséges, a kép webcímének beillesztésével. Más tartalom beillesztése nem engedélyezett.
Új topik nyitása esetén kérjük, az első hozzászólásban adja meg a téma néhány soros leírását. Az ettől eltérő bejegyzések minősülnek offtopiknak.
A topikhoz szorosan nem kapcsolódó hozzászólást kérjük előre jelezni az "OFF" szó beírásával. Ha a hozzászólás visszakapcsolódik a témához, az off- részt az "ON" szó használatával lehet lezárni. Az ilyen módon nem megkülönböztetett offtopik hozzászólásokat a moderátorok figyelmeztetés nélkül törölhetik.
A topikok címoldali fórum boxban való megjelenését a moderátorok korlátozhatják.
És akkor még nem is szóltunk az Öt darabról (Op. 10).
Nem is beszélve a Hat zenekari darabról (Op. 6), aminek a szépségével nem lehet betelni!
Legutóbbi Kocsár emlékem a Stabat Mater, amit a Mini fesztiválon hallottam. Tökéletes megkoronázásaként a rendezvénynek, nagy siker volt. Nekem is nagyon tetszett.
Ja, és érdemes megnézni a kommenteket is.
Ld. az előző hozzászólásomat.
Szóval, nincs igazatok.
Én. És egyébként is rendszeresen XX. századi zenét, leginkább magyart. Ja! Ez is elég népszerű, noha kortárs:
http://www.youtube.com/watch?v=PvGaqWZzm5c&feature=PlayList&p=FA381DC4C1C41D53&playnext=1&playnext_from=PL&index=1
Emerzoli, ez jó kérdés [231], bár ha azt válaszoljuk, hogy nem hallgatunk minden nap Webernt, akkor az a látszat, hogy nem is szeretjük hallgatni. Az a helyzet azonban, hogy rengeteg olyan darab van, amit szenvedélyesen szeretek, de évek óta nem jutottam hozzá, hogy meghallgassam, szóval ez nem igazán mérce. Webernről elterjedt, hogy hallgathatatlan, de ha valaki rászán egy kis időt mondjuk az "Im Sommerwind"-re, akkor elámul, hogy milyen gyönyörű zene, aztán jöhet a Passacaglia és már nem is olyan mumus Webern. Az igazán nagy szerzőkkel ez a varázslat előbb-utóbb megtörténik és hosszú távon a dolgok a helyükre kerülnek.
:)
Igen. Félreérthető voltam?
Úgy érted, hogy művei macskafarknyiak?
Tessék?
Nem sok időt vesz el egy nap a rendszeresWebern-hallgatás.
Hallgat itt valaki - rendszeresen - Webernt?
Azért... Az igazán jó zene meggyőz arról, hogy nekem valójában nincs is hiányérzetem. Ilyen módon nem, hogy nem akrakom magam beleírni, hanem én magam szeretnék gondolatilag hozzá hasonulni.
Amúgy komponstaként valószínűleg nem fogod egyik szerző művét sem hiánytalannak érezni, szerintem mindegyikből saját magadat hiányolnád : )De ez így természetes.
Az a baj, hogy valami mást keresek, mint amit nyújtanak... Többnyire csak egy-egy megmozdulásukat tudom pozitívan értékelni. Még a "legnagyobbaktól" is kevés igazán hiteles dolgot hallani (bár valakinek a marháskodás is lehet hiteles), nemhogy a "kisebbektől". A többi szempont ezek után már nem fontos: nekem most a saját dolgaimat kell rendberakni- van feladatom ezene a téren (is), mert a kritikusságom visszafelé is érvényes. De ez már nem ide tartozik.
Ennio, megértem ha unod. Egyébként vannak olyan mai szerzők akiknek a zenéjét nagyra tartod? Kíváncsi vagyok, meghallgatnám őket. (de ha kérhetlek konkrét neveket írj, ne csak sejtesd őket : )
Így van.
Nem menekül, csupán nem jön még a műfaj közelébe sem. A múlt újraértelmezése típusú irányzat pedig nagyon hangulatos zenék megírásához ad szabad kezet a szerzőknek, de hosszútávon nem irányadó.