Vierne, időnként csöpögtesd már le picit a vitriolt a tolladról, mert most nagyoooon töményen fog :-DDD

A gyerkőcökkel semmi gond, mindig a szülőkön múlik, hogy hogyan kezelik le a helyzetet. Szerintem jó, ha korán megismerkednek a kis krampuszok a zenével, de azért ne a közönség és az előadó idegeivel való játszadozással egybe kötve.
Szóval le a kalappal Fassang Laci előtt, profin lekezelte ezt a helyzetet is.

Hát azért igaz, ami igaz, de egy bizonyos kor alatt nem kifejezetten kellene gyerekeket koncertre cibálni.

Opció: Fassang imprózhatott volna a gyermekricsajra. Némi hamiskás zongorázás, és a gyerkőcök leléptek volna, a közönséggel együtt félidőben...

:))

Debut, hogy te mekkora marha vagy :-))) Már bocsánat, de nem találtam ide illőbb kifejezést :-D
Azért nem bánnám, ha egyszer nekünk is mutatnál valamit a zongorán, nem csak a japán szépségeknek, ja persze, csak akkor, ha még ebben az évszázadban hazajössz! Jó, nem feltétlenül a temetőben kell játszanod :-DD

[3]

"Csodálom, hogy az előadót nem zavarta meg a tőle 10 méterre csivitelő, rohangáló kis gyereksereg..."

En ezert szoktam vinni minden koncertre a huszkilos samukalapacsom.

Vierne, gól is volt az I. félidőben? :-) Te, nem lehet, hogy koncert helyett meccsen voltak az ismerőseid? :-DDDD

Egyébként meg az "orgonista ovisok/ bébik" azok, akiknek sztem még érdemes zenélni ma M.on. A sok hozzáértő "vájtfülű" között ugyanis elveszik a gyerek, akarom mondani az orgonamuzsika :-DDDDD
Én viszont még mindig azt keresem minden művészben, amiben jó, jobb, mint mások...

Kérem szépen, én nem akarok cinikus orgonavilágbeli felnőtt lenni! Tessék engem nem lerángatni a bodros bárányfelhők, arany sípocskák, játékosan zuhogó hangjegyek közül és abból az elképzelt, idilli világból, ahol a művészet oltárán alázattal, szent buzgalommal sürögnek-forognak az orgonaművészek! :-)

Nos, én valóban nem, de néhány elsimerten jó jazz-blues zongorista ismerősöm ott volt - félidőig...

Állítólag Fassang azon kijelentése, mely szerint ő az első, aki temetőben koncertezik, felkavarta kissé őket, hiszen Fassangnak nincsen szüksége efféle hazugságokra...

Másrészt állítólag a zongorája ott állt, ahol egykoron Xavér orgonája...

Harmadrészt Xavér koncertjén 8000, most Fassangén 100 körüli látogató vett részt.

Zongorista ismerőseim pedig leléptek, mert a néha igencsak indiszponáltan kalapáló előadó, már nemcsak a zongorán, de az ő idegeiken is elkezdett játszani.

Fassang így lett az első művész, aki egyszerre kettő hangszeren is tud billentyűzni...:))

Nos, a tudatlanokat pedig könnyű megtéveszteni.

Én annakidején- még tizenéves kántorképzősként -hallottam Lacit zongorán bluest improvizálni: igazad van, kedves Cisz!

Sziasztok, én voltam tegnap, csak este nem volt időm fórumozni és élménybeszámolót írni.Egyébként is kíváncsi voltam, milyen vélemények születnek, esetleg úgy, hogy valaki csak másodkézből szerzett infókat :-D

Nem csalódtam Vierneben, harapott a témára :-)
Kedves Vierne, kár, hogy nem tudtál eljönni, igazán színvonalas, jó improvizációs est volt!

Az elején kellett pici idő, míg feloldódott a művész, de aztán meglepően közvetlenül, kedvesen vezette le az egész műsort. Minden improvizáció előtt elhangzott egy próza- vagy versrészlet a temetőben pihenő nagy írók, költők műveiből, és ezek hangulatára improvizált Fassang Laci. Öt olyan idézetet is hallottunk, illetve azokra alkotott imprókat, amik egy keleti bölcs gondolatait tartalmazó könyvből voltak. A mellettem hangoskodó, szülői felügyelet nélkül rohangáló kicsik sajnos sokszor elvonták a figyelmemet a zenéről és nemcsak az enyémet. Csodálom, hogy az előadót nem zavarta meg a tőle 10 méterre csivitelő, rohangáló kis gyereksereg...

A végén egy csodálatos improvizációt hallottunk a Csend Hangja címmel, egy híres Beatles dallamra. Vastapsot is kapott érte az előadó.
Legvégül megkérte a közönséget,hogy adjon improvizációra dalt vagy címet, és ekkor egy hölgy a Tavaszi szél vizet áraszt dalt választotta.

Nekem több improvizációja is nagyon tetszett: Jókai Arany emberére, Ady Fekete zongorájára, a keleti bölcs gondolatai közül mindegyik témára írt impró, és a leghosszabb, legnagyobb lélegzetvételű, a Csend hangja c. impró.

Fassang L. tegnap bebizonyította, hogy zongoraművésznek is kiváló. Biztos vagyok benne, hogy ha történetesen nem orgonaművész lett volna, akkor kiváló jazz-zongorista lenne, erősen érződik a dallamvilágán, hogy több műfajban járatos, és ettől olyan jók és egyéniek ennyire az imprói.

Nos, az az ismert úr és kísérője, akik a 3. darab után felálltak és kisétáltak, csak sajnálhatják, hogy nem maradtak, mert egyrészt téves véleményt alkothattak így, másrészt lemaradtak a javáról...

Vierne!

Lemaradtam valamiről?
Történt valami szerencsétlenség a szerencsétlennel?

Nos, ki volt ott? Hol vannak az élménybeszámolók?
Többen is buzgólkodtak, hogy mennek. Most hová tűntek?