Kedves Kritikus Úr,

Azt írja:

"És az együttes vezetőjének, valamint a Marco Brolli fuvolásnak a kettősében is hallottam hamis hangokat, amikor a Dolci chiodit kísérték."

Szörnyű lett volna, ha Ön ezeket nem hallotta volna meg!

Gott sei Dank, Sie haben natürlich wohltemperierte Ohren....

Kedves mindegy! Miért gondolod? Ki emlékezik itt? Néhány Hortobágy poétája, meg a barbárok...

Nem irigylem a kritikusokat: nehéz dolguk van.

Alapjában véve nagyszerű és magas szinvonalú produkciókat néznek meg, hallgatnak végig, és 2-3 órán keresztül arra kell figyelniük: mikor csúszik be egy aprócska hiba. Ráadásul meg is kell jegyezniük, hol, mikor, ki és mekkorát hibázott.

Szorongással teli élvezet lehet így alapjában véve nagyszerű produkciókat hallgatni.

Vajon, ha nincs felemlíthető hiba, gyötri-e a kritikust a kétség: volt-e mégis, csak ő nem vette észre?

Vajon szorong-e attól, hogy ő nem, de más észre vette a hibát?

Kétségtelen, hogy vannak elmarasztalható produkciók. Ezeket talán nem kell szó nélkül hagyni.

Név nélkül: számos olyan nagy művész produkciójáról olvastam kritikát, ahol a közönség megkönnyezte a szépséget, ahol örömtől felvillanyozott arcokat láttam az előadás végén - aztán a magyar kritikusok tollából megtudhattam, hogy ők felfigyeltek 2-3 kisebb hibára, de egy súlyosat is észre vettek.

Felmerül a kérdés: van-e tökéletes?

Tudom, hogy ez az észrevétel sem tökéletes.

Nyomaszt is, hogy semmi sem lehet az.

 Händel Händelnek született, és német földön mindig Händel volt, viszont amikor 1727-ben felvette az angol állampolgárságot is, maga írta át ottani használatra a nevét George Frideric Handel-re, hogy ne okozzon nehézséget annak kiejtése második hazájában. A Haendel is elmegy, de a németek mindhárom esetben tudják, kiről van szó. Gondolom, mi is.

Lehet vitatkozni: hogy Händel vagy Haendel (én is gyakran az utóbbit használom, mert a "gyorsgépelésnél" nem ugrik be a "ä" helye...:)). Úgy tudom, hogy ő sem volt ebben következetes....

A kritikát én kissé vaskosnak találom, bár tényleg nem volt hibamentes, mindenki észre veszi, hogy itt-ott ezt a káoszt nem a szerző írta.....

Bár a címet én  -bár túlzónak - némileg találónak éreztem ,mert ez az olasz vehemencia a fiatal Händelre is jellemző volt, az olasz zenekarok sajátja is volt (van?)(Főleg azért nem lepődök meg, mert voltam kisegíteni egy olasz zenekarnál egy szereplés erejéig).

Kedves szkari!

A koncert - a hibáival együtt -összességében egyáltalán nem volt rossz, én sajnáltam volna kihagyni....:))

Inkább, mint egy precíz, de halvérű északi előadótól.....

Hacsak nem az a szerkesztői megfontolás húzódik mögötte, hogy ugyan a Händel írásmód a helyes, de a Handelt hamarabb megtalálja a Google...

egyetértek az előttem szólóval, bár szerintem a központozás szabályait a cikkírón is számon lehetne kérni, nem csak a szerkesztőkön.

Én szemüveggel olvastam, s így borzasztóan bánt, hogy Händel neve csupán egyetlenegyszer, a címben íródott ä-val, az egész cikkben a Magyarországon rendkívül szokatlan, és szerintem teljesen indokolatlan, angolos, ékezet nélküli írásmóddal. (Ha viszont így, akkor a címben miért nem?) Egyébként egész jó közepes kis írás, kicsit aránytévesztett és széteső, így átlagosnak minősítem. Viszont hogy hol volt a szerkesztő, amikor dolgoznia kellett volna a szövegen, azt nem tudom, mert ennyi rossz központozást, külön írt összetett szót ritkán látni kultúrszövegben. Kéttucat hibát nem illik bennhagyni. Egy régizenei írásban épp a régizenét helytelenül írni, vagy másként: nem ismerni a különbséget régi zene és régizene között – az csúf. A gondolatjelet is illene ismerni. És ez nem a szerző hibája, és nem is az ő dolga. A cím? Hát, a Blikk színvonalán egész jó.

Nem voltam ott a koncerten, és ennek alapján bizony nem kaptam kedvet utólag meghallgatni, de az élményből sem igen részesültem általa.

Ne Explorerrel olvasd, hanem szemüveggel!  Tudok egy  jó boltot...  :-)

DEHOGYNEM - csak a "szerző" szót egy ceruza helyettesíti, én pedig klaviatúrát kerestem, azt hívén, a szerző nem ceruzával írta a cikkét...

Külön köszönöm a segítséget - Explorerrel sajnos nem olvasható (mármint az eredeti cikknél), ha jól látom.

Fel! Támadunk

* 2010. április 5. -

* 5 hozzászólás -

* szerző Kolozsi László -          csak azért vastagítottam, hogy jobban lássad :] a cikk fölött

* forrás Fidelio -

* levél Küldés -

* nyomtató Nyomtatás

Egyébként: Hofi ide vagy oda, ez a cím itt mérhetetlenül idétlen, ugyanakkor pontatlan is, mert Hofi biztosan parancsoló módban írta a második részt, vagyis oda is kell egy felkiáltójel/=!/.

Egy internetes oldalon nyugodtan módosítani lehet egy ilyen otromba címen, de nem a ! kitételével :-(((

Pótkérdés Kálmánnéhoz: K. atyánk testmagassága helyreállt-e már? (Bocs.)

Pedig-pedig Rákóczi közrejátszása igenis döntő motívum abban, hogy Händel, akit  igen magas egyházi és világi körök dédelgettek Rómában, miért menekült el onnan sebbel-lobbal Nápolyba Savoyai Jenő csapatai közeledésének hírére. Amúgy apokrif feltételezések szerint előtte még Velencében "tárgyalt" is Eugénel, ahol ő meg sem mukkant. Ilyen kis történeti hátterek színesítenek a kritikákon. Sokkal jobb, mint az "életemben még semmi nem bűvölt el annyira, mint ma este Antonini pálcája" (ő vezényelt?). 

a szerző testmagassága nem érdekel, s egy Handel-cikkben a Rákóczi-szabadságharc és a pápa viszonya sem. viszont fürtöcske: a kulturált két rövid u-val írandó.

Bocsánat, kedves László, sehol sem fedeztem fel a nevét a cikk alján vagy tetején.

Minek nyomozni? Kolozsi László. Létező, kb. 175 cm magas, művelt, kultúrált fiatalember. Vagy tán úgy tűnik, hogy álnéven ír valaki?

Ne légy szigorú, a cikkben sok konkrétum volt és semmi liláskodás, énközpontúság. A cím persze sokkoló, ilyennek lett szánva.

Érdekes lenne kinyomozni, ki írta a cikket.

Rémes cím, okoskodó cikk. A koncert viszont fantasztikus volt.