Az ellenvetés akkor lenne jogos, ha az emlékkoncerten Ferencsik vezényelne. (Mert - mint tudjuk - Barenboim se Furtwängler, rakjon a fejére bármilyen fejhallgatót...)

Debut? Japán? Sajnos személyesen egyiküket sem ismerem. :)

hajrá takatsa!(Téged nem debut küldött Japánból?)

És hol? 



De itt is kellene, nem gondolod? A törlés csak fizikai.

Hang a magasból: "Hölgyeim és Uraim! Az előadás zavartalansága érdekében kérjük kapcsolják ki mobiltelefonjaikat, és vegyenek jegyet a Ferencsik emlékkoncerte!" :)

kedves nab!Ittt még nem.

Mondd, parsifal, te itt már bocsánatot kértél?!

Ferencsikkel szemben semmi kifogásom-a szokásos óvatosságot leszámitva-hiszen pl.a kilencediket és némely Kodályt vele vettem meg először,csak az a gyanus,hogy az Operaházban a Ring előtt mindig megszólal a sötétben egy "Hang a Magasból",hogy az emlékkoncertre még vehetők a jegyek.Néhány nappal az un.utolsó nagy magyar karmester emlékkoncertje előtt,ez több mint gyanus. 

Nekem két, homlokegyenest különböző élményem van Ferencsikkel kapcsolatban.



Egy Mozart Requiem előadásán kis híján elaludtam az unalomtól (biztos fáradt is voltam...)



Egyik utolsó koncertje egy előszilveszteri koncert volt (a tévé is fölvette és néha ad belőle részleteket). Bármely bécsi újévi koncertet lepipáló hangulatot teremtett, aközönség tombolt - jogosan -, sok ráadást adott, humorosan (pálca nélkül, szemhunyorításokkal vezényelve), de a zenét (és a közönséget) mégis tiszteletben tartva!

Jumi (Simon Albert) aprólékos betanításainak része volt, hogy pl. egy szimfónia második tételét a zenekar a koncerten látta először. Mert arra nem jutott már idő. Ellenben a harmincas években a Székesfővárosiak többször műsorra tűzték a Jupiter-szimfóniát, majd levették. Mert nem tudták eljátszani. Egész addig, míg egy ifjú titán - Ferencsik - be nem tanította. 





Az ÁHZ-ban pedig már közhelyes nyelvi humor volt a 70-es, 80as években, hogy a koncerteken is kellene teljesíteni már, nemcsak a próbán, elvégre HANGVERSENYzenekarnak híjják őket...



A hangzásvilágról meg annnyit, hogy nekem pl. a Hungaroton hangzásvilága már akkor sem tetszett... Vagyis kérdés, mit hallunk lemezről (ld. még Kocsis korai felvételeit, pl. LP-n a Brahms Op.5-öt - mintha nem is zongorán játszuanák - érdekes, CD-n jobb). 

nyugtával dícsérd ...



















(a nabot ...)

Nana...

Úgy látszik ph nak ez volt a búcsú beírása.

[12] "Ferencsik kitűnő betanító is, próbáló is volt, ..."

Ez valóban így van, mégis sokan kárhoztatják, hogy keveset próbált. Valójában abból indult ki, hogy zenészei elég felkészültek, érettek és öntudatosak, s ebben olykor súlyosan melléfogott. Nagy ellentétje volt Simon Albert, aki már ijesztően aprólékos tudott lenni (ugyanakkor legalább annyira felületes is, de ez most más kérdés.) Ferencsik tisztában volt avval, hogy zenekar nélkül nincs karmester, de karmester nélkül még van zenekar. Ebben az egyik utolsó mohikán volt.

Micsoda telitalálat. Még ilyet.

A maga idején itthon talan mégis csak ő volt az egyik legjobb.

Kocsis arra a dilemmára, hogy egy jó produkció hallatán mennyire eldönthető, kié az érdem, a karmesteré-e vagy a játékosoké, nagyon tanulságosan úgy felelt, hogy ez a próbán dől el. A jó száz évvel ezelőtti borzalmas szokás, hogy a nagy dirigensek nem maguk próbáltak, hanem az asszisztensük, a korabeli zenekarok silányságával menthető valamelyest, amikoris a próba valójában küzdelmes betanítás volt. Ferencsik kitűnő betanító is, próbáló is volt, erről sokat hallani. Hogy produkciói lassan megkoptak, azt két fontos körülménynek tudom be. Egyrészt a "nem korhű" előadásmód napjainkban tapasztalt csodálatos fejlődése előtt távozott, ő maga nem volt forradalmár. Másfelől a korabeli hangzásvilág a felvételeken ma már népszerűtlen.

Rapszodikus. Tudott nagyon jó lenni (a Bartók Concerto-felvétele mellett a Mozart Esz-dúr szimfóniát említeném, noha nem felvételei alapján mondom, hogy tudott nagyon jó lenni), meg iszonyat is. Nagy zenész volt, de rendet tartani nem igazán tudott. (Sztravinszkij: annak idején, a nyolcvanas években LIGETI volt, aki üdítően jól vezényelte - Ferencsikékhez képest ez akkor tényleg nóvum volt; kérdem, mi lett ebből azóta.)

Na, de beszéljünk inkább a zenéről, gondolom, az emlékkoncertet is azért tartják. Milyen karmester volt Ferencsik? Nekem megvallom, egy közvetlen élményem volt vele kapcsolatban, még félig gyerekként, kakasülőn láttam, ahogy vezényel Sztravinszkijt. Karmesteri kvalitásait nyilvánvalóan nem tudtam megítélni - azóta sem vagyok ennek szakembere -, azt azonban láttam, ahogyan az egész mű alatt a kottát bújta, fel sem emelve a fejét belőle. Aztán később hallottam azt a frappáns mondást, hogy a jó karmesternek a fejében van a partitúra, a rossz karmesternek pedig a feje van a partitúrában, és akkor rá gondoltam. Na, de ez még szubjektív véleménynek sem mondható, csak egy gyerek idétlen megfigyelésének. Szóval mindentől elvonatkoztatva, milyen karmester volt Ferencsik János? Mert azért mégiscsak ez a lényeg.

[MODERÁLVA]