Il Giasone.

Cavalli piszkosul ért ahhoz, hogy levegye a hallgatóságot a lábáról az "édes" hangú áriáival és recitativóival.:))  A Jacobs-féle interpretációt hallgatom.

A DVD.

A La Calistót nemrég néztem meg, valóban remek a Jacobs-féle előadás. Mondhatni, mintaszerű: remek zeneileg, a díszletek, a jelmezek, a rendezés. Az Operonét elnézve hatalmas adósság van még Cavalli színrevitelében, bár  néhány művet már elővettek, ahogya neten számba veszem. Ízlésben valószínűleg ez az előadás kiemelkedik közülük, meg a La Calisto egyéb előadásai közül is.

'alap monstrum'

Ezt most találtam, szerintem ez már elég durva, mármint ezt csinálni egy XVII. századi operával: http://www.youtube.com/watch?v=imFcGpCB09s

Aranyalma is két estét betöltő szórakozás volt! (by:Cesti)

Bizony! Iszonyű hoszzú barokk operák is vannak olyan hosszú recitativókkal, hogy na!
Ezért olyan divatos ma Handel: az angolok utálták a recitativót, ezért olyan rövidre szabta őket, amilyenre csak lehetett.

Till Géza könyvében mindig röhögtem az efféle megjelöléseken:
 
zenéjét szerezte: Georg Friedrich Händel
szövegét írta: Niccoló Haim
átdolgozta: Raymond Leppard.
 
Mintha ugyanolyan fontos és elidegeníthetetlen tartozéka lenne a barokk operának a zeneszerzés, mint az átdolgozás... :(

Mi az hogy, nagyon is! Minden hullámzott, a kutak szöktek, égiek voltak a jelenségek. Maga az opera szó is "művek"-et jelent: költészetet, építészetet, táncot, zenét.

Ha azt vesszük semmilyen régi színházi darabot nem játszanak korhűen. Ott vannak például Shakespeare és kortársai színdarabjai. A korabeli színház három részre osztott volt: az erkély az égi, középső szint a földi, a gödör pedig az alvilági szférát képviselte. A magasztos dolgok az erkélyen, a hétköznapi események a középső szinten, az alvilági, bűnös dolgok a gödörben játszódtak. Ezenkívül a színpad két oldalán vonultak be a szereplők: az egyik oladlon a jók, a másikon a gonoaszak.  A gonoszakat hangos fújjogás, a jókat örömujjongás köszöntötte. Ezenkívül nem igazán voltak díszletek, a földszinten nem voltak székek, az előadások nem este, hanem délelőtt és délután zajlottak, a színház nem volt fedett. Ezeket a körülményeket jelenleg egyedül az újáépített Globe színház biztosítja az előadások számára. És akkor nem is beszéltünk az antik darabokról. Barokk operák esetében tudomásom szerint készültek egész napot betöltö, több tíz jelenetből álló darbok is, amelyek a hosszúságuk miatt eleve előadhatatlanok a mai közönségnek mindengajta dramaturgiai és egyébb zenei változtatás nélkül. A kérdés csak az, hogy egy darab meddig marad önmaga? Számomra ez fontos kérdés tud lenni például Erkel operáival kapcsolatban is.

Minden az igényektől függ.
Ha történelmileg hiteles módon akarnánk egy operát megrendezni, akkor igenis nagyon durva szinpadi gépezet kellenének. Tallián Tibor tanát úr mondta operaszemináriumán: "A barokk operákban folyton repkedtek." Na meg mindenféle tüzijátékok, látványos átváltozások, satöbbik történtek.
A hangszerelés sem olyan egyszerű. Annak idején sokkal kevesebb zenész játszott, mint manapság hiszik. (Nem volt pénz többre: a gépezetek mindent felemésztettek.) Az Orfeo eredeti hangszerelése pl. elég világos (ha vannak is fehér foltok): épp Jacobs pedig úgy túlhangszereli, hogy az ember a fejét fogja. Harnoncourtról nem is beszélve!
Ugyanis 2 dolog is közrejátszik amellett, hogy az illető "a korszakhoz értő szakember":
1) a közönség, akiknek játszanak, ellenben nem "a korszakhoz értő" és vannak bizonyos elvárásai (nagyobb hangzás pl.)
2) a mai operaházak sokkal nagyobbak, mint a korabeliek (sőt: az Orfeót pl. egy nagyobbacska szalonban adták elő.), ennek megfelelően teljesen újra kell gondolni mindent, hogy hallani is lehessen valamit. Sőt: annak idején a zenészek a szinpadon (!!!) voltak, nem árokban!

Tudomásom szerint a régi operák színpadra állításánál probléma szokott lenni, hogy az esetek egy részében nincs meg a hangszerelés, emellett a régi, ma már nem használt hangszerek is gondot okozhatnak. Végül is érthető, hogy olykor át kell dolgozni a műveket. De ha ezt a korszakhoz értő szakember végzi el, nagy gond nem lehet belőle. A René Jacob féle Calisto pedig tényleg jól sikerült. Jó példája annak, hogy nem kellenek monumentális díszletek, hatalmas zenekar és színpadi gépezet egy opera klasszikusabb értelemben vett színpadra állításához.

A korai operáiban (mint az Ormindo) valóban nem különülnek el, de a későbbiekben, mint pl. a Xerxes már megvan az erre való törekvés. Cavalli valahol az Ulisses és a Poppea stílusánál indul és Cesti számára ő teremti meg az alapokat.

Általában minden karmester a maga 'szájíze' szerint dolgoz át és állít zeneileg a számára megfelelően színpadra ily régi operákat. Leppard is külön átdolgozta és Jacobs is. Utóbbi egész hosszúra hagyta a művet, mert a brüsszeli Calistonak bőven 10 után lett vége.
Észerevételed  peddig remek : Nincsenek elkülönülve a recitativok, áriák és együttesek - nincsenek! Valóban, én pont ezért szeretem Cavalli operáit, mert ha csak hallgatod egy egységet hall az ember, nincsen túlontúé szétszedve, darabolva.
Kiváló operája még pl.
Gli amore Apollo e di Dafne
L'Ipermestra
Ercole Amante
L'Orione

Meghallgattam az Ormindot. Jó volt, csak egy kis időbe tellett megszokni a kontra tenor féri énekesek vékony hangját. Furcsa volt a kórus hiánya, csak egy-két alkalommal szólalt meg. Ezenkívül feltűnő volt az opera egységes volta. Nincsenek elkülönülve a recitativok, áriák és együttesek olyan élesen, de a zene nagyon lírai volt, egyes részek kifejezetten szépek. A következő Cavalli opera, amit meg fogok hallgatni a Giasone. Ez különösen érdekel, mert azt olvastam róla, hogy a darab nemcsak Cavalli, hanem az egész 17. század legtöbbett játszott

Mit jelent az, hogy a Calistot Raymond Leppard dolgozta át mai előadásra? És a René Jacobs féle feldolgozás is ezen alapszik?

Belenéztem a Calisto videókba és nagyon tetszenek! Le fogom szedni őket a Youtobe-ról és végig nézem az egészet (már ami fent van belőle, de a Szabó Ervinben is meg van DVD-én, lehet hogy, kiveszem, de nem biztos, hogy lesz kedvem egy héten kétszer beutazni fővárosunkba, hogy vissza vigyem a DVD-ét két nap múlva). Egyébként a közeljövőben az Ormindot készülök meghallgatni.

Egy pár gondolat Cavalli : Calisto - Brüsszel - 2009.02.24. La Monnaie



Nos Brüsszelben most René Jacobs és a Concerto Vocale próbálozott kiemelni Cavalli : Il Calsito c. művét. És micsoda sikerrel! A La Monnaie Színház ideális helyszín ennek a minimalista, de ugyanakkor rendkívül mozgalmas operának. Jacobs ezt az operát CD-n is rögzítette már, tehát a mű nem volt ismeretlen számára.



Kiváló megközelítésben irányította a zenekart. Az allegrok szinte táncolhatóan szólaltak meg a largok fantasztikusan lágyan és puhán. Calisto jeleneteinél pedig egyenesen ragyogó együttesekkel kápráztatta el a közönséget. Zeneileg szintén kiváló ábrázolást kaptak a karakterek. Annak pedig kiváltképp örültem, hogy a humor sem hiányzott az előadásból. Sajnos a Calisto sem lesz épp repertoárdarab sehol sem, köszönhetően a címszereplő hangszínének, mely az egész előadás alatt rendkívüli magasságokban szárnyal. Sophie Karthäuser fiatal énekes, de hatalmas rutinnal vitte az előadást és rendkívüli hangon tolmácsolta Calisto szólamát.

A rendezés igen minimális, de a kösztümök a jelmezek szó szerint egy mesevilág. A színpadon szinte semmi nem volt, csak a hatalmas tablók, melyek még Phaeton bukását is ábrázolták, szó szerint egy téglalapon belül. Nem volt felesleges 'szereplő futtatás', a rendező hagyta énekelni az énekeseket, semmi túlzó nincs ebben az előadásban. Egyszerű, könnyeden befogadható korabarokk opera, melyet a közönség hatalmas tapsviharral hálált meg. Örülök neki, hogy nem Mozart volt épp műsoron. Pár nappal később egy Idomeneot hallgattam Jacobs-szal ... Inkább maradjon Cavallinál! És érdekes : teltház volt, még kis székeken is ültek emberek. (és ész nélkül mindenki csokit zabált .... :)



Sajnos elég nagy rohanás volt ez a nap, így csak pár sorban emlékezek meg erről a kiváló előadásról, melyet nagyon szívesen megnéznék vagy annyiszor! (No de majd áprilisban Lucia di Lammermoor - Mosuc-kal.) És két képet beszúrnék :







La Monnaie - Brussels







Cavalli : Il Calisto - Brussels

L'Ipermestra



http://www.youtube.com/watch?v=gQiQqcM9rDM



http://www.youtube.com/watch?v=d0zp4LfENVY



http://www.youtube.com/watch?v=J5XUvlcwtsk



http://www.youtube.com/watch?v=zoAbG9WKgPg



La Didone :



http://www.youtube.com/watch?v=rSjS33qfGks



La Calisto :



http://www.youtube.com/watch?v=SpUE6bHWVo8



Statira, Principessa di Persia :



http://www.youtube.com/watch?v=k2-qVDYWVd0