Nem tudom, hogy ki Leó, így hát azt sem, hogy ismerjük-e egymást. Mindenesetre leírása számomra hízelgő, s remélem helyes is.
A boxolónak csak annyit, hogy lehet, hogy rosszul fejeztem ki magam, és az is lehet, hogy tényleg bolond vagyok, sőt a kettő együtt is lehetséges. Egyelőre - mint örök optimista - az első lehetőségből indulok ki. Ez a koncert számomra nem pusztán egy előadás volt, hanem transzcendens élmény is. Több jelenlévő ismerősöm, akik nem is hívei feltétlenül a historikus előadásnak, szintén így volt ezzel. Ráadásul ez az előadás nem volt korhű (hiszen tudjuk, hogy Bachnak milyen apparátus állt rendelkezésére, és nem ilyen!) viszont attól még lehetett hiteles.

Mingyárt megváltoztatom a nevemet Leóbolondnak, hogy nekem is ilyen kedveseket írjatok :-). Zenebolond egyébkénzt (ha az, akire gondolok) nemcsak bolond, hanem a szó legnemesebb értelmében az: akivel úgy beszélgetsz két órát zenéről, hogy észre se veszed. Na szóval olyan, mint Hugó, vagy hát elég sokan innen...

Zenebolond, te tényleg bolond vagy.

Nekem nagy élmény volt, nagyon tetszett. Azzal egyet értek, hogy tényleg nagyon mai, szinte postmodern este volt, de semmiképpen sem előadás, hanem szakrális esemény. S persze egyáltalán nem korhű, ahogy Rillingé sem volt az, csak ő máshonnan nézi ezt a művet (is). Számomra mégis mindkét este hiteles volt, s egyik sem kizárólagosan az.