Khm...Mily' érdekes téma...

Nem gondolom, hogy volt, a közönség felé játszották meg ezt a Piroska és a farkas imázst.

Kedves moor,
kösz a pontosítást. Nem tudom, hogy volt-e pedofilia, nem hiszem. Egyébként a Szandi csoporttársam volt az autósiskolában, akkoriban kb. 17 lehetett és már a későbbi férjével élt. Különben egész normálisnak tűnt és nagyon rendes volt. Be kell valljam, hogy meglepődtem ezen, hiszen a borzalmas számok után másra számítottam.

Az "Így mulat egy beates magyar úr" esztrádsikere után a Beatles-utánzat volt az első visszatérési kísérlet (innen van a Csavard fel a szőnyeget!), újabb gödör, aztán r&r-Hungária, gödör, break, gödör, Modern Hungária (Modern Talking utánzat: "Csókszor csók, ez a végztem / Szerelem a négyzeten"), gödör, Szandi felfedezése (pedofil mellékzöngékkel), gödör, és azóta a végtelenített "Fenyő-ünnep". A történetiség kedvéért. Ez kb uaz, mint hogy Seres Rezső egyszer írt egy Szomorú vasárnap című dalt, és előtte meg utána nagyon sok mindent, amit nem nem kellett volna.

Kedves emerzoli és moor,
kösz, hogy helyretettétek Fenyő Miklóst. Kiegészítésül csak annyit, hogy ő kölyökkorában néhány évig az USA-ban élt, mert a szülei '56-ban dobbantottak, de aztán - még 1960 előtt - visszajöttek. innen tehát az ihlet. Alig tíz évvel később, a táncdalfesztiválon a Hungária harmatgyenge műmagyarosch álbeatet játszott, s aztán el is tünt a süllyesztőben.
Fenyő első visszatérési kísérlete a breakelés volt. (Nem tudom, ki emlékszik rá.) Csak miután ezzel nem sikerült befutnia, lovagolta meg a nosztalgiahullámot, s csinálta meg a sohasem létezett hazai pöttyös-r'n'r-t. El kell ismerni, hogy nagyon profi volt, de ez érthető is, hiszen az eredeti fénykorának (kb. 1954-1963) a kellős középén élt az AEÁ-ban. Nálunk akkor ilyesmi természetesen nem létezett, hiszen ebben a tíz évben az ország egész mással volt elfoglalva... A '60-as évek elején sorban létrejövő hazai zenekarok pedig már más, keményebb zenét játszottak. A pöttyös-r'n'r tehát itthon egyszerűen kimaradt. Maximum házibulikon lehetett hallani az '50-es évek végétől egy-egy - disszidensek által hazaküldött - lemezt. Amit Fenyő csinált, az tehát műnosztalgia. S minthogy azóta megint lepergett pár évtized, most már a műnosztalgia nosztalgiája. Persze ez nem baj, de azért jó, ha tisztában van vele az ember. És ettől még lehet rá táncolni, szerintem azonban, de ha már pöttyös-r'n'r, akkor legyen igazi. Valahogy szívesebben hallgatom azokat az eredeti felvételeket, amelyeket Fenyő pimaszul és profin lekoppintott.

Nem keverjük. A bárányoknak ezen a parketten kellett táncolni, más nemigen jöhetett volna ki belőlük. A legijesztőbb példa, talán még tanúja is voltál, az Apostol tragikomikus elkurvulása. Nem keverjük SBB-ékkel, de az ő "dalaikat" - nekik is jobb - nem fogják a karaoke-showkban énekelni. Mert innen indultunk ;-)

...és ne keverjük össze nagyferót, hangtalanföldest, hánytál és a borzot Józef Skrzekkel, McLaughlinnal, Frippel, de még Steve Vai-al sem. Ez utóbbiak komoly zenészek... még ha nem is 200 éve írott klasszikus zenéket restaurálnak...

A Neoton alulmúlhatatlan. Pásztor Laci fölköpött a levegőbe és aláállt.

Emerzoli, igazad van, tulajdonképpen a kedvedért úgy is leegyszerűsíthetem, hogy "nagyon furcsa, de valami véletlen folytán sokkal inkább a Hungáriából lehet megérteni 1980-82 abszurditását", s sajnos nem a Főnix éjszakájából: mert ez egyszerű allegória a folyton föltámadó Kádár Jánosról és fiókáiról, amaz meg láthatóvá teszi az egész rendszer működését. Ha figyelmesen olvasod, amiket írtam, éppen azt mondtam, hogy Fenyőnek az a két-három esztendeje volt az értékelhető, és a maradandó, minden egyebet el kell sürgősen felejteni. És még azt is, nyilván maga sem tudja, mit hozott ott létre.

Igazad van, de ez olyan kétfenekű izé volt, mint a Sütő Szuszai menyegzője (hogy a magyarok azért ünnepelték, mert hogy meg merte írni, hogy a román többség elnyomja a maroknyi magyarokat, a románok meg azért, mert azt az allegóriát látták benne, hogy a SzU hogy elnyomja az önállósodni akaró Romániát... már bocsánat a párhuzamért!; ugyanilyen szelepszerű/kétfenekű dolog a Tanú is, mert egyrészt leleplez valamit, másrészt meg majdnem elhiszed, hogy milyen kis vidám élet volt a Rákosi-rendszerben, csak úgy röpködtek a nagy poénok a levegőben!)
Másfelől, tegyünk különbséget: Dollyék és R-Go tényleg az MHV kreálmánya volt, a puszta szelep-funkcióval, de Hungária még nem. Na, de ezt a Baudrillard-féle szimulációs hálóval lehetne a legjobban magyarázni. Különben is, egyes elméletírók szerint ezt a valóság helyére állított, információs művilágot nem a posztindusztriális társadalmak, hanem a totális diktatúrák hozták létre. Erdős elvtárs jól tudta, hogy a 700ezer példányból csak néhányszázt hallgat olyan fül, amely fogékony a gyilkos iróniára. Ugye, lett az a Cha-cha-cha című film is, szoftos kis "Megáll az idő"-utánérzés, amiben teljesen el lett bagatellizálva a dolog. (Erre hajaz a Csinibaba című förtelem is, amiben nem véletlenül a Kispálék a legjobbak, mert ők még az idézőjelet is idézőjelbe tudták tenni: nagy baj, hogy a rajngóik ugyanolyan komolyan veszik ezeket a dalokat, mint a Jutkát, vagy bármit, és letörlik az idézőjeleket...)
Én nagyon nem szerettem akkor Hungáriát, hamisnak hallottam,én akkor azt hittem, hogy "fekete bárányok" (HBB, P.Mobil, Beatrice) mondják meg az őszintét. Dehogy mondták meg.

Térjünk már észre - azt hittem, rosszul olvastam, amiket írtok Fenyő Miklósról...
...mintha valami értéket képviselne az a tömény slampos giccs, amit egész életében produkált!
Ne felejtsük el, hogy abban az időszakban Theatrum, Rákfogó, Syrius, V'73, Panta Rhei stb. is működött, az értelmiség a Marczibányira járt Dimenziót, Deseő Csabát, akkor még nem "Tony" Lakatost hallgatni és a Budai Ifjúsági Parkban 10 000 ember ázott sz...rrá az SBB koncertje alatt, és az LGT valódi zenét produkált - mindaddig míg a Presszó el nem üldözte a többieket, hogy végre olcsó kuplézenékkel agyonkereshesse magát...
Szemtanúja voltam, amikor Ejdős Pétej, a Hanglemezgyár 2. számú embere a Panta Rhei bemutatkozó anyagát (Bartók-feldolgozásokat játszottak azon) - széles ívben áthajította a szemétládába... és akkor is, amikor kijelentette, hogy amíg itt vagyok addig a Susztej és bandájának (P.Mobil, koncertenként, 20.000 nézővel) nem lesz lemeze.
Mindenfajta progresszív törekvéssel - teljes hatalommal - szembeszállt, lehetetlenné tette a hazai jazz és prog.rock zenekarok működését, miközben a szomszédos Csehszlovákiában és Lengyelországon sorra jöttek ki a Collegium Musicum, Fermáta, Energit, Impuls, M.Kratochvíl/Jazz Q Praha, Namyslowski, Niemen Aerolit, SBB, Karolak, Blue Effect... soroljam még... lemezek... (és akkor nem beszéltem a "nyugatról") King Crimson, ELP, Pink Floyd, Mahavishnu Orchestra, Return to Forever, Weather Report, Focus... stb., stb.
Jobbnál jobb zenészek menekültek külföldre, miközben itthon tarolt a Neoton Família, a Hungária/Fenyő/Dolly-féle totális igénytelenség...
(Apropó: szintén szemtanúja voltam, amikor a megboldogult Zenebuták felvételén a stáb teljes napja arra ment el, hogy Dollyék az ió, ció, vakkkácció c. remekművüket - playbackről - végre rendesen el tdják tátogni. T.illik: rendre eltévesztették...)
Ennek a hazug művilágnak volt - és ma is - emblémája Fenyő M.

bocs, jóval több, mint 10 év, volt az 20 is...:( már ami a visszaemlékezést illeti...de rég vót, ammá bizti.

[10] a szoros keretek közé zárt ´rózsaszín fodros ciao amore´ fíling (Fenyőé, Dollyé ) szelep volt az ifjúság számára és igen moor, éppen annyira kontroll alatt tartották, mint a sárga tengeralattjáró (Rádio Luxemburg, Szabad Európa R.) fílinget, jó tíz évvel korábban, csak éppen a későbbi gyeplő lazábbnak tűnt. Ez utóbbi korszak fiatalja szabadabbnak hitte magát (kicsivel).
Dehát nem ez volt az egyedüli maszlag...

Kedves Zenebolond, bebeta, moor kösz szépen az örökzöldekről szóló ismertetőt.
[kedves Zenebolond, Barta valóban az LGT-vel ment ki turnézni, s aztán kint maradt...]
AZ a Fenyő valami VICO-guru-féle volt, és ha a pletyka igaz, leszámolás történt?

http://index.hu/kultur/khirek/?main&257607

Bebeta, '98-ban nyírták ki az arrogáns Fenyőt.

Talpalávalóban a Casino Twist, karakterdarabokban a Várni rád (Fenyő énekli: a vége hihetetlen... "és a fény-ké-pééét előveszem, előveszm, előveszem...), a Ciao Marina ballada (Szikora Robi), és a Mért vagy hozzám oly hideg, Sanyi? (Dollytól).

Úgy tudom, hogy a Rock & Roll Party több mint 700.000 példány. Nekem csak 1 db bakelit, meg 1 db CD, de a Hotel Menthol-ból sikerült találni egy angol cimkés példányt pár éve, amikor kisöpörték a lemezgyárakat. Ott 1+1 bakelit, 1 CD. De én valahogy a Van aki forrón szereti rockabillyjét szeretem a legjobban, kár hogy nincs kint CD-n, sőt: miért nincs meg a Hungária összes kislemeze CD-n????????????????????????????

Fenyő van egy pupú, van...

(Szegény családok egy nagyon szimpatikus, de ostoba névmagyarosítási divat áldozatai, tényleg van Fenyő, Fáskerti, Zöldhelyi stb. név.)

Fenyő Miklós zeneszerzői-szövegírói zsenialitása különben nagyon érdekes jelenség. Ami a rock&rollos korszakban nagyon összejött, az voltaképpen annyi, hogy a szövegeken - a show is erre épült - keresztül létrejött egy sosemvolt, fiktív világ, egy mély, szarkasztikus játék keveredett abból, hogy milyen lett volna az ötvenes évek, milyen lett volna a magyar ifjúsági szubkultúra az 1950-es években. (A szatirikus az volt benne, hogy nem lehetett ilyen: a Dalolva szép az élet Szving Tóni nevű figurája, a kolhozjampec szó, a kólamámorban fetrengő nyugati ifjúság elretentőnek szánt legendája pontosan jelzi, hogy keményen, államilag el volt fojtva ez a szubkultúra.) Fenyő emiatt egy hamis világot épített fel - nem tudom, lehet, hogy véletlenül talált rá, hogy ezt hogyan lehet -, amit lehetett abszolút elbagatellizálni, meg komolyan venni is. Minden a helyén volt, még az is ült, hogy a lemezgyár szokásai szerint a számok orosz címeit is rá kellett írni a borítóra: Duci-Juci = Tolsztuska Juci stb. És hozzá egy elementáris - a szó szoros értelmében - zene, ami tényleg csak az alapelemekből áll.
A szövegvilág másik érdekessége, hogy - akárcsak jóval később Kovács András Ferenc Jack Cole daloskönyve című verseskötetében - Fenyő már a popdalok szűk/primitív rímelési lehetőségeit azzal bővítette, hogy az angol szövegelemekhez olyan magyar szavakat tudott kapcsolni, amilyeneket addig még sosem hallott senki rímhelyzetben: "It's a shake! / Tessék?" A "Csillapítható a tviszt-igény"-szerű szövegekkel az 50-60-as évek halandzsázó, az angol szöveget nem értő szójátékaira ("lámpám-a-dudám-a-légfékem" stb.) utalt stb.
A recept megvolt: de mennyivel primitívebbnek hatott ugyanez az utódzenekarnál (Dolly Roll), a nyelvi sokkolásnak ez a változata az olasz-magyar verzióban már nem működött.