Kedves Ókovács Úr!



Hogy mi a bajom a teremmel? hm...

Volt szerencsém olyat tenni, amit már régóta nem csináltam, pedig szakmabéli lennék, vagy mi: Két koncertre mentem két nap alatt! Egyik nap Alagna, másikon Anne Sofie von Otter és Minkowski... Mindkettőn középtájt ültem, és azt hiszem nem csak a zenekar miatt éreztem úgy, hogy a második koncerten , a Zeneművészeti Önképző és Szabadidő Intézményben (Zeneakadémia) mindent jóértelemben az arcomba kapok, ellentétben a müpával, ahol inkább tapogat a hang, csak akaródzik felém jönni, de valahogy nem sikerül nekijje, körüljár, de inkább elsuhan mellettem. Valahogy ezt érzem, éreztem, de persze ez egyéni hallásmód, nem betonbiztos tézis!

Hihetetlen kontrasztos volt a két este, pedig írtam, nekem Alagna is tetszett minden "parádéja" ellenére, de ez a csaj... (Anne Sofie) meg ez a zenekar! Meg a karmester, aki még vezényelni is tud! Yeee! Semmi sallang, zene! Mintha visszaadott volna mindent az előző este elvesztettekből! (no de várjunk: ez Aalagna topis, akkor a csajról ennyit)

Alagna sugároz, nem tudom mit, de sugároz, Anne Sofie von Otter máshogyan. Voltam én (is) már sokminden koncerten, valójában teljesen mindegy, hogy mit, milyen stílusban-nyelven énekelsz, ha nincs az egyénednek ereje, akkor a tökéletes technika, és a tökéletes terem sem elég. Ilyen tekintetben nekem ugyanúgy hat egy Alagna-s koncert , mint egy Stinges, vagy Ákosos, vagy egy szál mezitlábas Palya Beás koncert valahol 10-20 ember előtt! Szerintem. 

(Te jó Ég! az üzenetem könnyű(?)zenész neveket is tartalmaz!!!!! Gyorsan ki is lépek, nehogy utólérjen a büntetés!)

Végre, valamiben egyetértünk, cleo.

Kiváló kritika volt, különösen az utóbbi idők termését figyelembe véve. Bravo Ókovács Szilveszter.

Kedves xy, nem tudom, mi bajod a teremmel - mert részleteiben nem írtad meg. Viszont most én is elgondolkodtam rajta. Emlékszel, A fecske-románc második felében, vagy még inkább a ráadás-Miatyánkban (tehát a két a cappella-számban) gyakorlatilag templomi visszhangot generált a teremszerkezet, és a - szerintem - túlnyitott zengőkamrasor. Közben telt ház volt...



Persze, nem a szőnyegbolt-akusztikáért sírok, legyen lecsengése a hangoknak, de - mint a templomokban - itt a konkrét matéria volt nehezebben hallható, mert keveredett a saját markáns visszhangjával. A Zeneakadémia afféle Stradivari-csoda lehet, az akusztikusok se tudják, miért szól jól csurig töltve is.



A "vinceró"-t pedig tényleg hiba volt feláldozni a közönségszédítésnek: ha adott hangulatban egy-egy strófát erre-arra is céloz a művész, a finálénak előre kellene szólnia, a csúcsponthoz helyre kellene állítani a hangzás arányait. Alagna ezzel láthatóan nem számol - de ahogy elnéztem, nem Kohn lesz az, aki helyreteszi e tévedését.

Az ellenkező sarkot úgy értettem, hogy a főhős a saját háta mögötti sarokra énekelt a végén, kábé az orgonasípokra! itt nem a sznobságos "ha már kifizettem nekem játszááá" életérzést értem, csak mint viszonylagos zeneértő gondoltam arra, hogyha már annyira vártam, és kibírtam azt a sok pocsék zenekari közjátékszerű vmit, akkor ugyan már tök jól esett vóna, ha felém énekli a vincselóóór-t!!! Mert kevés a hang, ezt azt hiszem mindenki hallhatta! De ez mind nem is érdekel, mert vmi elképesztően szép a voce! Én élőben ilyen gyönyörű, megnyerő tenorarcot még nem hallottam! Ja, és a terem is egy nagy rakás ...! A zenezakadémia bármilyen lerobbant, azért ott minden a helyére kerül! 

Aztán lehet, hogy tévedek...

A szünetben a Tokaji sem volt a megfelelő hőmérsékleten...

Idézet 6-ból: " Alagna remek tenorista, nem száz százalékos diszpozícióban hallottuk." Én csak azt szeretném tudni, mitől van az, hogy a Budapestre érkező méregdrága világsztárokat szinte sohasem hallhatjuk száz százalékos diszpozícióban ????? Ld. Pavarotti a Bohéméletben, Domingo az Aidában. De az utóbbi időből és MÜPa-ból említhetném Gruberovát, Eaglent, Normannt,és még többeket. Van nekik egyáltalán száz százalékos diszpozíciójuk? Vagy itt a nyolcvan- kilencven százalékos is elég, szemben Béccsel,Londonnal,New Yorkkal?

11-hez A drága jegy a harmadik emeleten is az, tehát aki arra fizetett be az is elvárhatja, hogy az est sztárját hallja, akár felé, akár a szomszédja felé énekel.

 

hát nem tudom...

egyszerre voltam kicsit csalódott és dühös a koncert, főleg a Turandot ária végén! ha már az ember kifizet húszonpárezer forintot, elvárja, hogy a főműsoridő utolsó, mindenki által ismert ária csúcspontját-tetejét feléje, és ne az ellenkező sarokba énekelje a főhős! Így nem lehetett semmit sem hallani az amúgy is kevés (ámbár tényleg gyönyörű) hangú Alagna-ból! A karmester valami botrányos volt, szegény zenekar... (bár a kürtöt nem a karmesternek kell hangolni...)

A kritikus Úrak meglepően egyetértettek, ami jó! Talán egy kicsit radikálisabban fogalmaztam volna (persze nem bántóan) !  

és bocsánat, hogy az első hsz emben nem említettem meg Oberfrank Pétert, mert a "csodához" rá és a próbáira nagy mértékben szükség volt!

Valószínűleg félreérthetett valamit. sajnálatos módon csak a főpróbán vezényelte a MÁVot Domingó. akkor sem jutott a végére a nyitánynak, mert Kohn megkérte, hogy amíg meghallgatja kívülről, hogy milyenek az arányok, addig vezénylne. érdekes módon az addig pongysola ritmusok, arpeggio szerű fúvósakkordok egyből tökéletesen szólaltak meg, ellentétben a korábbi napok próbáival. Nem tudom, hogy ennek hatására-e vagy mert tényleg eleget hallott sietve visszatért a dobogóra, átvette a pálcát Domingótól és folytatta ott, ahol korábban befejezte. újból daradjaira verve szét a nyitányt... De azért jó volt néhány percig úgy dolgozni, hogy az ember tökéletes biztonságban érezte magát, pontosan tudva, hogy mit akar a karmester... (megjegyzem hasonló élmény volt most a Sosztakovics koncerten a MüPában Daniel Raiskin dirigálása)

Tisztelt Ókovács úr!

Ön felkészült, tisztességes, erkölcsös és átérző.

Nagyon kevés kritikusban van ebből akár egy is.

Köszönöm a hitelességét, várom további beszámolóit!

Sok sikert a zene/élet más területein is.

Bár franciatudásom nulla, így nem értettem, hogy mit mondott Alagna, de egy mellettem ülő szerint az országért imádkozott a végén Alagna az elénekelt Miatyánkkal. És a berángatott tolmácsa szerint (aki szemmel láthatóan nem igazán értette mit kéne lefordítson) Alagna saját szerzeménye volt a dallam.

Tisztelt Fidelio-olvasók, Fórumozók!



Eltelt egy hét Roberto Alagna áriaestje óta, elolvashattam mások cikkeit a koncertről, és ma kaptam telefont is egy kedves MÁV-zenekaros kollégától. Három ok arra, hogy röviden összefoglaljam a gondolataimat (+jött néhány bejegyzés is).



Írásommal, bár azon nyomban született, most is egyetértek. Alagna remek tenorista, nem száz százalékos diszpozícióban hallottuk, és mégis. Illetve ezért: pláne.



Egy más honlap lelkesült recenzensével szemben ő tényszerűleg nem hőstenor. Attól még, hogy operahősöket alakít, nem az. Carlo Cossuttát vagy a mai Bándi Jánost kell hallani, ha az ember tipizálni akarja magában ezt a fachot. Fáy kollégának abban igaza van - szerintem -, hogy az est csalódás, mert keveset hallhattuk Alagnát. 



És ezzel máris a karmesternél, Kohn úrnál vagyunk. Melyik testrészével vezényelt rosszul, kérdi Vörösbegy. Úgy gondolom, Kohn úr a kevésbé tapasztaltak szemében minden porcikáját tekintve muzsikál (tornászik), csakhogy aki mindenével vezényel, az igazából nem dirigál. Van pár tucat formáns mozdulat, amellyel irányítani lehet egy a koncerten hallotthoz hasonló nagyegyüttest. A kapott telefonból tudom ma, hogy korábbi egyetlen együttműködésükkor (Bejrút, 1999.) végül Domingo vezényelte a Szicíliai vecsernye nyitányát - amellyel Kohn befürdött. A hírek szerint az a kielégítő, ám nem kiemelkedő játék, amelyet a MÁV-tól kaptunk, az is Oberfrank Péter próbáinak köszönhető. Hát ez az, amit a kritikusnak nem tiszte tudnia - de online, utólag megírható. Arra magam is igyekeztem célozni, hogy az ominózus hárfaakkord Kohn sara, erre most igazolást is kaptam. ("Arra az intésre én is beléptem volna" - mondja informátorom.)



Ha megbántottam volna a hölgyet - akit ugyan a 24. sorból nem láthattam, de - akinek Alagna szerenádot mímelt, megkövetem. A "tuttistát" nem kiszólásnak szántam, miért is tettem volna ilyet. De megtanulom: a zenekarok érzékenyek erre, a kórista jó példa volt, abból értek. A csellistákat nem bántottam, érdemes visszaolvasni - pusztán nem volt az a nehéz állás elég fölényes.



Hogy mit énekelt a legvégén Alagna, magam sem tudom, a Miatyánk lehetett, de sose hallottam még ezzel a dallammal.



Azt olvastam, hogy Kohn még idén visszajön Domigóval, Pécsre (a nagyszülei is pécsiek voltak). Jaj. Bárcsak Alagna jönne, operát énekelni!

Elbizonytalanodtam: pontosan melyik testrészével vezényelt (rosszul)?

én benn ültem.

csak annyit tennék hozzá, hogy ilyen fatökű és kezű, merev, értelemetlenül hadonászó, illetve épp ellenkezőleg, beinteni képtelen (jelen illető estében nem kizáró tényezője egyik a másiknak) karmesterre az, hogy  hogy egyáltalán tudott játszani a zenekar az csoda, illetve hosszú évek rutinja, amit sajnálatosan néha sikerrel bomlasztott az előbb említett egyén.

Egy másik kritika.

csak annyit mondott hogy acapella Miatyánk imádság,legalábbis ennyi hallatszott fel a 3-ra.

Én azt kérdezném, hogy a koncert végén mi volt az a ráadásszám, amit franciául énekelt? Köszönöm, Tamás