Nagyon szép lenne, ha katalogizálni lehetne ezeket a feltáratlan gyűjteményeket, de a személyi állomány olyan mértékben lecsökkent, hogy a kurrens feladatokat is alig képesek ellátni a szakemberek.

Lassan nem is lesz mit katalogizálni, hiszen a nemzeti könyvtár beszerzési kerete nulla forint, és már nemez az első ilyen év. Ha fontos anyagot kell megvenniük, azért kalapozni kell. A Széchényi Könyvtár (mondom, a nemzeti könyvtár!) még azt is mérlegelni kénytelen, hogy fogadhat-e egy hagyatékot, vagy sem, mert nincs ember aki feldolgozza, és a raktár is szűkös.

A kötelespéldány rendszer élteti a nemzeti könyvtárat, de újabban ez már csak elégtelen számú kiadványt enged a könyvtárakba.

Ha ez az állítólagos Mozart kézirat magyarországon került volna elő, és valóban eredetinek bizonyult volna, valószínűen a Széchényi könyvtár anyagiak híján nem tudná megvenni a mai helyzetében, csak szponzori, vagy minisztériumi különtámogatás esetén.

Tudod, legalább a katalogizálása megtörténhetett volna ezeknek. Csak lassan sok minden olyan állapotba jut, hogy már egy könyvtárosnak sem szabad hozzáérni, hanem csak restaurátornak.

Tényleg elképesztő dolgokat lehet találni, ha van ember, aki keresse.

Még ismert zeneszerzőktől is.

Pl. talán egy éve sincs, hogy megtalálták Erkel tizedik, befejezetlen operájának  (Kemény Simon) a vázlatos (?) kéziratát Kolozsváron (azt hittük, elveszett), ugyanott néhány olyan művet is, amit a zenetudomány adatokból ismert ugyan, de a kotta nem volt meg. Pedig a kolozsvári lelőhely ismert volt azok előtt, akik Erkellel kicsit mélyrehatóbban foglalkoztak, csak részben nem volt aki elmenjen oda, másrészt a család sem mutogatta volna szívesen ezeket a kéziratokat akárkinek.

Az egyházi gyűjtemények feldolgozottsága kétségbeejtő. Az a baj, hogy a közszolgálati szféra botrányosan alulfinanszírozott, mert egyébként a katalogizálásnak már régen be kellett volna fejeződnie. Így viszont néhány megszállotton és nyugdíjas tudóson kívül nincsen ember, aki ezzel "hivatalból" foglalkozzon. Pedig a papír nem örökéletű. Porlik, mállik, szétrágják a bogarak és a jóétvágyú egerek. Ahogyan Szabó Ferenc (hányszorosan?) Kossuth-díjas zeneköltőnk műveit az Editio Musica (=Zeneműkiadó) raktáraiban.

Tudjuk, nincs pénz. Erre. Csak a négyes metróra, hatszázmilliárd.

A lomtalanítással mondasz valamit.

Ismer a filatélia egy embert, aki nagy bajban volt, de ismerte a legritkább romániai bélyegek történetét, és tudta, hogy ősei anno leveleztek ottaniakkal. Felment hát a padlásra, és talált is néhány borítékot ökörfejes bélyegekkel (ezek a primitív nyomatok a címerben szereplő bölény helyett inkább ökröt ábrázoltak). Nosza, eladta, és a pénzen nagyszabású üzleti vállalkozásba kezdett. Becsapták, tönkrement. Erre hazatért, és alaoposabban körülnézett a padláson. És talált MÉG TÖBB ökörfejes bélyeget! Ezúttal jobban vigyázott, és gazdag emberként halt meg...

Az a baj, hogy ezeknek a feldolgozatlan könyvtári, levéltári anyagoknak az áttekintéséhez szakemberek kellenek, akik még a leggyöngébb hazai árakon is drágák a legatyásodott kulturális intézményeknek. Pedig patinás intézmények rangját nagyban növelné, még pénzt is hozna, ha tudnánk, milyen kulturális javakat tulajdonolnak.

Nálunk is nagyon sok anyag hever raktárakban, levéltárak zugaiban.Vannnak jól feldolgozott egyházi könyvtárak Pl. Veszprém, de itt is sok a be nem azonosított anyag (szerzője ismeretlen, vagy a nevet (monogrammot) nem lehet beazonosítani. Nagyon sok szólamhiányos anyag is van.Viszont vannak, amelyek feldolgozottsága....hmmm.... csekély.Érhet még minket meglepetés. Fél éve, egyik kutakodásom során találtam egy olyan anyagot, melyet 44-45-ben egy repesz ütött át (de jól rekonstruálható), a raktárban pihen, nem adják kézbe.
A volt SZU területéről még érhetnek minket komoly meglepetések.....(Rengeteg az elhurcolt és felméretlen anyag.)

))))))))))))))))))))))

Most már ideje, hogy ahogy lomtalanítást hirdetnek, hirdessenek egy akciót, aminek a keretében az unió minden polgára megnézi a pincéjét és a padlását, kallódó festmények és kották után kutatva, a levéltárakat pedig némi felkészítő kurzus után egyetemistákkal átfésültetik. Hány évszázada tűrik ezt a takarítatlanságot, rendetlenséget az unióban? Még a végén a Dürereket és Bachokat az egerek rágják szét. (Ennio, te meg utána dugd el egy-két padláson a darabjaidat. Lesz öröm, amikor megtalálják 2200-ban!)

6: A seggfej DT válik Für leányától, és leveti a Für nevet. Szerintem Such és Cseh Gabika simán elhinné, hogy a rádiós szerkesztő a Téli utazás/ a Vonósötös/ a B-dúr zongoraszonáta/ "A halál és a lányka" vonósnégyes/ a "Befejezetlen"  és a "Nagy" C-dúr-szimfónia stb. szerzője.

Há má hogy lenne csalás? Írta őket a Móczárt Jenő. A rák essen belé, ha nem igaz.

Ne viccelj, a Schubert Franci miért írt volna műveire Deutsch-Für számot?  Miért gondolod, hogy nem akar hosszú életű lenni az állásában? Egyébként nem is zeneszerző, hanem szerkesztő a mr-ben, ha még nem rúgták ki. És nem a Deutsch, hanem a Such miatt.

[2] Ott lakom, úgyhogy lehet, hogy az én darabjaimat árulják Mozart neve alatt. Ha nem tűnt volna fel: vigyázat csalás!

 DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Mozart a KV 449-es zongoraversenyétől vezetett műjegyzéket. Kérdés, ráírta-e ezután komponált műveire is a maga által adott jegyzékszámot? A tudósítás amúgy a tudatlanság (vagy enyhébb esetben) a pongyola ékes példája. Schubert pedig elmulasztotta a Deutsch-számot ráírni a műveire. Ejnye, Schwammerl, ezért fizetsz egy rundot!!!

1 - Á, Bach is folyton lehagyta a BWV-számokat! (és Handel a HWV- számokat, Schütz a SWV-számokat). Dög lusták voltak ezek akkoriban!



De az még hagyján! D. Scarlatti sem a Longo, sem a Kirckpatrick számokat nem tüntette fel! Egyszer sem!



Hihetetlen.

Az semmi. A Teleki téren több originált Mócárt kéziratot is lehet kapni. A kéziratokat maga a mester dedikálja a vevőnek.

"A partitúrákról hiányzik a Mozart munkáit jelölő Köchel-jegyzékszám, ezeket jelenleg lengyel és osztrák kutatók vizsgálják."



A kis felületes, kapkodó Mozart nem lehagyta???