Sötét idők
A kínai közelmúlt egy még mindig elhallgatott időszakáról, az 1959 és 1961 közti éhínségről huszonévesek készítettek megrázó előadást. KRITIKA
Kiemelt cikkeink
Eltemették Seregi Lászlót
A Kossuth-díjas művésztől a családja, balettművészek, énekesek, színészek búcsúztak az Opera előcsarnokában és a Farkasréti temetőben.FOTÓRIPORTTAL
Edward Perez és barátai a BJC-ben
A fiatal New York-i jazz-generáció kiemelkedő bőgőse Oláh Tzumo Árpáddal és Csízi Lászlóval lép fel.
Köteles Géza: "Puccini tökéletes zeneszerző"
Az Operaház idei évadában még négy alkalommal tűzik műsorra a Toscát. A darabról Köteles Géza korrepetitor-karmesterrel beszélgettünk. INTERJÚ
Komlós Péter: "A legfontosabb a műismeret volt"
Hamarosan elkezdődik a Végh Sándor Nemzetközi Vonósnégyes Verseny. Az előzsűri munkájáról kérdeztük a Bartók Vonósnégyes primáriusát. INTERJÚ
Papíron már össze is olvadt?
Az MNG és a Szépművészeti Múzeum a tervek szerint hamarosan összeolvad - utánanéztünk, mi a helyzet a július elsejére ígért lépéssel.
És mégis megszólal a pálca
Az idén 70. születésnapját ünneplő Medveczky Ádám és Simon Erika írónő beszélgetéséből a Kairosz Kiadó jelentetett meg könyvet.
Új keretek között folytatja a Fidelio
A Fidelio Média Kft. és kiadványai a Libri Csoport új médiacége, a Zsoldos Dávid által vezetett Libri Média részeként működnek tovább.
Friss cikkek
Mi történt?
Marton Éva nem énekli a Kostelnickát novemberben.
eljött a nap:http://www.opera.lv/jenufa/jenufa.gif
http://www.opera.lv/jenufa/jenufa.gif
Remélem tudja mindenki, hogy holnap újra JENUFA!!!
Újra Marton és Bátori álomkettőse, négy estén keresztül.
Indul a roham az operába.
Én ott fogok tombolni!
Az évad első előadása remekre sikerült! Nagyszerű előadás!
Opera
Világsztárok
Janácek: Jenufa
Név szerint két Éva: a világ vezető operaházainak állandó díszvendége, Marton és az itthon eddig méltánytalanul háttérbe szorult Bátori. De kezdjük az elején. A 150 éve született morva zeneszerző negyedik színpadi művét Az ő nevelt lánya címmel 1904-ben mutatták be Brnóban. Ám a nemzetközi áttörésre még sokáig várnia kellett. Mai címét csak jó 15 évvel később, a német fordítást készítő, Franz Kafka barátjaként elhíresült prágai osztrák író/költő, Max Brod kérésére nyerte el, s így tűzték műsorra Bécsben, Kölnben, Berlinben, New Yorkban és persze - 1974-ben - Budapesten is. A különböző zenei változatok kálváriáját nem részletezem, de tény, hogy az eredetivel közel megegyező variánst csak 1981-ben Párizsban, Sir Charles Mackerras vezényletével ismerhette meg az addigra már lelkes Janácek-rajongóvá lett közönség.
A Jenufa zenéje furcsa elegyét alkotja a posztromantikának, a folklorizmusnak és a század eleji expresszív realizmusnak. Egyszerre ismerős és új, tradicionális és formabontó. De mindenekelőtt élvezhető, szerethető zene. Janácek operaesztétikájának - mely elvetette a "karikatúra életű karikatúra emberek" ábrázolását - jól működő, eklatáns példája. A színpadi emberek hús-vér alakok, igazi élettel, igazi drámával és igazi szenvedéssel. Legalábbis ami a hihetetlenül erős, képzeletgazdag és szuggesztív zenét illeti.
Mert Vidnyánszky Attila rendező és a díszletet és jelmezeket "megálmodó" Alekszandr Belozub mindent elkövettek, hogy elemeljék a drámát a földtől. Aminek az lett a vége, hogy egy csúnyán megvilágított, szinte a primitívségig csupasz színpadon
kétségbeesetten tébláboló
jelmezes énekeseket, rosszabb esetben tömegesen éneklő statisztákat látunk. Egy pszichológiailag hiteles sorstragédiát hiteltelen - és érdektelen - környezetben. A szereplők egy része viszont még ebben a drámaellenes közegben is feltalálta magát. Remek volt Takács Tamara Buryjáné alakítása, és több mint élvezhető Gémes Katalin Karol
no, szolidáris vagyok a pesti Jenufa-rajongókkal! tegnap én is elmentem egy itteni friss Jenufára, nem voltak sztárok de nagyon jo énekesek (a hölgyek!)
szolid rendezés (1. felv: avar, 2. felv: jégtáblák, 3. felv: kövek, melyekkel majdnem megkövezik a 2 csajt)
főleg a 3. felv teccett, ugy egészben
bevallom nem emlékeztem már rá mert amikor első alkalommal láttam, akkor a Hugo által említett sznobizmusom vezérelt, s csak az Anja Siljara figyeltem ;)
Kedves unoka hugo!!!
Akkor igyekezz felzárkózni poénilag! ;O)
Igazi Fáy a hozzáészólás, megpőrülök az irigységtől, hoigy egy ilyen eszement opoént nem én találok ki. egyébként igaza van a fiúnak és minden jenufa-rajongónak, és minden janacek-rajongónak, de még azt is mondanám, hogy érdemes a cseh, szlovák, morva stb zenét szeretni és hallgatni
Hugo ma internac hangulatban van
Én is tegnap láttam, s elöljáróban annyit: nem vagyok egy kimondott operarajongó, az elmúlt években többször is hagytam már ott felvonásszünetben operaelőadást... A tegnapi Jenufa viszont csodálatos volt, mindenki nézze meg, aki csak teheti!
Fáy Miklósnak mindenben igaza van, kivéve abban, hogy a zárójelenet kissé komikus. Én nem éreztem annak. Tegnap /21-én/ láttam és fantasztikusan jó volt. A zene élmény, a rendezés nagyon jó mert nem találtak ki semmi eszementséget, bár Vidnyánszky általában jó.És a két Éva /Marton, Bátori/ teljesítménye bárhol a világon szenzációt keltene. Persze a az igazi meglepetés Bátori, ezt még a Lizája után sem gondoltam róla. Óriási volt a két művésznő és a végére még Sanders is felnőtt a feladathoz, és a zenekar is megtáltosodott. Nagy élmény volt, már nem is számítottam rá, hogy ebben a lestrapált operában még ilyenben lesz részem.Nem tudja valaki, hogy CD vagy DVD nem készül az előadásról??Sterintem érdemes lenne kiadni, mert kevés van forgalomban. És a jövő vasárnap Macbeth Lukács Gyöngyivel, remélem idén is olyan jó lesz mint tavaly volt.A Húsvét hétfői Parsifalban pedig Molnár, Polgár, Balatoni a Delly bérletben. Áprilisban tényleg jön Pavaroti???? Ha igen mikor és hol lehet jegyet venni? Ha valaki tudja ,kérem írja meg.
Népszabadság kritika a Jenufa-ról :
Derült égből Jenufa
NSZ • 2004. március 17. • Szerző: Fáy Miklós
Bátori Éva és Marton Éva (kép: MTI - Földi Imre)
A szünetben mindenki a meglepetésről beszélt. Ami azt illeti: én is. Ki hitte volna? Mit is? Hogy jó darab a Jenufa? Azt azért tudtuk. De hogy élmény lesz az operaházi előadás, arra mégsem lehetett számítani.
Élmény, mert nem kell sokat beszélni a rendezésről. Nincs agyonrendezve, van hely az énekeseknek, akik önerőből is betöltik a színpadot. Vidnyánszky Attila nem erőltette meg magát, de amíg ilyen énekesek állnak rendelkezésére, addig nem is kell. Általában az történik, amit mondanak, a végén kicsit komikusra sikeredik a zárókép, ahol összeáll a család, Laca, Jenufa és a kis jégkocka, de akkor már mindegy. Ezt az előadást ilyen apróságokkal nem lehet elrontani, mert a zenéről és a zenészekről szól.
Annak ellenére van így, hogy a Jenufa valószínűleg sokak számára színdarabként is funkcionál, az ember tudni akarja, hogy mi sül ki a történetből. Jenufa terhes Stevától, és az esküvőt a Sekrestyésné miatt el kell halasztani. Teljes összeomlás, titkos gyermekszülés, de a csecsemőt a Sekrestyésné, Jenufa nevelőanyja a jég alá rekkenti, hogy Jenufa a házasságtól ódzkodó Steva helyett hozzámehessen annak féltestvéréhez, Lacához. Az esküvőn minden kiderül, előkerül a kisfiú holtteste, a Sekrestyésné mindent bevall, Laca mégis marad Jenufa mellett. Kicsi történet. De Janacek nagy zenéjétől akkorára nő, hogy az ember csak félve mer ránézni.
Alapesetben egy opera csak közvetve van hatással az életünkre. Ritkán fordul elő, hogy féltékenységünkben megfojtjuk a feleségünket, megöljük Turiddut, vagy miniszoknyába öltözve azon gondolkodunk, hogy a hazát vagy a szerelmet válasszuk. És akkor szembejön egy Jenufa, és azt kérdezi: tudod-e, mi az igazi szeretet? Észreveszed-e, ha a legrosszabb emberből a legjobb válik? Meg akarod úszni azt, amit elkövettél, vagy rájössz, hogy boldog az, aki vezekelni tud? Nem kel
Igazán nincs mit, szívesen máskor is!
Köszönöm(jük) Shíla!!!!!!
Inkább elküldöm a linket! :O)
http://www.momus.hu/article.php?id=1763&category=48
Jenufa-premier a Magyar Állami Operaházban
(Heiner Lajos, 2004-03-16)
2004. március 13.
Magyar Állami Operaház
JANÁCEK: Jenufa
Öreg Buryáné: Takács Tamara
Laca: Graham Sanders
Steva: Kiss B. Atilla
Sekrestyésné (Kostelnicka): Marton Éva
Jenufa: Bátori Éva
Rendezõ: Vidnyánszky Attila
Díszlet és jelmez: Alekszandr Belozub
Km. a Magyar Állami Operaház énekara (karigazgató Szabó Sipos Máté) és zenekara
Vez.: Kovács János
"Vannak olyan alkotások, ahol a kreatív erõ, a gondolatok merészsége és újdonsága, és a technika virtuozitása a leginkább csodálandó; és vannak olyanok, ahol úgy tûnik, a mûvész azt fejezi ki, ami az örökkévalóság anyaméhében rejtõzködött idõtlen idõk óta, olyan darabok, melyek magától értetõdõen ábrázolják a természetet, a korokat és az embereket. Az utóbbiba tartozik (...) Janácek Jenufája (...).".
Jaroslav Vogel: Leos Janácek - a Biography (Academia Praha, 1997, 135. old.)
Talán Siegmund Freud tudta volna csak megtippelni, miért mûködött úgy a janáceki Unbewusst, hogy kisfia halála után (Vladimir Janáceket kétévesen vesztette el a házaspár) a komponista Gabriele Preissová drámájának megzenésítésére mert vállalkozni.
A Sors fintora, hogy Janácek házassága talán sosem volt boldog, és hogy még a Jenufa elsõ elõadása elõtt meghalt másik gyermekük, Olga is - nem élte meg 21. születésnapját.
Azt hiszem, ilyen brutális szüzsét, mint a Preissováé, férfi talán nem tudna megírni. Kostelnicka tépelõdése (az egész egyetemes operairodalom egyik legdrámaibb jelenete!!) arról, elveszejtse-e, hogyan veszejtse el a bûnben fogant csecsemõt, Janácek zenéjével együtt megfoghatatlan, leírhatatlan hatású. (A társaságomban lévõ hölgy hátradõlt székén, nem merte követni a feliratozást, tapintani lehetett az Operában a feszültséget, az I. felvonás udvarias, gyér tapsa a nézõk cortexében valószínûleg itt alakult át bámulattá, hogy az elõa
Szerintem nehéz dolgod lesz, de remélem megtalálod!
Én csak keresek valakit "facér" jeligére. Azt a harmincas fiatalembert, aki a Jenufa pénteki főpróbáján volt. Vállig érő őszbe hajló haj, nyitott táska, kulcscsomó a nadrágon. Nem ismerjük mi már valahonnan egymást? Rávezető ötleteket is szívesen fogadok másoktól, aki ráismert a személyleírás alapján.
Kedves Kertitörpe!
Ami a Mátyás templomot illeti igazad van! :O)
Viccesen hangzik, de sajnos így van! Nem értem miért kellett ennyire elhanyagolni!
Tavaly Júliusban voltunk ott kórusműveket hallgatni! (Monteverdi, Verdi...no de nem akarok kitérni túl részletesen) És az előadás közben leesett a mennyezetről valami cserépdarab szerűség! Azért ez mennyire zavaróan hat! Énrám legalábbis a frász jött!
Lehet, hogy én is elhaladok majd erre amit írtál!
Nem hangzik rosszul!