Sötét idők
A kínai közelmúlt egy még mindig elhallgatott időszakáról, az 1959 és 1961 közti éhínségről huszonévesek készítettek megrázó előadást. KRITIKA
Ha továbblép Shop oldalunkra, folytathatja a vásárlást.
A mégsem gomb megnyomására rendelési szándékát töröljük.
A kínai közelmúlt egy még mindig elhallgatott időszakáról, az 1959 és 1961 közti éhínségről huszonévesek készítettek megrázó előadást. KRITIKA
A Kossuth-díjas művésztől a családja, balettművészek, énekesek, színészek búcsúztak az Opera előcsarnokában és a Farkasréti temetőben.FOTÓRIPORTTAL
A fiatal New York-i jazz-generáció kiemelkedő bőgőse Oláh Tzumo Árpáddal és Csízi Lászlóval lép fel.
Az Operaház idei évadában még négy alkalommal tűzik műsorra a Toscát. A darabról Köteles Géza korrepetitor-karmesterrel beszélgettünk. INTERJÚ
Hamarosan elkezdődik a Végh Sándor Nemzetközi Vonósnégyes Verseny. Az előzsűri munkájáról kérdeztük a Bartók Vonósnégyes primáriusát. INTERJÚ
Az MNG és a Szépművészeti Múzeum a tervek szerint hamarosan összeolvad - utánanéztünk, mi a helyzet a július elsejére ígért lépéssel.
Az idén 70. születésnapját ünneplő Medveczky Ádám és Simon Erika írónő beszélgetéséből a Kairosz Kiadó jelentetett meg könyvet.
A Fidelio Média Kft. és kiadványai a Libri Csoport új médiacége, a Zsoldos Dávid által vezetett Libri Média részeként működnek tovább.
Ha ilyen emberekről van szó,tök mindegy mit csinál közben
Nekem van egy régi lemezem, Verdi: Requiem, Toscanini vezényel. Ő egyenesen üvölt (!!!) a felvételen a dies irae tételben, a amikor a trombitafanfárok után megszólal a tutti zenekar. (azt nem érteni, hogy mit, gondolom azt, hogy forte...)
Mindenesetre a hideg futkároz a hátamon, még ma is ha hallgatom, pedig bakelit, ráadásul a Toscanini felvételekről mindeki tudja, hogy nem volt mikrofondzsungel a színpadon...
Tisztelt Csodapók!
Bevallom: nem tudom. Én ugyanis nem vagyok nekrofil. Esetleg meséljen...
Egyébként azt írtam, előBEN és nem azt, hogy élVE.
Hasonlatom valóban nem volt szerencsés, de nem ezért, hanem mert egy koncerten a közönség soraiban (élve) helyet foglalván az ember azt nézi és hallgatja, ahogy MÁSOK zenélnek. Kukkol. Csakhát nem mindenki előadóművész, hogy maga lépjen fel.
Hogy egy kamara- vagy pláne zenekari koncertről (esetleg szólistával és/vagy karmesterrel) Ön mire asszociál, abba nem is merek belegondolni.
Rég szórakoztam ilyen jól,mint ezen a topicon.nincs szándékomban vitatkozni,teljesen egyetértek.Kellenek a szuszogások,és a dúdolások.Ránkival van egy Bartók Szvit op.14-es CDm,amin az Allegro molto tételben hörög, és nyög.A Richter filmben is van egy darab,aminek a végén R.,ha ki nem is rúgja maga alól a széket, de akkorát ugrat rajta,mintha lovon ülne.De ezek számomra nem zavaróak.Hozzá tartozik a zenéhez,hogy az előadó hogyan éli meg fizikailag.Bár lehet,hogy Jandó dudorászása engem is zavarna.(?)
csodalatos!
Milyen a nem élő szex??:)
Lehet, hogy félreérthető voltam, bár ennél nemigen tudok egyértelműbb lenni, de azért igyekszem. Tehát:
Én bizony élőben szeretek zenét hallgatni, de mivel ezt csak viszonylag ritkán tehetem meg, persze sok konzervet hallgatok. Lehetőleg koncert(szerű)felvételeket, a légkör miatt.
A felvételek előnye, hogy számos mára halott, vagy hazánkban ritkán járó művész játékát is élvezhetem. Ráadásul bárhol, bármikor, bármit, bárkivel. (Legalább is elvileg.) De azért mégis kicsit olyan szerintem, mint a szex: élőben az igazi.
Ezt nem nagyon értem.Ezek szerint te előnyben részesíted a "kimunkált"-persze a hangmérnök által soxor-,agyonvágott felvételeket az élő,nem vágott,hanem spontán jövő játéknál??
Ugyanis ezt írtad..Ha így gondolod,akkor te is tagja vagy azoknak a cdhallgatóknak,akikről említést tettem,de hátha csak félreértettem.
Szerintem az élőfelvétel közel sem a koncertre járás pótléka
A hangfelvétel szerintem eszköz, nem pedig cél. Sokan másként gondolják, pl. GG is. Én a hangminőséget és a játékot korántsem sterilizáló koncertfelvételeket vagy legalább is egyvégtében készült felvételeket szeretem. Gondolom, mindazok így vannak ezzel, akik - hozzám hasonlóan - a konzervhallgatást csak az koncertre járás pótlékának, vagy X. Y. játékát megörökítő dokumentumnak tekintik.
Erről van szó.Gould a SZERINTE tökéletes felvételek híve volt.Ő a gondolatainak tökéletes kivitelezésére hajtott,nem pedig arra,amit ez a mai "elfajzott" cd-hallgatók többsége tekint tökéletesnek...
Én sem szeretem a steril felvételeket.
Mintha éppen GG lett volna ezek nagy híve. A ki nem vágott dudorászás szerintem nagyon is hozzá tartozik az ő személyiségéhez: az ő felvételein az ő zongorázásához az ő dudorászása. Része a produkciónak. (Ami persze még ennek dacára is lehet nagyon jó.)
Szerintem nem kéne kivenni a cd-felvételből sem.Ez abból a gondolatból származik ,amiből az,hogy a cd-felvételnek TÖKÉLETESNEK kell lennie?!Mert tudjuk,ez mekkora nagy hülyeség..
Nem Jandó zongorajátékát hasonlítottam Gouldéhoz, hanem a dudorászását. Sőt még annak is csak a tényét, nem a módját.
Elismerem, hogy egy GG-rajongó számára az az abszolút, ahogy Ő dudorászik, de azért szerintem stúdiófelvételen legjobb, ha senki sehogy nem dudorászik. (Kivéve azokat az énekeseket, akiknek éppen az van a szólamában.)
Az, hogy GG kissé (?) narcisztikus volt, nem sértés, hanem tény. JJ például szerényen kivágatja a felvételeiből a maga provinciális, micimackós és gouldi magasságokba semmiképpen sem emelkedő dudorászását.
Azért ne hasonlítsuk inkább Gouldhoz,vagy Pachmanhoz...ha olyat művelne ,mint ők,akkor nem hiszem,hogy bártkit zavarna..Keith -tel is ugyanez van...egyáltalán nem zavaró-Így fantasztikus,ezzel együtt
Lemezfelvételből ki lehet vágni, a koncerthez meg hozzá tartozik.
(Szerintem nagyon jellemző Gouldra, hogy az ő "laboratoriumi" felvételeiben bizony benne van, sőt időnként szinte külön szólam.)
A csokis palacsintát meg lehet festésre is használni, csak éppen pazarlás...
Annyira imádom a csokoládés palacsintát!
Hát csak az, hogy zavarhatja a hangzást. Mintha mondjuk a festőnek meglenne az a rossz szokása, hogy csokoládépalacsintás kézzel fogdossa az akvarelljeit.
Ránki pedig szuszog. És akkor mi van?
(Igaz. De az szerintem inkább "kabaré" volt. Nem biztos, hogy Pachmann ZENEI produkciójáért mentek oda az emberek.)
Volt egy zongorista: Pachmann. Ő meg szabályos párbeszédeket folytatott magával koncert közben. Amikor valami jól sikerült, megveregette a saját vállát és azt mondta:
- Bravó Pachmann!
Ha meg elszúrt valamit, akkor meg rácsapott az éppen szünetet tartó másik kezével a bűnösre, mondván:
- Fújj Pachmann!
Egyszer meg egy hatásosabb sforzato-akkord alkalmával kirúgta maga alól a széket. És így, állva fejezte be e művet...