03.20.. MEZZO TV. 17:00

Lully : Armida

vez : William Christie

Nos igen Lully! Én roppant mód kedvelem, de ezzel nem árultam el új dolgot! És mi szeretnél Lullyn megérteni? Vagy mi végett írtad azt, hogy 'meg kell értenem' ? (ha nem fáradság ezt folyt.köv. a Lully fórumban. Majd bemásolom eme kérdésem!)

Tehát Atys ...

Cadmus & Hermione videók:



http://www.mediafire.com/?sharekey=0ddf2af5dcfe5e1e5a3d773badf21430e04e75f6e8ebb871



 !

Az általad nevezett trombita & üstdob 'concertok' Lully szinten minden művében fellelhetőek, de leginkább a balettzenéjében, valamint természetesen megtalálhatók operáiban is. Zenekari szvitek, indulók és egy példa nélkül álló alkotás: egy zenekari mise a fő-fő, amit szinte mindenki ismer Lullytől, nem beszélve ragyogó Te Deumáról. Lully nem írt ugyan a bachi szvitsorozatokhoz hasonló minőségű műveket, de a balettjeiből és operáinak tánctételeiből összeállított szviteket bővelkednek az általad említett tételekből. A zenekari vonósegyüttese Lullynek domináló szerepe teljesen kiforrott és egyedi, egyik más francia komponistáéhoz sem hasonlítható. Operáinak színvonala is igen magas, (és ezt emelik a zenekari darabok is bennük.) de bármennyire is jobban kedvelem Lullyt az összes francia zeneszerzőnél, mondjuk egy Charpentier : Médéehez egyik műve sem ér fel. Igen sok művét ismerem (operák, balettek, egyházi zenék) és megvannak a számomra kiemelkedő alkotásai, de Rameau, Charpentier, Campra, Mondonoville.



Psyché c. operáját meghallgatva (melyről alant írtam pár gondolatot.) megint előtört belőlem, hogy a fene vigye ... Mégis tudott valami olyat amit Rameau, Charpentier, Campra és Mondonoville nem, vagy egészen másként ... A Psyché nem egyszerűen opera, nem egyszerű énekelni, nem egyszerű megfelelően kísérni az énekest.



Na de elkalandoztam újfent!



Ha viszont barokk trombitát szeretnél ajánlom : Mouret, Torelli, Delalande, Telemann, Jean-Louis Lully, Stölzel,

Sziasztok!



Segítsen már valaki egy amatőrnek (nekem)! Tudtok valami forrást (nem csak netes, CD is lehet, ha kapható) Lully trombita+üstdob concertóit illetően? Vagy lehet, hogy indulók, esetleg opera-nyitányok, amire gondolok (királyi fanfár és társai) ? A hangsúly a barokk trombitán van, ami az egyik gyengém, sajnos nem tudom, mennyire általánosan használta Lully...



Köszönet.

És persze egy C-vel!

És nem utolsó sorban :



LULLY : PSYCCHÉ - 2008

A libretto szövege az egyik legveretesebb francia libretto. (nem én mondtam, mert ennyire nem beszélni francia.) A legszebb részei az operának Vénusz istennő féltékenysége a pokol, halál és ördögök, rémisztő utazások az alvilágban, Amor és Psyché halhatatlan szerelme Apolló isten jóvoltából. Ennyire nagyszerű és gazdagon változatosan hangszerelt és életre keltett, szórakoztató és ugyanakkor elborzasztó, zeneileg maga a megtestesült barokk vászon ecsettel,festőien rendkívüli módon bőkezű Lully tragédia. És mint írtam, talán a legnagyszerűbb! Természetesen az Armide és a Cadmus et Hermione is fantasztikus, valamint a már lentebb említett szintén új felvétel a Thésée is, de a Psychében még több plussz van.

A libretto szövege az egyik legveretesebb francia libretto. (nem én mondtam, mert ennyire nem beszélni francia.) A legszebb részei az operának Vénusz istennő féltékenysége a pokol, halál és ördögök, rémisztő utazások az alvilágban, Amor és Psyché halhatatlan szerelme Apolló isten jóvoltából. Ennyire nagyszerű és gazdagon változatosan hangszerelt és életre keltett, szórakoztató és ugyanakkor elborzasztó, zeneileg maga a megtestesült barokk vászon ecsettel,festőien rendkívüli módon bőkezű Lully tragédia. És mint írtam, talán a legnagyszerűbb! Természetesen az Armide és a Cadmus et Hermione is fantasztikus, valamint a már lentebb említett szintén új felvétel a Thésée is, de a Psychében még több plussz van.

Egy olyan francia barokk operáról van szó, amely leginkább a sznpadi látványra és pompára koncentrál. Ezt Lully zenéjiben is szépen kihallani, noha sajnos eme élő adásról képanyagom még nincsen. Lully eme műve egészen ezidáig teljesen elhanyagoltan porosodott, de Stubbs és O'Dette ismét felülmúltak valamit, amire más nem képes. Nem is értem, hogy miért nem beszélnek, írnak róluk többet, hiszen rengeteg csodálatos maradandó dologgal örvendeztetik meg a barokk zene bolondjait! Zeneileg a Psyché rendkívül kiegyensúlyozott hangokból áll és popásan illeszkednek egymásba. Igen nehéz egy olyan művel bármit is kezdeni, amiről csak elképzelés van, hogy - hogy is kéne azt megszólaltatni, hogy jó és élvezhető produkció legyen.

Egy olyan francia barokk operáról van szó, amely leginkább a sznpadi látványra és pompára koncentrál. Ezt Lully zenéjiben is szépen kihallani, noha sajnos eme élő adásról képanyagom még nincsen. Lully eme műve egészen ezidáig teljesen elhanyagoltan porosodott, de Stubbs és O'Dette ismét felülmúltak valamit, amire más nem képes. Nem is értem, hogy miért nem beszélnek, írnak róluk többet, hiszen rengeteg csodálatos maradandó dologgal örvendeztetik meg a barokk zene bolondjait! Zeneileg a Psyché rendkívül kiegyensúlyozott hangokból áll és popásan illeszkednek egymá

Jean-Baptiste LULLY : Psyché

tragédie en musique in a prologue and 5 acts livret : Thomas Corneille 

-Yulia van Doren, soprano (Une Femme Affligée, Une Muse, Une Nymphe)

-Amanda Forsythe, soprano (Aglaure, Une Nymphe)

-Karina Gauvin, soprano (Venus)

-Carolyn Sampson, soprano (Psyché)

-Erica Schuler, soprano (Une Déesse)

-Teresa Wakim, soprano (Flore, Une Nymphe)

-Brenna Wells, soprano (Une Nymphe d'Acheron)

-Jake Wilder-Smith, soprano (L'Amour)

-Mireille Lebel, mezzosoprano (Cidippe, Une Muse, Une Nymphe d'Acheron)

-Ricard Bordas, alto (Bacchus, Un Homme Affligé)

-José Lemos, alto (Silčne)

-Colin Balzer, tenor (Mercure)

-Michael Barrett, tenor (Un Dieu)

-Jason McStoots, tenor (Une Furie, Vertumne, Zéphir)

-Aaron Sheehan, tenor (L'Amour)

-Zachary Wilder, tenor (Une Furie, Un Satyre, Un Zéphir)

-Aaron Engebreth, baritone (Lychas, Momus)

-Julien Patenaude, baritone (Un Dieu)

-Matthew Shaw, baritone (Jupiter)

-Sumner Thompson, baritone (Un Fleuve, Un Satyre)

-Oliver Laquerre, bass-baritone (Mars)

-Douglas Williams, bass-baritone (Un Homme Affligé)

Boston Early Music Festival Orchestra

DIR.: PAUL O'DETTE, STEPHEN STUBBS

live : June 16, 2007, Boston, New England Conservatory

És végre van 'normálisan' Psyché!!! Nagyon örülök ennek a felvételnek, kb. mint a Thésée-nek, bár eme műve Lullynek még jobb! Véleményem szerint, akkor a 'Nap király' udvarának legfényesebb és legszebb darabja lehetett. Gondolom a világ legszebb lányának történetét és annak viszontagságos szerelmét, egymásratalálását mindenki ismeri Ámorral. Több opera is megénekelte mozgalmas és dús történetüket. Persze itt most leginkább a barokkra gondolok. A romatikának nincs ennyi fantáziája az ilyen mittikus történetekhez. Vagy ha van is, nevetségesen kevés. Psyché története pedig hát hogy is mondjam ,,, a lehető leggazdagabb történetek egyike. Természetesen minden elem megtalálható benne azok közül, amit Lully és a többi vele egykoron élő mester is alkalmazott. folyt. ...

ZAK Nagyterem 2008.04.05



Lully–La Fontaine: Mesék

Purcell: Arthur király



Km.: Garabonciás Együttes (kor.: Aranyos Ágota), Kállay Gábor és a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskola növendékei, MR Gyermekkar

Vez.: Nemes László Norbert

Kedves Vörösbegy! Elnézést, egy csöppet félreértettél. Én nem a minősítés ellen vagyok, hanem az összevetés végső konklúziójától. (Ő jobb, mint az...) Inkább valahogy úgy, hogy az adott helyzetében jól, rosszabbul, . A képesség kevés, "helyzet" is kell. Haydn életművére is rányomta a bélyegét a hosszú, "vidéki" elzártság. Elgondolkodtató, hogy a művészete hogyan fejlődött volna (milyen irányban), ha mondjuk mindvégig Bécsben, van Londonban él.
Kedves Cleo! Közben megjött a leveled. Talán írtam, hogy Lully-vel kapcsolatban: "az az érzésem"... Tehát csak érzés, minden irodalmi támogatottság nélkül... Azért remélem, hogy idővel ezt a homályos foltot is tisztázni tudjuk. Engem felettébb érdekel...
Most mennem kell, majd valamikor jelentkezem...

kedves charpi,



Most kezdem érteni, hogy mit írsz. De nagyon érdekes gondolat. Az ugye közismert, hogy Lully irodalmi oldalról hihetetlen erőfeszítéseket tett, Moliere, Quinault, LaFontaine és Racine segítségével, a nyelv elsajátítása és megzenésíthetőségének megoldása érdekében (addig ugye bevett jelmondat az volt, hogy az olasszal ellentétben a francia alkalmatlan a megzenésítésre). A kédés másik oldala viszont obskurus. 17 éves korában elkezdett zenei tanulmányai során nem tudjuk, milyen forrásokat használt, csupán a későbbi minták (Lambert, Cambert) ismertek. Magyarul nem feltárt (azontúl, hogy a művek elmodnják) annak a limitált zenei eszköztárnak az eredete, amit használ. Illetve nem ismert, hogy ez milyen tanár illetve zenei iskola koncepció. 

Én se vagyok az összevetés híve. Csak akkor hozom, fel, hogy ha valakit indokolatlanul, kontextus nélkül kiemelnek.

Charpi, nem hiszek abban, hogy a zenei teljesítményeket nem kell minősíteni. Arra alkalmas embereknek minősíteni kell. A minősítés megtörténik, de mennyivel másabb, ha azt nem a Fáy-félék végzik el. Szerzőket minősítések emeltek fel és taszítottak másokat feledésbe. Nem a minősítés szükségessége a kérdéses előttem, hanem a megbízhatósága.

Igen, mert 1722 még barokk, ezt elgépeltem....
Lully-nél én az akkordképletek alkalmazását értettem, ő ezt inkább ösztönszerűen alkalmazta (jól), míg Rameau, úgymond, tudományosan meg is indokolta, ezt fektette le, más zeneszerző okulására (?) az 1722-ben megjelent művében. Persze, Lully esetében csak az én meglátáson, ezt biztosan jobban tudod...

1722, mivel 1764-ben meghalt.

Hát ha valaki tudatos volt, az Lully. Amit dolgoztak Quinault-val, hogy megtanuljon frnaciául, és a hanglejtésnek megfelelő legyen a recitatif! 

Hű, mennyi érdekes történt, amióta nem voltam.....
Most csak egy mondatban, míg szünetem van. Én igazából sohasem örültem az összevetéseknek, bár tanulságos, de valaki szempontjából biztos nem objektív. Így Lully-Rameau szempontjából. Vessük össze, de ne minősítsük. Az én meglátásom szerint Lully inkább ösztönszerű művész. Az ő eszköztárával, a királynak illetve az udvarnak való megfelelés szempontjait tartotta szem előtt. Rameau sokkal tudatosabban alkotott. Erre talán bizonyíték az a traktátus (tanulmány, vagy minek nevezzem magyar szóval), amit, ha jól emlékszem, 1772-ben írt az öszhangzattanról, annak használatáról. Korkövetelmény volt az ún. hatásvadászó megoldások, de ezzel minden zeneszerző élt. Ezt nem tekinteném pejoratívnak, ha megnézzük a mögöttes tartalmat. Most hirtelen: Haendel: Samson oratórium, a filiszteusok kórusa,"Hagyjuk zengeni a büszke trombitákat.." (Szabad fordításban-angolul nem tudom fejből.) Az üstdob-trombita erősítés a kórushoz. Bocs, rohanok.

Nekem a gondom a recitatif simple-vel van. Az Armide több mint egyharmada (1 óra) ugyanis ez. Elképesztően unalmas. Kb. egyharmad a "valódi" zene, a fennmaradó rész pedig a több recitatif forma. Ezt csak az élvezheti, aki érti a szöveget, és élvezi Quinault mesteri sorait. Nem lehet két óra recitatif-ot értelemtlenül élvezettel végighallgatni. Az festi magát, aki mást állít.



Ahogy az olasz követ az első Lully operáján. Feszeng az első felvonás alatt, majd végül a második közepén megkérdezi: És mikor jön az első ária?

NB. Ugye minden első felvonás egy aire-rel indul

kedves moor,



Jól pedzed. Pont erről van szó. Az alkotók felismerték, hogy kultúrájuk egyik oszlopos személyiségét annak intrinsic zenei haditettei alapján nem tudják elfogadhatóvá tenni a közönség számára. Ezért amellett, hogy zenéjének legvonzóbb (indulók, nyitányok, egyházi zene) részét hatásvadász módon tálalták, külsődleges eszközökkel próbáltak kongruensen vonzó atmoszférát teremteni. Szerintem elérték a céljukat. Lully erre alapot is szolgáltatott, mert hírhedt volt mint kislányok (és állítólag kisfiúk) megrontója és gyilkos hajlamú karrierista.



Hogy vörösbegy kérdésére is válaszoljak. Lully recitatif simple-je nem értéktelen, hanem unalmas, annak aki nem érti a korabeli franciát (én nem).



Azt kell belátnunk, hogy Lully (jó zeneszerző de nem zseni) egy olyan konjunktúrát lovagolt meg, aminek révén képes volt fogytékos zenei eszközökkel, egyéb művészeti ágakat bevonva vonzó (évszázados - sőt a francia nagyopera néhány vonása alapján pedig 2 évszázados - tradíciót teremtő) színpadi produktumot előállítani. Ez minden művészeti ágban megjelenik. A fejletlenség ellenére a gazdasági konjunktúra expanziót követel. A Habsburgoknál ezt Cesti elégítette ki, magasabb zenei színvonalon, de messze nem olyan összművészeti koncepcióban.

Ez olyan, mint a gyakran négyzeméterek tucatjait kitöltő római mozaikok gyermekrajz pályázat jellege. De véleményem szerint Giotto korában sem volt még a festészet olyan szinten, hogy épületek teljes belső felszínét töltsék ki axonometrikusan ábrázolt gyurmafilm anatómiájú alakokkal.

Nem akarok belebeszélni, de ez egy nagyon furcsa film. Nem rossz film, úgy értem: nem elrontott film, mert akik csinálták, nyilvánvalóan meg tudták fogalmazni azt, amit akartak: csakhogy egyáltalán nem a zenéről és a korabeli színházról, és nem is Lullyről akartak mondani valamit. Innen kezdve pedig érdektelen, és fölösleges is Lully nagyságának alátámasztására szóba hozni.

Másfelől technikai részleteket is látok Lully túlértékelése mögött. Ez alatt különösen az ütőhangszerek mértéken túli használatát értem. A korabeli színházi előadásoknak, Lully hatásvadász hangszereléseinek ez ugyanúgy a lényege, mint a mai hifiberendezések áramköreit és hangszórómembránjait akrobatikus mutatványokra késztető Lully-hangfelvételeknek. Hangmérnöki kéjbombák.