Romolo ed Ersilia

http://www.youtube.com/watch?v=YkaflbaZlME

http://www.youtube.com/watch?v=Xpbj1YBdM7c

Hangzásában kicsit más, mint a megszokott Hasse, nekem némelyik ária kicsit a Taetta-Jommelli reform hatásait tükrözi, de lehet, hogy csak egyszerűen haladt a korral, és annak ízlésével (1765-ben írta) (pl. a Questa e la bella face,( ami persze pont nincs fenn a youtube-on))

Idén augusztusban mutatták be Innsbruckban

Nem én vagyok a tettes, hanem a zenészek.:))) Lehet, hogy szívesen meghallgatnám úgy, ahogy régen játszották, de mit tegyünk, ha ma már nem emlékeznek rá. Bár ez sem biztos teljesen. Hallani hosszú évtizedeken át agyonjátszott műveknél, hogy kialakul valamiféle standard, hogy hogyan kell játszani, és ha nem nézed meg az előadót, akár azt is hihetnéd, hogy egy tucat felvétel előadója ugyanaz (pl. Négy évszak. Csak az utóbbi időben hallok merőben új felfogású interpretációkat). Ki tudja, milyen rég óta "állt be" a megszokás? Nem tudjuk.

De a saját magad, és a 21. század szemüvegén keresztül.

Egy obbligato ária a Numa Pompilio

c. operájából (most én mondom, hogy "sose hallottam róla")

http://www.youtube.com/watch?v=hE5mSZlXhDU&feature=related

A mostani annyira nem szép kor, hogy pl. Hasséban keressem. Mondhatni, azt keresem benne kivált, ami a jelenből hiányzik.

Senki nem azt látja egy-egy műalkotásban évszázadokkal később, mint amit láttak annak idején - mert minden kor saját magát keresi benne.

A sikeresség kétes fokmérő, bár egy adott kor adott társadalmát jól jellemzi. (Hogy mást ne mondjak, JSBach - bár voltak elismertebb periódusai - sem volt igazán sikeres soha életében - Hassehoz viszonyítva semmiképp.)

Kedves vörösbegy!

Elismerem a korlátaimat:). Nem tudok egyformán empatikus és nyitott lenni az elmúlt évszázadok (vagy ezredek) valamennyi művészeti irányzata, idiómája, vagy stílusa irányában.

Van, amit nagyon távolinak érzek - és hát nyilván időm sincs rengeteg mindenre.

h1970hu

Persze, a változások mindig jönnek, szükség is van rájuk.

Van is valami szimbolikus abban , hogy egy év eltéréssel egyszerre születtek-haltak Metastasio-val (M:1698-1782, H: 1699-1783)

Azt hiszem Hassét egyáltalán nem zavarja, mit gondolunk ma róla:-))). Megítélni meg csak saját korában érdemes. Akkoriban pedig annyira népszerű volt, hogy operáinak sikereivel később is csak Rossini vehette fel a versenyt (darabok, játszottság, karrier hossza etc.) Szóval, ha leszóljuk, az csak azt bizonyítja, nem igazán értjük a kort...akkor meg minek hallgatni?...

Lásd még Seconda prattica

A szabályok fellazulása (tiltott hangközök, harmonikus-disszonáns megítélésének változása) nélkül nem lett volna barokk sem, még mindenki Palestrina-stílusban nyomná, ahol kis gyakorlás után egy óvódás is tudná folytatni a megkezdett dallamot, annyira kiszámítható (a túlzásért ezúton is elnézést kérek a reneszánsz kedvelőitől, "Ezt mondtam  csak a széphangzás mián")

Szeretem El Grecót. De ha minden festő képéről El Greco jutna eszembe, illetve minden képben az ő vonalvezetését, stílusát keresném, mindenkit vele mérnék, nagy bajban érezném magam, mert ez az én megtorpanásom volna, megrekedésem egyfajta esztétikánál, ahonnan már alkotók sora nem érthető. Pusztán annyi szerencsét éreznék a dologban, hogy ő jó ízléssel választott mérce. Merthogy lehetne az a szocialista realizmus is.

(Csakhogy ezt a Hasse-Händel-ügyet kicsit messzebbről nézzük.)

Eleve nem különösebben szeretem a gáláns stílust:) - zavar az ellenpont hiánya; amikor Hasse "archaikusabb" akar lenni, az mindjárt közelebb áll hozzám.

De igen, ettől függetlenül is azt gondolom, hogy Handellel összességében nem vetekedhet:).

Anton, benned Händel ízlésterrort fejt ki.:)))))))))

http://www.youtube.com/watch?v=qJoFEMMlJLU

Ezen sürgősen változtatni :)

Hát - Hasse nem tartozik a kedvenceim közé.

Tudsz te jobbat is fiam, ha kicsit összeszeded magad  (Nem lehet minden nap Ruggiero-t, vagy Cleofide-t reggelizni, mert megfekszi a gyomrodat)

Hassénak erre is beírhatunk egy "Rendes"-t.

La caduta di Gerico:

http://www.youtube.com/watch?v=kbCXl_NNB3E&feature=related

Premier Münchenben: május 21. (további előadások: 24, 26, 30, június 1.)

Didone abbandonata

Dramma per musica in tre atti von Johann Adolph Hasse

Libretto Pietro Metastasio

In italienischer Sprache mit deutschen Übertiteln

Werkeinführung: 18.45 Uhr im Gartensaal

Musikalische Leitung: Michael Hofstetter

Inszenierung: Balázs Kovalik

Bühne: Csaba Antal

Kostüme: Angelika Höckner

Dramaturgie: Isabelle Kranabetter

Didone: Theresa Holzhauser

Selene: Magdalena Hinterdobler

Iarba: Valer Barna-Sabadus

Araspe: Maria Celeng

Osmida: Andreas Burkhart

Enea: Flavio Ferri-Benedetti (als Gast)

Hofkapelle München

Bayerische Theaterakademie August Everding und Hochschule für Musik und Theater München mit dem Studiengang Gesang/ Musiktheater (Leitung: Prof. Renate Ackermann, Prof. Christoph Adt), Hofkapelle München. Mit freundlicher Unterstützung der Johann-Adolph-Hasse-Gesellschaft München e.V.

http://www.youtube.com/watch?v=g9YB0ToQr9Q

Simone Kermes : Hasse : Siface - 'Come nave in mezzo all'onde'