Előzmények

Nem én vagyok a tettes, hanem a zenészek.:))) Lehet, hogy szívesen meghallgatnám úgy, ahogy régen játszották, de mit tegyünk, ha ma már nem emlékeznek rá. Bár ez sem biztos teljesen. Hallani hosszú évtizedeken át agyonjátszott műveknél, hogy kialakul valamiféle standard, hogy hogyan kell játszani, és ha nem nézed meg az előadót, akár azt is hihetnéd, hogy egy tucat felvétel előadója ugyanaz (pl. Négy évszak. Csak az utóbbi időben hallok merőben új felfogású interpretációkat). Ki tudja, milyen rég óta "állt be" a megszokás? Nem tudjuk.

De a saját magad, és a 21. század szemüvegén keresztül.

A mostani annyira nem szép kor, hogy pl. Hasséban keressem. Mondhatni, azt keresem benne kivált, ami a jelenből hiányzik.

Senki nem azt látja egy-egy műalkotásban évszázadokkal később, mint amit láttak annak idején - mert minden kor saját magát keresi benne.

A sikeresség kétes fokmérő, bár egy adott kor adott társadalmát jól jellemzi. (Hogy mást ne mondjak, JSBach - bár voltak elismertebb periódusai - sem volt igazán sikeres soha életében - Hassehoz viszonyítva semmiképp.)

Kedves vörösbegy!

Elismerem a korlátaimat:). Nem tudok egyformán empatikus és nyitott lenni az elmúlt évszázadok (vagy ezredek) valamennyi művészeti irányzata, idiómája, vagy stílusa irányában.

Van, amit nagyon távolinak érzek - és hát nyilván időm sincs rengeteg mindenre.

h1970hu

Persze, a változások mindig jönnek, szükség is van rájuk.