JOSEPH HAYDN : Armida

dramma eroico in tre atti, libretto di : Jacopo Durandi, Francesco Saverio de Rogati

Armida: Veronica Cangemi (Sopran)

Rinaldo: Daniel Behle (Tenor)

Idreno: Andrew Foster-Williams (Bariton)

Ubaldo: Jud Perry (Tenor)

Zelmira: Ditte Andersen (Sopran)

Capella Augustina

Dir. : Andreas Spering

Aufnahme vom 30. August 2009 aus Schloss Augustusburg.

Szimfóniák: No. 88, No. 89 (a többihez már nem volt sem kedvem, sem erőm, de nem a Mester miatt...)

Berlini Filharmonikus Zenekar, Sir Simon Rattle (EMI)

Végre (vagy mégsem) sort kerítettem a Sir Haydn-felvételeire - mert mindig is azt mondtam, el tudom képzelni, hogy ezekben jó. Tévedtem. Szépnek szép, legalábbis a zenekar, és akkor el is mondtam minden jót a felvételről. Nem értem a rajongást.

Bár nem Haydn, de akit érdekel, az Avaxról letölthető a Rheinische Kantorei-el

Egy hétvégi koncert a Haydn Teremben Kismartonban...

http://www.youtube.com/watch?v=bYh_QGkEyTQ

Azokra már nem is emlékszem. A két főszereplő viszont nagyon jó volt! Lehetet volna egy jó rendezéssel egy emlékezetes előadást csinálni a darabból.

A hármas valóban, viszont a karszólisták már hagytak kivetni valót maguk után.

Hát igen az énekesek fantasztikusak voltak! Ez az egy pozitívuma volt az egésznek.

Orfeo ed Euridice - röviden

Hát gyerekek ilyet .... :) Életemben ekkora förtelmet nem láttam! Csodálatos hangok, förtelmes rendezés. Olyan szinten ellentmondásban állt mind a zenével, mind a történettel, hogy valami perverz vágytól hajtva nem távoztam a szünetben. Tipikus : Olyan rossz, hogy ezt látni kell!

Na, Kovalikot nagyon szeretem. ÉRdekes, izgalmas, tele új ötletekkel.

Csakhogy egy rossz rendezés bizony nagyon lekorlátozza mind a zenét, mind az énekest, mind a szerzőt, mind az eredeti prózai mű íróját azzal, hogy teljesen elvonja róluk a figyelmet. Ahogy ez a teljességgel zavaros "A törpe" és az azzal együtt játszott "Erwartung" esetében igen igen látható volt. Jaj. Álmomban se jöjjön elő. Bevallom, hogy azóta nem járok Zsótérra. Ha senki nem megy el a szünetben, az még nem siker. Sokan vannak, akik azért maradnak, mert kíváncsiak magára a zenére, a darabra, amit ritkán hallanak. Én így maradtam az Erwartungon a Törpe után. Ha a rendező utólag kell megmagyarázza, miért vannak műtős ruhában az udvarhölgyek, és mit keres egy hatalmas óraszámlap a színpad elején, vagyis egyáltalán nem jön át a szándék, akkor az a rendező rossz, önmagáért való, és csak elvonja a műről a figyelmet.

A Kreón kérdés tényleg érdekes, és való igaz, hogy maga a cím és a történet összefügései is azok. Talán az is bonyolítja a dolgot, hogy az Orfeusz sok tekintetben eltér az Estárházán írt operák stílusától. Valahol azt olvastam róla, hogy elsősorban az énekesek számára hálás darab, mert sok lehetőséget ad számukra technikai készségük csillogtatására és ez szerintem tényleg igaz. Talán ezért is jutott az előadásban nagy szerep az énekeseknek. Ezenkívül nekem feltűnt a kórus kiemelt szerepe is, a kórus az előadás minden jeleneténél jelen volt, akkor is, ha nem énekelt: ilyenkor a díszleteket tolgatta vagy egyébb funkciója volt. Egyébként újra lepergettem magam előtt az előadást gondolatban és az első rész végét, valamint az opera befejezését hatásosnak találom, de még egyszer nem akarom megnézni. De lebeszélni sem akarok róla senkit. Nekem ez egy közepes előadás volt és felejthető.

nem a színpadraállítás a problematikus. arról Haydn már nem tehet. maga a mű, a téma, és maga Haydn operaszerzői mivolta a probléma. nem megolghatatlan probléma, és nem is különösebben drámai, de mindenestre nem olyan egyértelmű ügy, mint pl. Mozart. A Haydn által választott műfaj (opera seria Gluck reformjainak részleges átvételével) is gond, hiszen jól érzékelhető anakronisztikus jellege. De nem akarok hosszan elmélkedni ezen, irigylésre méltó, ha valakinek a Filozófus lelke egy tök egyszerű operai eset. Például kimutathatná, hogy miként kapcsolódik össze a cím két része. Vagy hogyan van az, hogy Orfeusz és Euridiké egyetlen duettje merő formalitás (zeneileg), vagy miként képzelte Haydn a kórus tizenvalahány funkciója, vagy honnan vette Badini Kreont, és ki ez a Szibilla-Genio? Nekem a rendezés számos eleme csak másodjára vált világossá, és helyesbítenem kell: a környékemen kifejezetten jól fogadta a közönség.

Nem tudom, hogy egy Haydn opera színpadra állítása miért lenne annyira problematikus. Az Orfeusz szerintem csak annyiban az, amennyiben befejezetlen. Nekem egy életre elment a kedvem Zsótértől, ha már modern operarendezések akkor inkább Kovalikra ülök be. Én egyébként nem érzékeltem a közönség részéről a nagy sikert. Más előadások alkalmával sokkal nagyobb ovációt éreztem, persze akkor esetenként én is áttudtam élni. Igaz, nem volt kudarc sem az előadás, mert tényleg sokan maradtak, de körülöttem sokan kuncogtak, meg a vége felé már nem is igazán figyeltek. De majd eldől, hány évadon át lehet műsoron tartani. Mindenesetre nem bántam meg, hogy elmentem, mert szerintem a következő jó pár évben nem igen fognak műsorra tűzni egy új (mármint eddig nálunk nem játszott vagy régen nem játszott) Haydn operát a Magyar Állami Operaház. Ezért a Haydn operák iránt érdeklődöket nem beszélem le róla, hogy elmenjenek.

a pongyola fogalmazás és a sok hiba a lelkesedésemnek köszönhető

2009-ben láttam, nekem akkor is tetszett. Akkor úgy gondoltam, hogy nem a legjobb Zsótér-rendezés, de teljesen világos volt, hogy egy problémás darab, az opera szempontjából nem problémátlan szerző (Haydn) művének, és egy sajátos, bizonyos szempontból anakronisztikus műfaji kísérletnek tekinthető (előadási hagyomány nélküli) darab érvényes színpadi adaptációját láttuk. Zeneileg akkor nem volt kifogástalan. Most azonban csak lelkesedni lehetett, és feltűnt, hogy bizonyos pontokon Zsótér belenyúlt a rendezésbe. Most úgy látom, hogy az egyik legjobb Zsótér-munka. Persze, aki eleve nem szereti Zsótér világát, az ettől nem fog meghatódni. Jellemző azonban, hogy a konzervatív közönség mennyire jól fogadta és gyakorlatilag senki sem ment el a szünetben. A végén nagy siker vol. Lehet, hogy az előadóknak szólt, ám akkor jegyezzük meg azt is, hogy ez a rendezés milyen tág teret ad az énekeseknek és a karmesternek, semmilyen tekintetben nem korlátozza a zenét és a zenélést. Mindekinek csak javasolni tudom. Érdekes még, hogy ezúttal sokkal jobban lehetett érzékelni a darab a végén, hogy nincs befejezve. Brickner reveláció. Haja solt nagyszerű, Rost Andrea pedig tavalyi euridikéjéhez képest is szárnyalt.  

Kovalik rendezéseit inkább színházban szeretem, ez nem titok. Érdekes, mert a momuson pedig az egekig magasztalták az előadást! Nos, majd kiderül, hogy fog tetszeni 25.-én!

Hát Shíla ha nem szereted Kovalik opera rendezéseit, akkor szerintem ez sem fog tetszeni, de ki tudja? Volt ott egy öreg úr aki elég hangosan és kitartóan tapsolt. Ehhez az is hozzátartozik, hogy telt ház volt, de szerintem Fischer és Rost Andrea miatt, ugyanis amint véget ért az előadás, kb. öt percig tapsoltak egyhangúan, aztán elkezdtek felállni és szétszéledni az emberek. Pedig általában egy negyed óra elszokott menni a tapssal. Mivel én vonathoz vagyok kötve, ezért mindig hamar elindulok, de eddig mindig halottam a közönség ovációját, amint lefelé sétáltam a lépcsőn, most meg.....

Na remek .. én 25.-én megyek, mivel tavaly nem tudtam elmenni. Nem valami bíztató amit írsz.

Orfeusz és Euridiké, Magyar Állami Operaház, Zsótér Sánodr

Közel nyolc éve járok már rendszeresen az operaházba, de ilyen pocsék előadást még nem láttam. Nem hittem, hogy valaha fel teszem egy darab kapcsán ezt a kérdést, de hogy lehet így rendezni? A díszletek csak úgy voltak, a cselekmény bonyolítás össze-vissza kusza tarkaság, semmi olyan rendezői koncepciót nem fedeztem fel, amit jónak találtam volna. Az első öt perc után már azt vártam, mikor lesz vége az első felvonásnak, a második felvonásra már úgy ültem be, hogy remélem hamar vége lesz. De kitartóan végig ültem, vagy inkább szendvedtem. Mert hiába vezényelt Fischer és énekelte a női főszerepet Rost Andrea, ez az egész annyira pocsék volt, hogy még ennek ellenére sem élveztem semmit az előadásból. Ha valakinek tetszett, elmondhatná miért?  

Vonósnégyesek: 71.(Esz-dúr), 72.(C-dúr), 73.(F-dúr) és 74. (g-moll)

Amadeus Quartet (DG)

Ezek aztán rendkívül élvezetes zenék és az előadás is kiváló.