Úgy vélem, ez lehetett az a koncert, amiből 10.-én részleteket adott a TV. Micsoda Psalmus volt!!!!

Bocsi, hogy beleszólok, mert én nem ezen a koncerten voltam, hanem ünnepi Kodály hangversenyen a Mátyás templomban, ahol szintén előadásra került az öt Tantum ergo és a 150. zsoltár a Jubilate Leánykar előadásában, ez viszont csodálatos volt! A 2. Tantum ergo olyan szép volt, hogy majdnem elsírtam magam. De tapasztalataim szerint Ifj. Sapszon Ferenc mindegyik kórusa vérprofi, gyönyörűen énekelnek!!!

De köszi az élménymegosztást takatsa, biztosan nagyon szép volt a hangverseny, amin voltál!

Kedves Takatsa, átmásolnád ezt a hozzászólásodat az aktuális orgonakoncert topicba is, Deák Lacira való tekintettel? Hiszen ahogy olvasom, nagyon tetszett Neked az ő közreműködése is!

Decemberben volt szerencsém meghallgatni őt és az MR Gyermekkórust a karácsonyi MÜPA orgonafesztivál keretében, fantasztikusak voltak akkor is!

Most jöttem a MÜPA-ból, a Magyar Rádió Zenekara, Énekkara, gyermekkórusa hangversenyéről, írok róla néhány sort. A koncert kissé rendhagyó módon kezdődött, ami azonnal megadta az alaphangulatot, a gyerekkar a nézőtéren, a székek mellett kétoldalon állt fel, és úgy énekelte el a Nagyszalontai köszöntőt. Ezt követte a Missa brevis, Strausz Kálmán vezényletével és Deák László kiváló, igazán átszellemült közreműködésével. Igazán szép előadása volt ez a sajnos elég ritkán hallható műnek, bizonyítva azt, hogy Kodály egyházzenei munkássága valóban világraszóló. Ha valamit kiemelnék a műből, akkor az Wiedemann Bernadett szívbeamrkoló Qui tollis-a volt. Ezt követte az előadás leggyengébb része, a gyermekkórus által előadott Öt tantum ergo és 150. genfi zsoltár, Nemes László Norbert vezényletével. Az ő munkáját leginkább az minősíti, hogy Thész Gabriella vezényletével a Pünkösdölőt mintha nem is ugyanaz a kórus énekelte volna, fantasztikus volt. A vegyeskórus ismét Strausz Kálmánnal két művet énekelt, az Öregekben nemigen talált magára a kórus, és leginkább az jutott az eszembe, hogy bizony-bizony a női karra ráférne kis fiatalítás. A Jézus és a kufárok viszont egészen felkavaró volt, méltán kapott vastapsot. A szünetben arra gondoltam, hogy szép egy ilyen koncerttel emlékezni Kodályra, amíg kint éppen most verik szét igazi életművét, a zeneoktatást. Na, de most jön a lényeg: egy olyan Psalmust hallottam, mint még soha. Fischer Ádámról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, onnan kezdve, hogy kotta nélkül jött ki és vezényelt, mindenben tökéletes volt, minden gesztusában, energikusságban, átszellemültségében, mindenben. Ezt a művet így kell vezényelni! És az igazi meglepetés számomra Fekete Attila volt. Őt hallanotok kellett volna: átélés, alázat, erős, kifejező és árnyalt hang. Hallgatom a művet: "Hogyha az Isten engedte volna, innen már régen elfutottam volna". Nem, nem!! Jó magyarnak lenni! :)