Sötét idők
A kínai közelmúlt egy még mindig elhallgatott időszakáról, az 1959 és 1961 közti éhínségről huszonévesek készítettek megrázó előadást. KRITIKA
Ha továbblép Shop oldalunkra, folytathatja a vásárlást.
A mégsem gomb megnyomására rendelési szándékát töröljük.
A kínai közelmúlt egy még mindig elhallgatott időszakáról, az 1959 és 1961 közti éhínségről huszonévesek készítettek megrázó előadást. KRITIKA
A Kossuth-díjas művésztől a családja, balettművészek, énekesek, színészek búcsúztak az Opera előcsarnokában és a Farkasréti temetőben.FOTÓRIPORTTAL
A fiatal New York-i jazz-generáció kiemelkedő bőgőse Oláh Tzumo Árpáddal és Csízi Lászlóval lép fel.
Az Operaház idei évadában még négy alkalommal tűzik műsorra a Toscát. A darabról Köteles Géza korrepetitor-karmesterrel beszélgettünk. INTERJÚ
Hamarosan elkezdődik a Végh Sándor Nemzetközi Vonósnégyes Verseny. Az előzsűri munkájáról kérdeztük a Bartók Vonósnégyes primáriusát. INTERJÚ
Az MNG és a Szépművészeti Múzeum a tervek szerint hamarosan összeolvad - utánanéztünk, mi a helyzet a július elsejére ígért lépéssel.
Az idén 70. születésnapját ünneplő Medveczky Ádám és Simon Erika írónő beszélgetéséből a Kairosz Kiadó jelentetett meg könyvet.
A Fidelio Média Kft. és kiadványai a Libri Csoport új médiacége, a Zsoldos Dávid által vezetett Libri Média részeként működnek tovább.
Dehogy is, sőt! A 33-as hsz. szerzőjét személyesen ismerem, vele is nagyon egyet tudok érteni.
http://zeneszerzo.blog.hu/2011/02/03/csodazene_kritika_a_los_angeles_i_filharmonikusok_koncertjeirol
Lehet,hogy félreérthető voltam,de azért tettem be ide ezt a Momus-kritikát,mert nekem is tetszett.
Azon kívül utalás volt benne a 2003-as Abbado-féle híres Mahler IX.-koncertre,amiről Te is említést tettél.
Tetszett,ahogy a kettőt egymáshoz hasonlította,kellő szakmai érzékenységgel.
Nagyon is egyet lehet vele érteni!
Fáy valamelyik koncerten ott volt, talán mindkettőn. Én egyszer láttam a két estén, már nem tudom, melyiken.
Ne bántsátok a magyar zenekritikusokat! Érzékeny emberek.
Különben, nem értem ezt a Fáy jelenséget. Itt van ez a fickó, aki láthatóan szeret beszélni és írni arról, hogy mi tetszik neki. Mert bizony van gógyija, ahhoz, hogy rendet vágjon az életében felbukkanó dolgok között, szépen kartotékozva. Valamilyen viszketegségnél fogva (hívjuk ezt zene iránti rajongásnak) a zenéről is véleményt nyílvánít. Nekem nem az a bajom vele, hogy véleményt nyilvánít. Az a baj, hogy nem rusztikus egyszerűséggel berúgva az ajtót mondja el a véleményét, hanem láthatóan fél, bizonytalan, mert vékony jégre merészkedik. Mondatai tapogatoznak, csápokat nyújtogatnak, külsőségeken kontemplálnak, majd ha karakteres állásfoglalásra lenne szükség tovalibbennek. Fáy se hal se hús szóf.sás révén kerülgeti a forró kását, mint Bogyóné mikor a bor árát kérdik. Ezt a műértő de kevéssé empatikus olvasó félreérti és kompetens fanyalgásnak észleli. De miért jó ez Fáynak? Hiszen ezzel hazudik, és szerintem azzal, hogy ebbe belevágott, rendkívüli zeneszeretetről tett tanúságot. És minden kritikával ezt a merész és lelkes embert köpi szembe.
Lássuk be Fáy nem érti Mahlert, tudja, hogy Bernstein nem jó zeneszerző és, hogy a VII.-et könnyű túllihegni. És van egy bozontját rázó fiatalember. Ezekből a faktorokból kiindulva úgy meg lehet írni a kritikát, hogy el sem megy az ember. Ahogy én sem voltam ott...
És azt nem mondta, hogy a tollnok két l?
Még valami eszembe jutott: ezért mondta azt a magyartanár, hogy inkább tanár lett mint ujságíró, mert nem akar ilyenfajta ócska bértolnok lenni.
Milyen szerencse, hogy Magyarországon ilyen kiváló zenekritikusok vannak! Ez a Dudamel már olyan nagy neveket is megtévesztett, mint Abbado, Rattle vagy Salonen. Én ott voltam mindkét koncerten, és a hatalmas tapsból ítélve szinte az egész közönséget is átverte ez a fiatal karmester (sokszor járok a müpába, de ekkora sikert nem nagyon láttam még). Bevallom engem magamat is átejtett, úgy éreztem zseniális, amit a zenekar és a karmester csinál a színpadon, és életem legjobb koncertjein ülök. Hála Fáynak és Rákainak most már tudom, hogy mennyire felszínes és naiv volt a koncert. Ezek után többet nem hagyom átverni magam, sokkal kritikusabb füllel ülök majd be a koncertekre.
Szomorú, hogy ezek a kritikák megjelenhettek, és ezt olvashatják azok, akik nem voltak ott a koncerten…
A két kritika írójától megkérdezném egyenként hogy Kann sie was? valamint hogy Kann er Was?
Na még egyszer,hogy csak rá kelljen klikkelni:
http://www.momus.hu/article.php?artid=5863&cat=22
Kedves Kertitörpe!
Véletlenül akadtam erre a kritikára,szerintem neked is kedvedre való lesz.
http://www.momus.hu/article.php?artid=5863&cat=22
Mellesleg ne bántsuk a los angelesieket, Szt. András törés ide vagy oda, szerintem már az is előrehaladás, ha a Három tenor "Singing in the Rain"-koncertje után Mahlerre és Wagnerre fanyalodnak.
A hangszeres zene iránt kevéssé érdeklődő (hegedűs karrierjét Csajkovszkij V. szimfóniájának elsőhegedű-szólamánál derékba törni hagyó) fórumtárs azt is hozzátenné, hogy a Kann er was/Weiß er was? kérdés napjainkban, a learning/unlearning korszakában a "Kann er irgendwo nachschlagen?" prózai hétköznapiságába fullad...
Fáyt azért az átlagos hangversenylátogató is saját helyi értékén kezeli.
A LA-belieknek meg ott van a Szt. András-törésvonal. (..., hehehe - mondaná a hangszeres zene iránt kevéssé érdeklődő fórumtárs). Legfeljebb belepottyannak.
A los angelesiek meg Budapesten ásták meg a saját sírjukat,ugyanis nem átallották 2014 helyett 2019-ig meghosszabbítani a felfújt luftballon Dudamel szerződését.
A sok süket los angelesi zenész,akik már két éve együtt dolgoznak vele!
Hát nincs nekik fülük,mint Fáynak és Rákainak?
Fáy
http://nol.hu/kult/fay_es_a_leggomb__melynek_neve__dudamel
RZS e kritikájával a 19. században élt bizonyos Monsieur Albert Wolff mellé zárkózott fel. Az utóbbi úriember írta az impresszionisták első párizsi tárlatáról azt a műbírálatot, amelyben a kiállítást egy pár évvel korábbi környékbeli tűzvészhez hasonlította, mondván, újabb csapás érte a Fény Városának ama jobb sorsra érdemes negyedét.
Életünk olyan, amilyenné gondolataink teszik. (Marcus Aurelius)