Kedves opeter, voltál a Deák téri ev. templomban a Bach-kantátákon? Azt hallottam tegnap egy lelkes laikustól, nagyon szép volt.

Kedves opeter, ez nem remélt jó hír, nagyon köszönöm, hogy ilyen sokat segítettél. A nyomába eredek.

Amitől a kantáták belopták a szívembe magukat A. Scarlatti kantátái. Hihetetlenül szépek.

Nemrégiben Montéclair egy kantátáját hallottam (La morte di Lucrezia). Nem tudtam eldönteni, hogy az előadás volt gyenge, mert amúgy az est szerintem zeneileg gyöngélkedett (La Talens Lyriques), vagy Montéclair ennyivel halványabb A. Scarlattinál, akitől szintén előadatott egy kantáta ugyanakkor (Arianna).

vörösbegy: a Brockhaus-Riemann három kötete eléggé gyakori vendég a budapesti antikváriumokban, a legutóbbi két hétben is legalább 3-4-ben láttam. Eléggé változó áron kapható, láttam már 5000 Ft-ért is, de 15000-ért is. Átlagosan e kettő között mozog az ára. Ahol most is biztosan van: Concerto lemezboltban (2 példány is) (268-96-31) a Dob utcában és a Psyché Antikváriumban (339-88-90) a Visegrádi utca 3. alatt. Sok sikert a kereséshez.

O. Péter

Bach (a J. S. persze): 56. kantáta "Ich will den Kreuzstab gerne tragen"
Ives: The Celestial Country

Az egyelőre csak vágyálom, hogy nekem is legyen egy Brockhaus Riemannom. Meg se próbáltam eddig antikváriumban, szerintem reménytelen. Amúgy a neten egy halom marhaság van, mindenféle fenn van és az ellenkezője is. Hitelt érdemlő forrásból azt olvasom, hogy az Alekszandr Nyevszkij eredetileg filmzenének készült, aztán írta át Prokofjev kantátának. Elég szokatlan fejlődéstörténet.

Brockhaus Riemann 3. kötet,156.oldal:
Alekszandr Nyevszkij kantáta,op.78.

Iván, bizonyára nem hat a meglepetés erejével, az Alexandr Nyevszkijről semmit sem tudok. Itt a neten azt olvasom, oratórium.

Kedves opeter, miért mondod, hogy nehéz műfaj?

Mész a vasárnap esti előadásra? Sajnos én nem tudok, de ha elmondod itt, milyen volt, az jó lesz.

Üdvözlet!

Hasonló korszakomban vagyok én is, mint a téma indítója. Ennek a szerencsés változásnak Bach kantátái voltak az elindítói.
Az első, szavakkal nehezen leírható, elsöprő és lelket emelő élményem egy félresikerült rendelés (más CD-t szerettem volna) miatt kapott lemez volt. Véletlen? ;)

http://www.arkivmusic.com/classical/Drilldown?name_id1=527&n
ame_role1=1&comp_id=137&genre=90&bcorder=195&name_id=56083&n
ame_role=3

Szóval, azóta jobban figyelek a kantáták megismerésére, nagy élmény, bár nem könnyű műfaj az igaz.

Következő lehetőség vasárnap adódik. A 16. Bach-hét keretében a Deák téri evangélikus templomban vasárnap 19 órakor kantáta est lesz. (BWV 91, 92, 93)

Szép napot és jó hallgatózást!

O. Péter

jaj, bocsi, közel egyszerre volt a klikk...Pályinkást, Magának is kedves Toldi! És egy kis napsütést!

Pálinkás szép jó reggelt kívánok! :D

A Kantáta profána

Cantata profana?

Mahler:2. szimfónia (szimfónia kantáta 2 tételben)

Alexandr Nyevszkij

A pókhálónál is ritkább zenei műveltségemmel kétség felett áll, hogy nem nekem kellene valami jó zenei témán törni a fejemet. Ám látva az utóbbi napokban miképp bitangolunk el újabb és újabb témákkal a fórum profiljától, úgy vagyok már, mint a kullancs, próbálom megszívni magamat egy kis vérrel, hátha a fejembe is jut belőle valami, és előállok ezzel. Lehet, hogy a téma elvérzik, de rutinosan a monitorom alá készítettem a lavórt.

Tehát:
Mostanában kezdem felfedezni a kantátákat, azt, hogy milyen szép műfaj, mennyi lehetőség van benne a zeneszerzők és az előadók számára. Ennek dacára mintha nem lenne túl népszerű a pódiumokon, és a zeneszerzők se lennének különösebben termékenyek-e téren. Így van-e, és ha igen, miért? Mi a véleményetek a műfajról, vannak-e kedvenc kantátaszerzőitek, kedvenc kantátáitok, kedvenc felvételetek?